28.rész

Még mindig nem...!

3 év múlva

Ariana

Össze kéne foglalnom? Bárcsak tudnám hogyan tegyem. 3 év telt el azóta mióta Harry háza leégett. A titokzatos telefonáló azóta sem fedte fel önmagát de mai napig áldom Őt. Harry még mindig kómában fekszik. Az orvosok már rég óta azon gondolkoznak hogy véget vetnek ennek és lekapcsolják őt a gépekről. Én nem engedtem eddig de a srácok sem. Bár tavaly a banda végleg megszünt létezni a fiúk kitartóan velem vannak mindennap. Nem telik el úgy pillanat hogy ne legyenek mellettem. Ma lesz 3 éve hogy a bátyám ide került. Nem tudom elhinni. Louis-val azóta is együtt vagyunk talán erősebb a kapcsolatunk mint valaha. Itthon ülök és nézek ki az ablakon hogy mikor érkezik meg az én hercegem. Igen ma is a kórházba megyünk. Mint minden reggel ma is sírva keltem hogy mit hozhat a mai nap. Már készen felöltözve várom Louis-t a konyhában. 

Ruhám:

Dudáltak. Louis megérkezett. Felkapom a cipőm és kimegyek a házból. Bevettem magam az anyós ülésre és Louis szokásához híven csókkal köszön.

- Jó reggelt szerelmem. - mondja azon az édes hangján. Talán Ő az aki eddig életben tartott. Ha nem lenne mellettem már belehaltam volna abba hogy Hazza nincs mellettem. 

- Lehetne jobb is. - mondtam és a szemem megtelt könnyekkel. Louis nem szólt csak megsimogatta a karom és elindult a kórház felé. Az utat csendben töltöttük csak a rádió zúgott halkan.

- Most pedig következzen egy nem rég szétbomlott banda utolsó dala. One Direction-től a You&I. - mondta a rádiós bemondó. Louis ki akarta kapcsolni de én nem hagytam.

- Kérlek ne. Legalább hallhatom a hangját. - mondtam már sírva. Louis rászorított a kezemre. Mikor a bátyám része jött már zokogtam. Pont akkor értünk be a kórházba mikor vége lett a számnak. Kiszálltunk a kocsiból és nagy meglepetésemre ott állt a kórház ajtajában Cher az én régen látott legjobb barátnőm. Amint megláttam odarohantam hozzá és majdnem megfojtottam az ölelésemmel. 

- Szia Spongyabob. - mondta halk hangon.

- Szia Patrik. - sírtam a nyakába ezzel összekönnyezve a pólója vállát. Szorosabban ölelt magához. - Hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem

- Már lassan 3 éve itt lakom. Csak még nem volt bátorságom megkeresni téged miután hallottam hogy mi történt Harry-vel. Ariana annyira sajnálom. - mondta és újra magamhoz szorítottam. 

- Gyertek lányok menjünk be. - mondta Louis és elkezdett minket befelé tolni. Felmentünk a másodikra ahol Hazza szobája volt. Angie Zayn Niall Liam Danielle már mindt ott voltak.

- Sziasztok. Van valami hír? - kérdeztem. A többiek pedig csak lehajtott fejjel nem-et intettek. - Hosszú napunk lesz. - sóhajtottam. - Srácok szeretném nektek bemutatni az én legeslegjobb barátnőmet Cher-t. Cher ők itt....

- Nem kell tudom ki-kicsoda. - mondta és leült egy székre Angie mellé. 

- Gyere kicsim menjünk le a büfébe. - mondta Lou.

- Nem vagyok éhes. - ellenkeztem. 

- Nem kell enned csak valamit innod kell. Ki vagy száradva. - mondta.

- Rendben, srácok mindjárt jövünk. - mondtam és elindultunk le a büfébe.

*Harry*

Kibaszott pittyegésre kell kelnem. Ezt nem hiszem el valaki kapcsolja már ki! Mikor nem szünt meg ez az idegesítő hang kinyitottam a szemem és láttam hogy nem otthon vagyok hanem..KÓRHÁZBAN? Mi a francot keresek én itt? Ránéztem a digitális órára magam mellett és észre vettem hogy lassan 8 óra. Ezt nem értem. Minden kiesett. Miért vagyok itt? Megnyomtam a nővér hívó gombot és egy aranyos középkorú hölgy jött be hozzám.

- Úram isten. Mr.Styles! Jó reggelt. - köszönt és úgy nézett rám mint aki nem látott még fehér embert. 

- Öhm jó reggelt. Elmondaná nekem hogy miért vagyok itt és mióta? - kérdeztem kedvesen a nőre nézve. 

- Persze egy pillanat. - mondta és elviharzott. Nem sokkal később egy szőke loboncot pillantottam meg az ajtóban. 

- Harry? - kerekedett ki szerelmem szeme teljesen és rögtön sírni kezdett. Mi az ég történik itt? Miért csodálkozik mindenki hogy ébren vagyok és beszélek? 

- Angie. - mosolyogtam rá. Feljebb tornásztam magam ülő helyzetbe. Szerelmem iderohant hozzám és szinte a nyakamba ugrott. Mindenki megbolondult? Talán 2 perc telt el és beözönlött mindenki kivéve két embert. Louis és Ariana nem voltak velük. 

- Kérlek mondjátok el mi történt. - néztem rájuk boci szemekkel. Zayn lassan elmondta mi minden történt. Feloszlottunk. 3 éve itt vagyok. Kómában voltam. Leégett a házam. Ariana a padlón van miattam. 

- Srácok hol van a húgom? - kérdeztem könnyes szemmel. 

- Nem sokára jönnek. - mondta Liam. 

- Akkor kérlek ne szóljatok neki. Mondjátok hogy nem keltem fel. Meg akarom lepni. Én magam. - mondtam. A srácok csak bólogattak. Milyen egyszerre tudják csinálni. Félelmetes. Mindannyian kimentek én pedig egyedül maradtam. Felálltam és végre ki tudtam nyújtózni. Basszus 3 év egy helyben fekvés nem kevés. A tükörhöz botorkáltam és elég nagyot néztem. A hajam majdnem a vállamig ért és asszem borotválkoznom se ártana. Mielőtt ehhez hozzáláttam volna felöltöztem. 

Íme: 

Megborotválkoztam ezután pedig kimentem a kórteremből. Körbe néztem és Ariana-t megint csak nem láttam. 

- Hol vannak? - kérdeztem. Ekkora minden szem rám szegeződött. Észre vettem hogy eggyel többen vannak. Hát persze Cher. Ariana legjobb barátnője. 

- A büfében. - mondta csillogó szemmel az én szerelmem. Elindultam lefelé ahová mondták a többiek. Elértem a büféhez és észre vettem a két szerelmes galambot. Ariana háttal ült nekem Louis pedig pont kiszúrt. Intettem neki hogy ne szólaljon meg. Halkan és lassan húgom mögé sétáltam és eltakartam a két szemét. 

*Ariana*

Louis-val éppen a kávénkat ittuk és beszélgettünk mikor két nagy tenyér eltakarta a szemem. Egy pillanatra megijedtem aztán eszembe jutott hogy biztos valamelyik fiú szórakozik. 

- Bárki vagy hagyj békén. Tudod hogy nem szeretem most ha poénkodnak. - mondtam nyugodt hangon.

- Még nekem sem szabad? - szólalt meg egy mély régen hallott rekedt hang. 

- AZ nem lehet... - suttogtam magam elé. A két kéz eltűnt majd maga a tulajdonos állt velem szembe. Az én Bátyám. - Harry. - sikítottam és nem érdekelt senki abban a pillanatban. Amennyire tudtam szorítottam és vártam a pillanatot hogy mikor fogok felébredni ebből a gyönyörű álomból. 

- Héj megfojtasz. - mondta kacagva. 

- Te hogy? Vagy mi? - makogtam. 

- Én felébredtem felkeltem és lejöttem. - mondta mosolyogva. 

- El sem hiszem. - mondtam zokogva és visszahuppantam a székemre. 

- Héj ne sírj itt vagyok minden rendben. - mondta és puszit nyomott a fejemre. - Gyertek menjünk fel. - mondta és elindultunk fel az emeletre. Még mindig nem hiszem el. Felkelt és jól van!

27.rész

Ez nem történhet meg!

Sziasztok. Ma egy rendhagyó résszel jelenkezem. Szerintem már az elején meg fogjátok érteni ezt a nem rendhagyó szöveget. Remélem tetszeni fog és nem csalódtok majd bennem. Na ennyi voltam élvezzétek ezt is!!

2013 július 31. szerda

Ma úgy nézett ki hogy gyönyörű napra ébred London városa. Lustán keltem ki az ágyból és nyújtózkodva mentem a szekrényemhez. Nem rég költöztem Londonba hogy meglepjek számomra egy fontos embert. Ő még nem tudja hogy itt vagyok de remélem örülni fog neki. Miután végeztem minden teendőmmel lementem a nappaliba. A nappaliból a konyhába vezetett az utam ugyanis a gyomrom jelezte hogy kajára vágyik. Kivettem egy müzlis tálat a szekrényből majd a müzlit és a tejet is elővarázsoltam. Összeraktam egy könnyű reggelit majd leültem a konyha asztalhoz. Lassan ettem és mindenre odafigyeltem mert azt olvastam hogy a legtöbb baleset a konyhában vagy a fürdőben történik. Miután végeztem azonnal elmosogattam majd úgy döntöttem hogy ma lustulok egy kicsit. Bevackoltam magam a kanapéra majd elindítottam az alkonyat sorozatot és belemerülve figyeltem a tv-t. Mikor már a 4. filmnél jártam éreztem valami furcsa szagot. Mintha valami füstölne. Lassan kivonszoltam magam a konyhába ahol rálátok a környékező házakra. Pont szemben lakik az a személy akinek meglepetéssel készülök. Mikor kibámultam nem hittem a szememnek.

A szomszéd házból lángok csaptak ki. Mikor észbe kaptam azonnal hívtam a 911-et hogy azonnal jöjjenek ki. Nem telt bele 15 perc és már itt is voltak azonnal kirohantam és figyeltem az eseményeket. Minden ember aki kijött a szomszéd házakból megdöbbenve figyelte a hatalmas fehér színű házat. A tűzoltók azonnal neki álltak eloltani a tüzet. Pár emberük bemerészkedett a lángok közé hogy megnézzék nem.e maradt bent valaki. 10 perc múlva két egyenruhás pasas hozott ki egy embert akinek a bőre néhány helyen súlyosan megégett. Azonnal közelebb furakodtam magam és megnéztem ki lehet az. A szomszéd srác volt. Berakták őt e mentő autóba és az el is hajtott. Szemembe könny szökött ugyanis ez a személy közel áll hozzám. Még visszamentek a tűzoltók hátha nem vettek valakit észre. De nem. Pár percen belül csak ketten jöttek ki. Miután nagyjából eloltották a háborgó lángokat az utcában ácsorgó emberek sokasága visszament házába. Én még álltam ott lesokkolva és csak könnyes szemmel figyeltem az eseményeket. A ház ahol életem fontos személye lakott most porrá égve áll ellőttem. Visszarohantam a házba és hívtam egy telefonszámot. Két csörgés után fel is vette.

- Halló? - szólt bele egy női hang.

- Jó napot Ariana Styles-al beszélek? - kérdeztem remegős hangon.

- Igen. Ki keres? - kérdezett rá. 

- Kérem menjen a kórházba. Most. - és rácsaptam a telefont. Nem akartam tovább hallani a hangját. Sokkolva ültem vissza a kanapéra majd el kezdtem zokogni. Remélem nem esik baja...

*Ariana*

Épp Louis-val sétáltam a parkban mikor megcsörrent a mobilom. 

- Halló? - szóltam bele kérdőn ugyanis ismeretlen számon kerestek. 

- Jó napot Ariana Styles-al beszélek? - kérdezte kicsit remegős hangú nő. 

- Igen. Ki keres? - döbbenten kérdeztem. 

- Kérem menjen a kórházba. Most. - mondta és rám csapta a telefont. Sokkolva álltam meg míg Louis értetlenül meredt rám.

- Kicsim baj van? - kérdezte arcomat vizsgálva. Nemegesen megráztam a fejem majd a kocsihoz kezdtem húzni az értetlen Louis-t. Bepattantam a kocsiba majd Louis is beszállt kérdés nélkül. Rögtön indítottam a motort és száguldani kezdtem a kórház felé. 

- Ariana mi történt? - kérdezte Louis az ülésbe kapaszkodva. 

- Telefon... női hang... kórház. - gagyogtam össze-vissza. Végre odaértünk a kórházba majd ahogy leparkoltam azonnal kipattantam és rohantam befelé mint egy bolond. 

- Jó napot. Ariana Styles vagyok. - lihegtem. 

- Ó jó napot. ön Harry Styles húga? - kérdezte.

- I-igen. Történt valami? - kérdeztem könnyes szemmel. Féltem. Nagyon féltem hogy mi történt. 

- A bátyát úgy 10 perce szállították be súlyos égési sérülésekkel. Most fent van az intenzíven. Azt hiszem próbálják újra éleszteni. - mondta és együtt érzően nézett rám.

Hogy micsoda? Égesi sérülés? hogy történhetett. Harry. AHogy ezt felfogtam zokogni kezdtem mint egy óvodás aki nem kapott meg valamit. A földhöz csaptam magam nem törődve azzal hogy kilát vagy ki nem. Nem érdekelt ebben a percben senki és semmi. A könnyeim végig szántották arcomat és éreztem hogy ebben a percben nekem végem. A bátyám élet-halál között van ebben az épületben. Én pedig itt sírok és érzem hogy ennek nem lesz jó vége. Éreztem ahogy valaki felemel és az ölébe vesz így próbál nyugtatni. Felnéztem fátyolos szemmel a személyre aki nem más volt mint Louis. 

- Lo-louis. E-ez az én hi-hi-hibám. - zokogtam és belefúrtam a fejem a pólójába. Nem szólt egy szót sem csak felsétált velem arra az emeletre ahol bátyám van. Mikor eszembe jutott hogy hogy történt szinte minden eszembe jutott. Valaki aki nem kedveli? Vagy egy őrült rajongó aki nem kaphatja meg így inkább rágyújtja a házat hogy ha nem lehet az ővé akkor inkább senkié ne legyen. Nem nem az nem lehet. Soha nem érdemelte ezt meg. Soha senkit nem bántott. Soha. Mindig az ártatlanokkal történik valami. Közelebb fúrtam magam Louis-hoz hátha kicsikét megnyugszom. Nem ment. Csak az járt a fejemben hogy lehet elveszítem azt az embert aki mellett felnőttem. Nem rég kaptam vissza őt. 

- Ne ne nem lehet ez nem velem történik meg. - kiabáltam magamból kikelve. Louis azonnal szorosabban ölelt magához és nyugtatott. - Ez nem történhet meg. Mit vétett? Ha mondja meg valaki mit ártott bárkinek is! - a folyosón rajtunk kívül csak egy anyuka volt. - Magának ártott? Ha? mondjon mér valamit. - kiabáltam vele. Szegény nagyon megijedt mert inkább elment valahova. Olyan voltam mint aki most szabadult a gyogyóból. Igen azt is éreztem. Meg fogok őrülni. Valami belül szétesett és éreztem hogy a szívem golflabda méretűvé zsugorodik. Tudom hogy itt van Louis és itt vannak a fiúk is de nem elég. Nekem Harry kell. Nekem mellette a helyem. Kiugrottam Louis karjai közül és rohanni kezdtem. Minden egyes terembe benéztem de egyik se az volt ahol Ő van. Az utolsó volt már csak a reményem és igen ott volt Ő. Ott feküdt az ágyon körülötte legalább 3 orvos de pont ráláttam testére. Mindenhol ahol nem takarta kötés véres pirosas foltok éktelenkedtek bőrén. Haja félig leégett. Ahogy tudatosult benne a látvány újra a földre rogytam. Most viszont nem sírtam hanem üvöltöttem. 

- Miért? - kérdeztem a semmibe kiabálva. Tudom hogy kórházban vagyok de életem legfontosabb személyétől egy fal választ el aki éppen küzd az életével. Ilyenkor tudatosul az emberben igazán hogy ki vigyázott rá egész eddigi életében. Nekem Harry ez a személy. Szinte mindig mellettem volt. Leszámítva az elmúlt 2 évet. Hirtelen csapódott az ajtó és egy orvos lépett ki onnan. 

- Hölgyem maga mit csinál itt? - jött felém és talpra segített. 

- Be-bent a-a b-bátyám va-van. - zokogtam és belekapaszkodtam az orvosba. 

- Szóval ön Mr. Styles húga? - kérdezte. Én csak bólintottam ugyanis alig jött ki hang a számon. - Sajnálom de a bátya súlyos égési sérüléseket szenvedett. A rendőrség még kutatja a tűz okát. Most Harry-t mesterséges kómában tartjuk. Megteszünk mindent az érdekében. Viszont ha két héten belül nem ébred fel miután levettük a gépről akkor. - de nem fejezte be a mondandóját. 

- Akkor? - kiabáltam le a fejét. 

- Akkor visszatesszük a gépre. Viszont akkor már csak 2 napot adhatunk neki. Sajnálom. - mondta a doki majd elsietett. 

- Nem az nem lehet. - sikítottam. Louis azonnal mellettem termett. 

- Szívem. Mit mondott? - kérdezte. Mielőtt elkezdtem volna mesélni nagy levegőt vettem és inkább leültem a padlóra. 

- 2 héti mesterséges kómába-ban van. - mondtam és újabb levegőt vettem. - Majd leveszik a gépről de ha nem ébred föl. - levegő. - Akkor maximum két napig bírják még gépen életben tartani. Ha nem kel fel akkor. - és nem tudtam kimondani. Nem mertem bele gondolni hogy mi lesz akkor. Még nem. Van még 2 hetem. Nem lehet. 

- Bemehetnek. - hallottam egy mély hangot. Azonnal felpattantam a földről és bementem a szobába. Minden idegen volt és fehér. Harry egy ágyon feküdt pont középen az arcán kisebb égések. Viszont a teste tele volt sebekkel. Közelebb mentem hozzá és azonnal lerogytam a mellette lévő székre. 

- Miért pont te? - kérdeztem halkan elhaló hangon. Megfogtam bekötözött kezét és sírni kezdtem. Louis megszorította a vállam és kiment. Egyedül maradtam életem fontos személyével. Nem bírtam sokáig csak ülni így inkább mellé feküdtem az ágyra bár tudtam hogy nem lenne szabad. 

- Szeretlek Hazza. Mindennél jobban szeretlek. Azt akarom hogy mellettem maradj. Soha ne hagyj el. Én mindig melletted leszek. Ígérem nem hagylak magadra soha. Melletted leszek akkor is ha nem akarod. Mostantól nem megyek le mellőled. Szeretlek bátyus. Szeretlek dinnye. Szeretlek. - suttogtam a fülébe a burkolt imámat. Reméltem hogy minden rendben jön. A mai nap nagyon leszívott így csak arra eszméltem fel hogy elnyomott az álom és valaki halkan énekel álmomban. 

26.rész

Egy kis romantika!

Felérve a szobámba elgondolkoztam hogy hova is megyünk. Mivel rögtön Louis elegáns öltözete ugrott be azonnal tudtam mit kell felvennem. Kikészítettem a ruhámat és beszaladtam a fürdőbe megcsinálni a hajam. Gyorsan felkentem egy alap sminket mert nem szoktam túlzásba esni. Visszarobogtam a szobámba és neki álltam öltözni. 

Ruhám: 

Ehhez pedig egy nagyon is jó cipőt választottam.

Cipőm: 

Mikor ezt is felvettem még egyszer belenéztem az egész alakos tükörbe és késznek nyilvánítottam magamat. Lassan vonultam le az emeletről. Láttam hogy Louis a konyhában ül és nem hallotta hogy közeledem. Direkt nem kopogtam a sarkaimmal. Mögé sétálva eltakartam a szemeit Ő pedig rögtön megfogta a karom és maga elé állított. 

- Azta. Tökéletesen nézel ki Szerelmem. - csókolt meg. Lassan falta ajkaimat érzékien. Szeretem mikor gyengéden bánik velem. 

- Louis. Elárulnád hogy hova megyünk? - kérdeztem miközben kifelé mentünk az ajtón. 

- Meglepetés lesz. - suttogta a fülembe majd elindult a kocsi másik oldalára. Beszálltam az anyósülésre és vártam míg ő is beszáll. Mikor beült mellém rögtön indított is. Nem szólalt meg ami engem kicsit feszélyezett de úgy láttam őt annyira nem. Olyan 1 órát mehettünk mikor Louis leparkolt. Kiszálltunk és Louis-ba kapaszkodva indultam meg utána. Egy csodaszép étterembe vezetett amitől a szavam is elállt. 

Elvezettek minket egy eldugott sarokba ahol csak ketten lehetünk. Leültünk egymással szembe és az étlapot kezdtük vizsgálni. 

- Jó napot. Matt vagyok. Ma én leszek a pincérjük. - mondta udvariasan Matt.

- Hé haver nyugodtan tegezz minket nem vagyunk ősemberek. - viccelődött Louis és azzal a rohadt édes mosolyával. 

- Oké. Akkor mit hozhatok nektek? - vigyorgott Matt. 

- Egy üveg pezsgőt. És ha bemész a konyhába és annyit mondasz a chef-nek hogy Louis Tomlinson tudni fogja mit jelent. - mosolygott sejtelmesen barátom. 

- Rendben hozom az italt egy pillanat. - és távozott. Louis kikapta a kezemből az étlapot és csak bámult. 

- Van valami az arcomon? - kérdeztem zavartan. 

- Igen. - mondta somolyogva.

- Mi? - nagyon megijedtem mi van ha elkentem a sminkem. 

- Az ajkad. Pedig annak az enyémeken a helye. - és áthajolva az asztalon megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba és lehunyva a szemem élveztem. Louis elvált az ajkaimtól és ekkor megérkezett Matt a pezsgővel. Louis felbontotta és töltött mindkettőnknek. 

Belekortyoltam a buborékos italba és lassan ízlelgettem. Lenyeltem és igazán jól esett. 

- Nagyon finom. - mosolyogtam rá. 

- Igen az. - vigyorgott bárgyún. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről és előjött az általam legjobban utált téma. A turné. Azonnal könny szökött a szemebe. Nem akartam hogy elmenjenek innen. Most kaptam őket vissza és alig van 3 hetünk. 3 hét. 

- Kérlek erről ne beszéljünk. Ne rontsuk el ezt a szép estét. - néztem rá Lou-ra. 

- Oké. - mondta és megfogta a kezem ami az asztalon pihent. Nem sokára Matt bukkant fel két letakart tányérral. Lerakta elénk és felfedte az ételt ami istenien nézett ki és az illata is csodás volt. 

- Louis ez csodálatos. - mondtam és megint könny szökött a szemembe. 

- Ne sírj drágám. - kérlelt Louis.

- Nem nem akarok sírni csak minden eszembe jutott. - mondtam és felvettem a késem meg a villám. - Jó étvágyat Boo. - mosolyogtam rá. Elkezdtünk enni és ekkor megszakadtak a témák. Nem szóltunk semmit csak ettünk. A csend nem volt kínos. 1 órával később végeztünk és vidáman indultunk el valamerre. Míg Louis fizetett én elmentem a mosdóba. Kifelé menet pont Louis-ba ütköztem. 

- Mehetünk Baba? - nézett le rám. 

- Aha. - bólogattam. Elindultunk ki de nem a kocsi irányába mentünk. Nem kérdeztem rá mert tudom hogy úgyse mondja el. Sokáig sétáltunk a kihalt csendes utcán mikor beértünk egy parkba. A kicsi utat sok apró gyertya díszítette. Hisz ma erre voltam futni. 

- Louis ezt mégis mikor csináltad? - néztem rá meglepetten. 

- Ma. Mielőtt beállítottam hozzád. Beszéltem a park tulajdonosával és ő kiürítette a parkot miután te haza mentél. Tegnap este jöttem ide és ezen agyaltam már mióta eljöttetek otthonról. - nézett mélyen a szemembe. Lassan elkezdtem közeledni az arcához. Érzékien tapadtam ajkaira. Mikor már nem volt levegőnk elváltunk és tovább mentünk. Miközben haladtunk előre megint eszembe jutott a turné de nem sokáig hagytam a gondolataim arra felé terelődni. Inkább azon agyaltam hogy fogom viszonozni ezt Louis-nak. Elértünk egy nagyon eldugott részhez ahol egy kisebb tó is volt. 

- Mese szép. - suttogtam magam elé. Louis mögém állt és átfogva a derekam figyelte a kicsiny tavat. 

- Ariana... - kezdte Louis.

- Igen? - kérdeztem.

- Azon gondolkoztam ma egész nap hogy mi lenne velem nélküled. Kicsim soha nem akarlak elveszíteni így is elég volt az a másfél hónap nélküled. Nem akarlak elengedni. Így szeretnélek megkérni arra hogy fogadd el ezt a hűség gyűrűt ami azt jelképezi hogy mennyire szeretlek. - mondta és leereszkedett elém. Én a könnyeimtől fátyolosan látva csak bólintani tudtam. Louis boldogan felhúzta az ujjamra a gyönyörű rózsaszín köves gyűrűt. 

- Ez életem leges legszebb napja. Köszönöm hogy vagy nekem Louis William Tomlinson. Te vagy a legcsodásabb ember akit valaha ismertem. - temettem arcom a mellkasába miközben hozzá bújtam. Lassan simogatni kezdte a hajamat. 

- Fáradt vagyok. Édes nem megyünk haza? - kérdeztem nagyot ásítva. 

- De menjünk Babám. - csókolt a hajamba. Elindultunk vissza az étteremhez mivel ott hagytuk a kocsit. Visszaautóztunk a házba ahova halkan mentünk be mert már nem világított semmilyen fény. Felmentünk a szobámba. Én átöltöztem pizsibe és mivel nálam volt Louis egyik boxere meg pólója még régebbről így a boxert odaadtam neki. Elment megfürödni én addig befeküdtem az ágyba. Éreztem ahogy süpped a matrac alattam.

- Jó éjt drágám. - suttogta a fülembe én pedig az álmok világába léptem.

25.rész

Hogy kerülsz ide?

zene.( ha vége indítsd újra )

*Ariana*
Reggel nyűgösen keltem fel mert a rohadt nap belesütött a szemembe. De várjunk csak? Nap? Hol vagyok? Ja igen még LA-ben el is felejtetettem. Lassan kikeltem az ágyból bár semmi kedvem nem volt. Először kinyújtóztattam a végtagjaim és utána a még mindig csukott bőröndömhöz sétáltam. Mielőtt bármit csináltam volna megnéztem az időt. Még csak reggel hat van. Basszus ez komoly. Úgy döntöttem ezért elmegyek futni egyet. Olyan rég voltam. Kinyitottam a bőröndöm és kivettem belőle egy lazább futós cuccot.

Berobogtam a fürdőbe és rekord idő alatt elvégeztem mindent. Hajamat lófarokba kötöttem és felöltöztem. Halkan hogy ne csapjak nagy zajt lementem a földszintre és be a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és rögtön konstatáltam hogy semmi kaja nincs itthon. Na mindegy majd visszafele hozok kaját. Raktam egy kis pénzt a zsebembe és elindultam. Kiléptem az ajtón és azt tapasztaltam hogy baromi sokan vannak már reggel 7-kor is. Benyomtam fülembe a fülesemet és elindultam arra amerre tegnap autóval. Még a tetkók le vannak ragasztva ezért kicsit nehezebb a mozgás mert a tapaszok húzzák a bőrömet. Lassan kezdtem először futni aztán egyre csak gyorsítottam. Úgy fél óra futás után elértem egy csodaszép parkba. 

Itt már csak gyalogoltam nem futottam. Jobban szemügyre vettem mindent. Így nyár közepén rohadt meleg volt így a pulcsimat levettem és magamra kötöttem. A zenét a fülembe halkabbra állítottam így nem süketültem meg.  Mikor körbe jártam az egész parkot eszembe jutott hogy a hűtőnk tök üres. Visszafordultam és egy közeli bolt felé vettem az irányt. Onnan tudtam hogy közel van, hogy mellette is elfutottam. Nem sokára vissza is értem oda. Bementem és összevásároltam egy finom reggeléihez való cuccokat. 3 szatyorral a kezembe indultam haza. Végre már a kapuban álltam és a kulcsom kerestem mikor feltűnt hogy plusz egy kocsi áll a ház előtt. Nem ismertem fel kié de nem is érdekelt. Végre bejutottam és a konyha felé vettem az irányt. Mindent ledobtam az asztalra és elindultam az emelet felé. A nappaliból hangokat hallottam ezért inkább oda ballagtam. A kanapén ült bátyám és egy ismeretlen nő és nagyon nevettek valamin. Megköszörültem a torkom mire mindketten rám kapták a tekintetüket. 

- Húgi? Merre jártál? - kérdezte Hazza. 

- Futni voltam meg vásárolni egy kis kaját. De nem mutatnál be a barátodnak? - kérdeztem és ránéztem az említettre. 

- Ja de igen. Ti még nem találkoztatok. Ariana Ő itt Lou Teasdale a sminkesünk az ő kislány az én keresztlányom Lux. Lou ő itt az én csodás húgom Ariana. - mutatott be minket. 

- Szia örülök hogy megismerhetlek sokat hallottam rólad. - nyújtotta a kezét amit én el fogadtam. 

- Én is örülök de én nem nagyon hallottam még rólad. Ne haragudj. - mosolyogtam kínomban. 

- Semmi gond. Van hogy nem beszélnek rólam az emberek. - mondta mosolyogva és visszaült a kanapéra. 

- Örülök hogy találkoztunk de én most mennék átöltözni ha nem gond. - mondtam és kihátráltam a helységből. Gyorsan felszaladtam a szobámba és átöltöztem. Ezt vettem fel. 

Hajamat kiengedtem és átfésültem majd kontyba rendeztem. Leszaladtam a lépcsőn és észre vettem hogy Harry már csak egyedül van a nappaliban.

- Lou el is ment? - kérdeztem.

- Aha haza kellett mennie mert Lux beteg. De nem tudom hogy mi lesz mert ma Lou esti műszakos valakinél és fogalmam sincs mi lesz Lux-al. - mondta Hazza gondolkozva.

- És Lux apukája? - kérdeztem az egyértelműt.

- Tom elutazott. - mondta és még jobban gondolkozott. Nekem rögtön eszembe jutott valami. 

- Mi lenne ha mi vigyáznánk rá? -  kérdeztem és leültem bátyám mellé. Ő felnézett rám mintha valami nem tudom milyen zseni lennék és a nyakamba ugrott. 

- Nekem ez hogy nem jutott eszembe. Fel is hívom Lou-t. Egy zseni vagy hugi. - borzoltam meg fejem. míg ő boldogan ment telefonálni én bevetettem magam a konyhába és neki láttam valami reggelinek. Benyomtam hangosan egy kis zenét és elkezdtem főzőcskézni. Hamar kész lettem és még teát is főztem. Hazz-nak egy igazi angol reggelit csináltam míg magamnak valami könnyűt dobtam össze. 

Harry reggelije:

Az én reggelim: 

- Kaja!! - kiabáltam mint egy elmebeteg. Harry pár másodperc múlva már az asztalnál ült. Én gyorsan elé raktam a kaját és visszasiettem a sajátomért meg a teákért is. Leültem Hazza-val szembe és neki láttam az evésnek.

- Nagyon rég ettem igazi angol reggelit. De nagyon jó. Ügyi vagy. - mondta két falat között. Én mosolyogva megrántottam a vállam és én is tovább ettem. Mikor végeztünk Hazza elmosogatott én meg rendbe szedtem a konyha többi részét. Bementünk a nappaliba és elnyúltunk a kanapén. 

- Na akkor Lou mit mondott? - kérdeztem. 

- Azt hogy akkor 5-re áthozza Lux-ot. Örülök hogy ez eszedbe jutott. - mondta és fejét az ölembe hajtotta. Beletúrtam a hajába mint amikor kicsik voltunk. Mindig mosolyognom kell ha a haját birizgálom. 

A nap további része csupa lustulással telt el. Megnéztük a Gru 2-őt ami nekem nagyon tetszett. Nem sokára el is érkezett az 5 óra. Csengettek Harry pedig ment ajtót nyitni. Pár perc múlva vissza is tért egy aranyos kislánnyal az oldalán. 

- Szia. - mosolyogtam rá. Ő is édesen elmosolyodott majd Harry felé kezdett nyújtózni mi szerint azt a karja hogy bátyám vegye az ölébe. Hazza fel is kapta a pici lányt és jól megölelgette. 

- Lux ő a húgom Ariana. - mondta a kislány pedig édesen nézett rá. Mint egy hősre. 

- Figyi húgi arra gondoltam hogy ma elviszem Lux-ot vidámparkba. Van kedved jönni? - kérdezte Harry. 

- Nagy baj lenne a ha nem mennék nagyon fáradt vagyok. - mondtam és ásítottam is egyet. Harry felnevetett és megölelve engem itt is hagyott. Bementem a konyhába kerestem egy kis chipset meg mellé csupa egészségtelen cuccot és befészkeltem magam a kanapéra, és elindítottam a Barátság Extrákkal-t. Mikor a film felénél jártam valaki csengetett. Lassan kikászálódtam a kuckómból és megindultam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam ez fogadott:

- Te... itt... mit? - makogtam ahogy megpillantottam életem férfiját. Nem hezitált azonnal a karjába kapott és szorosan megölelt mint aki ezer éve nem látott. Mikor elengedett azonnal megcsókoltam. Ajkai csak falták az enyémeket és nem akarta elengedni. Mikor levegőhiány miatt elváltunk a mellkasába fúrtam az arcom. 

- Szerelmem hiányoztál. - suttogta a hajamba.

- Tegnap jöttem el. - sutyorogtam. 

- Nekem az ezer évnek tűnt. - csókolta meg a fejem búbját. Bevezettem a nappaliba és leültünk a kanapaéra. 

- Miért vagy ennyire kiöltözve? - kérdeztem

- Meglepi menj öltözni. - mondta és eltolt magától. Feltápászkodtam és ma már másodszorra menetem átöltözni.

24.rész

Meglepi!

zene

*Ariana*

Reggel eléggé kipihenten keltem fel. Kimásztam a még alvó Louis mellől és letrappoltam a konyhába. A hűtőhöz szambáztam miközben benyomtam az Ipodo-m ugyanis ezt a csajoktól kaptam tegnap. Az össze kedvem rajta volt de én most Cher Llyod-Want u back című számát választottam. Olyan hangerőre állítottam hogy a többiek ne ébredjenek fel. Táncikálva csináltam egy nagy adag kávét a másnaposoknak. Magamnak és Louis-nak egy kis palacsintát sütöttem. 

Még gyorsan összedobtam egy-egy kakaót is. 

Enyém: 

Louis-é:

Lassan mindent felpakoltam egy nagy tálcára és óvatosan az emeletre indultam. Vigyázva hogy ne essek fel lépkedtem felfelé. Mikor a szobánk elé értem óvatosan nyitottam be. Louis-nak csak a lábán volt a takaró és így rálátás nyílt tökéletes hátizmaira. Halkan az ágy mellé sétáltam és leraktam a tálcát az éjjeliszekrényre. Leültem az ágyra és óvatos pillangó puszikat nyomtam Lou hátának minden részére. Lassan pislogni kezdett és rám emelte tökéletesen kék szemeit. 

- Jó reggelt nagy korú. - köszönt és feltámaszkodva csókolt meg. 

- Jó reggelt vén ember. - kacsintottam. - Hoztam reggelit. Kelj fel. - mondtam és felálltam. Louis rögtön török ülésbe tornázta magát én pedig elé raktam a tálcát. 

- Mikor keltél? - kérdezte miközben beleivott a kakaójába. 

- Olyan 1 órája. - mondtam. Lassan vágtam egy darab palacsintát és Louis orra alá dugtam. - Kosti? - mosolyogtam rá. Ő amilyen sexin csak tudta bekapta a kaját és elégedetten hümmögni kezdett. 

- Isteni. De tudod mi jobb? - kérdezte perverz vigyorral a fején. 

- Mi? - kérdeztem mit sem sejtve. 

- Te. - mondta és megcsókolt. Nagy nehezen eltoltam magamtól és tovább kezdtünk enni. mikor végeztünk mindennel lementünk a konyhába. Lent összesen 6 meggyötört arccal találtam magam szemben. 

- Jó reggelt. - köszöntem. 

- Halkabban szét szakad a fejem. - suttogta Dani. 

- Így jár aki bulizik ahelyett hogy aludni. - mondtam és elmosogattam a koszos edényeket. A hat embertől kaptam egy-egy szúrós pillantást. 

- Ari. - szólított Harry.

- Yep? - kérdeztem. Mostanában erre vagyok ráállva. 

- Na szóval van 2 órád hogy összepakolj úgy 4 napi ruhát. - mondta bátyám én pedig kikerekedett szemmel néztem rá. 

- Minek? - kérdeztem. 

- Ez az ajándékom de siess. - mondta bátyám mosolyogva. Én csak furán néztem rá és az emeletre rángattam Louis-t. 

- Tuti tudsz valamit. Mire készül? - támadtam le rögtön pasimat. Ő csak rémülten nézett le rám. 

- Isten a tanúm fogalmam sincs. - tette maga elé a kezeit védekezés képp. 

- Hát jó. Elmegyek tusolni utána segítesz pakolni. - jelentettem ki. Beszambáztam a kis helységbe. Megengedtem a vizet a zuhanyból és alá álltam. Halk nyikorgásra lettem figyelmes majd két karra a hasam körül. 

- Csoda szép. - morogta Louis a nyakamba. 

- Louis menj ki. - mondtam halkan. 

- Nem. Fürdeni akarok. Veled. - jelentette ki. Én gyorsan átmostam magam aztán kiszálltam a zuhany alól. Louis feladóan sóhajtott és fürdött tovább. Én visszamentem a szobába és kiválasztottam a mai ruhám. 

Nem akartam nagyon meleg és nagyon rövid ruhát se fölvenni ugyan is nem tudom hova készülünk. Louis is hamarosan elkészült így együtt pakoltunk be. Én valamiért éreztem hogy szükségem lesz egy bikinire így azt is raktam be. 

Még raktam pár cuccot és utána már be is zártam a bőröndömet. Lementünk a földszintre a még mindig szenvedő emberekhez és leültünk a nappaliba. 

- Mehetünk? - kérdezte Hazza. Bólintottam ő pedig Angie-val az oldalán kiment. Még gyorsan mindenkit megöleltem és elköszöntem tőlük. Utolsónak Louis-t hagytam. 

- Majd hívlak és este dumálunk. - mondtam és szorosan magamhoz vontam. Még csak most kaptam vissza de máris el kell váljak tőle egy időre. De mivel tudom hogy nem lesz semmi ezért nem aggódtam agyon magam. 

- Vigyázz magadra. - csókolt meg. Lassan elengedtük magunkat és kikísért az ajtón. Láttam hogy Hazzáék is fájdalmas búcsút vesznek egymástól. Angie mellém sétált és átölelt. 

- Vigyázz rá. - mondta. Szorosan átkaroltam őt aztán odaballagtam Harry mellé. Láttam hogy szemébe kis könnyek csillognak. Beültünk a fekete csodába és a reptérre vettük az irányt. 

~Repülőn~

Magán géppel repültünk a célunk felé amit még mindig nem tudom mi. De biztos tetszeni fog. Bízom Hazz-ban. Kicsit behunytam a szemem aminek az lett az eredménye hogy elaludtam. Arra keltem fel hogy Harry óvatosan rázogat. 

- Ébresztő hamarosan leszállunk. - mondta és visszaült a helyére. Nagyon izgatott voltam hogy mindjárt ott vagyunk. Végre. Mikor kinéztem az ablakon a szavam is elakadt. 

- Harry. Te LA-be hoztál engem? - sipítottam. 

- Aha, remélem nem baj. - nézett rám. Én csak megráztam a fejem és a nyakába borultam amennyire az öv engedte. 

- Várd ki a végét. - engedett el. Végre leszálltunk a gépről. Amint tudatosult bennem hol vagyunk azonnal vigyorogni kezdtem. Imádom LA-t és ezt bátyám is tudja. Mondta hogy majd ha alkalom lesz rá elhozz. Most már értem mire célzott. Hirtelen megcsörrent a telefonja. 

- Szia Kat... Aha... Oké... Szia látlak. - mondta és letette. Rám nézett és csak kacsintott. Elmentünk először kocsit bérelni ami mi más lett volna mint egy Rover. Igen Hazza és a Rover mániája. Aztán elmentünk egy gyönyörű lakáshoz. 

- Üdv itthon. - mondta mosolyogva Harold. Én csak néztem rá tátott szájjal és nem hittem el amit látok. 

- Ez komoly? Saját házad van itt? - kérdeztem döbbenten.

- Jaja. Na gyere. - tolt beljebb maga előtt. Bentről a ház szebb volt mint hittem. Gyorsan felmentünk az emeletre és Harry mondta hogy 20 perc múlva megyünk. Nem pakoltam ki csak arcot mostam majd átvedlettem. 

Mikor kész lettem leszaladtam és megláttam hogy Hazza már vár.

- LA baby. - kiáltottam. Ő csak mosolyogva figyelt engem majd kimentünk az ajtón. Bepattantunk a fekete járgányba és elindultunk fogalmam sincs hova. Úgy fél óra múlva ennél a helynél parkoltunk le. 

Az állam megint leesett. Mikor tudatosult bennem hogy miért is vagyunk itt letámadtam Harry-t.

- Köszönöm, köszönöm. - motyogtam nyakába. 

- Nincs mit. Na gyere Kat már vár. - mondta és a csuklómnál fogva bevezetett a helységbe. Amint beléptünk Kat Von D megölelte Harry-t jó szorosan.

- biztos te vagy Ariana, én Kat vagyok. - ölelt meg. 

- Szia. - öleltem vissza. 

- Na és mi lesz a mai feladat srácok? - nézett ránk. 

- Hát szeretnénk pár tetkót, de gondolom ezt tudtad. - vigyorgott Hazza. 

- Gondoltam. Milyeneket? - kérdezte.

- Tegnap lettem 18 és nagy álmom volt hogy nálad varratom az első tetkómat de ha már itt vagyok asszem több lesz mint egy. - mosolyogtam. Kat adott egy albumot amiből választhattam. Megmutattam melyikeket szeretném ő pedig azonnal neki állt megcsinálni. 

*2 óra múlva*

2 óra alatt Kat végzett mindennel. A vég eredmények ezek lettek: 

- Nagyon köszönöm Kat. - ugrottam a nyakába.

- Nincs mit csajszi. Viszont még nem vagyunk teljesen készen. - mondta. Harry-re néztem aki megrántotta a vállát. 

- Hazz ülj le te is. - mutatott Kat a mellettem lévő vörös ülő alkalmatosságra. Kat ezt csinálta meg rajtunk utoljára. Amolyan tesó tetkó. 

- Köszi Kat nekem nagyon bejön. - nézte Hazza a kicsi nem feltűnő tetkónkat. 

- Örülök hogy itt voltatok. - mondta és megölelt minket. Azzal mi távoztunk a szalonból.

- Nagyon köszönöm. Szeretlek Dinnye. - ugrottam a nyakába. A Dinnye becenevet még kicsinek raktam rá ugyan is a göndörből lett az hogy görög és nem akartam görögnek hívni így maradt a Dinnye. 

- Szeretlek Kicsike. - mondta és szorosan ölelt. 

- Viszont menjünk haza mert rohadt fáradt vagyok. - mondtam egy ásítás mellett. 

- Oké. - beültünk a kocsiba és hazamentünk. Felmásztam az emeletre és úgy ahogy voltam bedobtam magam a puha ágyba és el is aludtam!

23.rész

Party!

Zene

- Szeretlek. - suttogta a számba...

Louis erősen az ajkamra tapadt és úgy csókolt mint aki ezer éve nem érintett nőt. Mondjuk az az ezer év egyenlő két hónappal. Megértem én is vágytam rá. Vágytam csókjára arra hogy beszívhassam édes férfias illatát, hogy a hajába túrjak. Levegő hiány miatt el kellett válnunk. Lihegve egymásnak döntöttük a homlokunk és egymás szemébe meredtünk. 

- Még nem is mondtam. Gyönyörű vagy. - suttogva beszélt. Elpirultam szavaira. 

- Te meg kibaszott helyes. Szeretlek nem tudom hányszor mondom de így van. - mondtam én is suttogva. 

- Szeretlek! Menjünk vissza a bulizókhoz. - mondta és kézen ragadott. Kivonszolt a táncolok közé. Hirtelen előttem termett Angie és Danielle. Ahogy láttam Louis-t a fiúk kezdték faggatni. 

- Na mi volt? - kérdezte Angie. Na igen ő az akit nem hagyott nyugodni ez az egész kettőnkkel kapcsolatban. Mély levegőt vettem és lassan elmondtam mindent. A lányok csak vigyorogtak és annál a résznél mikor mondtam hogy szeretem nagyon sóhajtottak mindketten. 

- Na hát csak ennyi. - mondtam. 

- Ennyi? Ez több mint bármi. - mondta Dani. 

- Na de akkor szent a béke? - kérdezte Angie.

- Igen tökéletes minden. - mondtam mosolyogva. A lányok és elvigyorodtak. Louis mellém sétálva átfogta a derekam és a fülembe suttogott. 

- Na mindet elmondtál? - kérdezte. Megfordultam az ölelésében és csókot loptam tőle. 

- El. És te? - kérdeztem bátyámék felé biccentve. 

- Ja hadd örüljenek. - mondta. Csak azt vettem észre hogy a lányok felszívódtak és a fények elhalványultak. Lassan kinyílt a konyha ajtó és a csajok betolták ezt: 

- Boldog szülinapot drágám. - suttogta a fülembe Lou. 

- Szeretlek. - suttogtam és megcsókoltam. A tömeg elkezdte énekelni a Happy Birthday-t. Még jó hogy a társaság jó része tud dalolni. Elérzékenyülve fújtam el a gyertyákat. Harry a kezembe nyomta a kést. Levágtam az első szeletet amit a két lány a képembe nyomott. Mindenki röhögött egyet míg én leszedtem az arcomról valamennyi sütit. 

- Ezt elterveztétek mi? - röhögtem. 

- Aha. Na gyere menjünk fel. - mondta Dani. 

- Várj! Itt még van egy pici. - rántott vissza Louis és megcsókolt. - Mmm jó a torta és jó a csók is. Na menj. - kacsintott. 

Felmentünk a csajokkal és gyorsan megmosakodtam és átöltöztem. 

Direkt vettem fel kényelmeset hogy majd ha kell tudjak táncolni! Nagy nehezen elkészültem és a lányokkal visszarohantunk bulizni. Jó volt végre elengedni magunkat. Kicsit tudtunk táncolni mert ezt félbeszakította bátyám. 

- Figyelem köszöntő. - harsogta. Mindenki felé nézett ő pedig egy tálca pezsgőre mutatott. 

Mennyien néztek ki. Mi is felkaptunk egyet-egyet és vártuk Harry beszédét. 

- Na szóval. A mai nap nekem nagyon fontos. A kishúgom akit óvtam mindentől még a széltől is ma nagy korú lett. Tudom hogy ez nem az én napom de mondanom kell valamit. Soha nem szerettem senkit jobban Ariana-nál. Senkit. Tudom fura hogy ennyire szeretem de nekem ő életem egyik értelme és ha elveszíteném nem tudom mit csinálnék. Szerintem lelkileg összetörnék és nem bírnék kimenni a szobámból. A tudat hogy itt van ma megnyugtat. Nagyon szeretlek húgi egészségedre. - mondta és felhajtotta az italt. Én könnyes szemmel ittam meg a pezsgőm és megkerestem Harry-t. Ahogy megtaláltam a nyakába vetettem magam és csak öleltem. 

- Ma tőlem nem kapsz semmit. Viszont holnap elviszlek valahova. - kacsintott. Elnézést kért és elindult megkeresni barátnőjét. Én csak mosolyogva megfordultam és szembe találtam magam Louis mellkasával. 

- Megtisztelne egy tánccal a hölgy? - kérdezte. Bólintottam és besétáltunk a táncolók közé. Louis átkulcsolta a derekam és elkezdtünk ritmusra dölöngélni. Mikor vége lett a számnak azt éreztem hogy nagyon fáradt vagyok. 

- Louis fáradt vagyok. - mondtam barátomnak. 

- Akkor menjünk fel. Szólok Hazz-nak hogy aludni mentünk. - engedett el. Én felbatyogtam az emeltre és bementem a fürdőbe. Átöltöztem pizsibe és beugrottam az ágyba. Pár percel később Louis bújt be mögém. 

- Jó éjt életem. - nyomott puszit a vállamra. 

- Jó éjt szívem. - motyogtam csukott szemmel. Amint ezt kimondtam el is aludtam...

22.rész

Meglepetés!

Ahogy ígértem meghoztam az új részt! Sajnálom hogy ilyen kevesen vagytok de ez van! Remélem azért tetszik!!

*Harry*

Július 18.-a van. Ariana 18. szülinapja. Istenem ez azért durva, hogy a kis húgom akire mindig vigyáztam ma betölti a felnőtt kort. És mindezt ma. Ma amikor is már nem vagyok a kórházban de ő azt hiszi. Angie már elment itthonról és azt mondta majd sms-t küld ha Ari már nincs a házban. Nevetséges nem mehetek a saját házamba. Ami Louis-t illeti igen megbocsájtottam neki. Inkább elnézem ezt az egészet mint hogy egy zombi járkáljon mellettem egész nap. Ami pedig őt és Ariana-t illeti ma este megoldom. A gondolataimat a telefonom rezgése szakította félbe. Szivi mehetsz haza! Csak ügyesen ahogy megbeszéltük!! Csók! :*!

Na végre. Felpattantam a fotelből. Magamra vettem a kapucnis pulcsimat és a napszemcsim és kimentem az ajtón. Na végre haza mehetek. Gyorsan sétáltam nem akartam feltűnő lenni. Nem sokkal később már beléptem az ajtón. Ledobtam minden fölös cuccot és elkiáltottam magam.

- Végre itthon! - kiabáltam. Egyszerre 4 pár láb rohant le a lépcsőn. 

- Harry. - ugrottak rám. 

- Na na na azért még érzékeny vagyok na leszállni. - röhögtem. Leszálltak rólam és végre körbe nézhettem a házban. Szépen ki van díszítve középen a lépcsőről lelóg egy: Happy Birthday Ariana! felirat is. Szép volt együtt minden. 

- Na akkor most nem rég mentek el akkor olyan 4 óra múlva haza érnek addig ide kell hívni mindenkit te pedig Hazza a konyhába költözöl egy időre. - kacsintott Liam. Megvontam a vállam majd felvonultam az emeletre. Bementem a szobámba és ledőltem az ágyamra. A saját ágyamra. Kicsit gondolkoztam. Sok mindenen. Az után gyorsan elmentem zuhanyozni. Ezek után felöltöztem: 

Mikor mindennel kész voltam lementem a többiekhez. 

- Srácok kell segítség? - kérdeztem.

*Ariana*

A bátyám a kórházban van én pedig elmegyek vásárolni. Ma szülinapomon aki a legfontosabb számomra nincs itt. Bent fekszik a kórházban ki tudja hogy van. Ezek a gondolatok nem hagynak nyugodni. Hamar odaértünk hála Angie vezetési stílusának. Kiszálltunk bár kedvem nem volt oda bemenni. De muszáj volt. El kell terelnem az agyam okosabb felét egy kis vásárlással. Betipegtünk az üzletházba ami bazi nagy volt de nekem nem tetszett hogy ennyire nagy.

- Na akkor keressünk valami jó ruhát neked amit majd buliba fel tudsz venni. - mondta Angie és már be is ment az első üzletbe. Unottan követtem őt befelé. vagy 30 percet voltunk ott végül is csak ezt vettük meg. 

Gondoltam ha majd elég erős leszek ebbe megyek be a kórházba. Amint ez eszembe jutott könnyes lett a szemem. 

- Ne, ez a te napod most ne sírj. - törölte le a könnyem Angie. 

- Oké. - fújtam ki a levegőt. Tovább mentünk és vagy 5 üzletet végig jártunk míg nem megtaláltuk a ruhát ami bulis. Ja meg vettünk még pár cuccot. 

Angie vette: 

Én vettem: 

És a bulis ruha és cipő: 

- Annyira örülök hogy ennyi mindent tudtunk venni. - örvendezett Angie. Mosolyogva bólintottam.

- Én éhes vagyok. Ja és egy kávé is jól esne. - mondtam. 

- Akkos valami gyors plusz egy starbucks? - kérdezte.

- Jól hangzik! - vigyorogtam. Elindultunk a Nando's felé. Beültünk és rendeltünk egy egy csirke salátát, ha ezt Niall megtudná. 

- Na akkor az a ruha jó? - kérdezte Angie. 

- Igen nagyon bejön. - mondtam. Miután végeztünk elsétáltunk a starbucks-hoz. Rendeltünk egy vaniliás és egy csokis frappuccino-t. 

Kifizettük és már mentünk is ki. Miközben ittuk a hideg kávénkat sok témát kiveséztünk. Tudtam hogy Angie kerüli a Harry-hez és Louis-hoz valókat. 

- Arra gondoltam hogy beülünk-e a fodrászhoz meg a körmöshöz? - kérdezte de inkább kijelentés volt.

- Benne vagyok kell egy kis szín. Mondjuk pinkes árnyalat. - mondtam boldogan. 

- Akkor menjünk. - mondta. Visszasétáltunk a kocsihoz és elindultunk a fodrászhoz. Olyan 10 perc után oda is értünk. Addigra az agyamban egy jó kis haj ötlet lett. 

- Na itt vagyunk. - szállt ki Angie a kocsiból. Bezárta azt és már el is indult be. 

- Angie drágám. - jött közelebb egy pasas. Jól megölelgette barátnőm aztán tekintete rajtam állapodott meg. 

- Ki a kis barátnőd? - kérdezte kedvesen. 

- Ariana Styles vagyok. A bátyám a pasija. - mutattam Angie felé. 

- Helló aranyom. Martin vagyok ma én leszek a fodrászod. Na gyere. - mondta és a kezét nyújtotta. Leültem a mosó tál elé és Martin rögtön neki is látott a munkájának. Megmosta a hajam közbe nagyon sokat kérdezett rólam és az életemről. Elmeséltem neki hogy Hazza kórházban van. Megértette hogy ki vagyok borulva de ő is azt mondta hogy ez az én napom ne sírjak. Hát jó. Gyorsan elmondtam neki mi az ötletem ő pedig leesett állal de megcsinálta. Íme: 

- Na csajszi hogy tetszik? - nézett rám a tükörből. 

- Imádom. Nagyon tetszik. Köszönöm Martin. - mondtam és kiszálltam a székből és megöleltem. 

- Nem tesz semmit kicsim. Na menj hátra Vanda a körmös már vár. Addig én megcsinálom Angie haját. Na menj. - mondta és megmutatta merre kell mennem. Egyből odataláltam. Vanda egy velem egy magas sötét hajú 20 éves csajszi. Nagyon laza a stílusa. 

- Hellóka. A nevem Vanda én csinálom meg ma a körmöd. Gyere csücs. - mutatott a székre. Leültem és el is kezdtük a munkát. Vanda nagy szájú és nagyon kedves személy. Asszem őt is megkedveltem. Nem telt bele fél óra itt is kész lettem. A körmöm nagyon jó lett. 

- Ajj Vanda nagyon köszönöm. Istenien néz ki. Imádom. - borultam a nyakába neki is.

- Akkor jó. Szólj Angie-nak hogy jöhet. - mondta. Én gyorsan kiszaladtam hogy szóljak barátnőmnek. Ő is készen volt már haj ügyileg ennek nagyon örültem. 

- Fúha. Nagyon jól nézel ki. - mondtam. Semmi csicsa semmi túlzás. 

- Köszke amúgy te se panaszkodhatsz. Jók a körmeid. - mondta.

- Ja igen Vanda vár. - mondtam mosolyogva. 

- Megyek. - mondta és elindult hátra. Martin-nak megköszöntem mindent majd Angie után mentem. Mire hátra értem Vanda kezelésbe vette barátnőmet. Amíg készült a köröm sokat fecsegtünk erről arról. Nem érintettünk komoly témát ha az nem számít annak hogy mennyire zsíros a Starbucks kávé. 

- Na hölgyem ön is kész. - mondta Vanda Angie-nak. 

- Azta rohadt jó lett. Köszi Vanda. - mondat és megölelte az említett személyt. 

- Mindent köszönünk Vanda. Csók. - köszöntünk el és már mentünk is ki. Bepattantunk a kocsiba és már mentünk is haza. Gyorsan haza értünk. Felkaptuk az összes cuccot amit lehetett és elindultunk befelé. 

- Menjünk hátul. - mondta ANgie. Nem kérdeztem miért csak mentem utána. Bementünk hátul egyenesen az emeletre. Lepakoltunk a szobámban és átnéztük mit szereztünk ma. 

- Na gyere vedd fel. - mondta Angie. Gondoltam már miért ne. Bementem a fürdőbe és felvettem a ruhát meg a cipőt. Megnéztem magam a tükörbe és nagyon tetszett az összhatás. Igen most nagyon jól nézek ki. 

Kimentem a szobába ahol Angie is felvett valami bulizós ruhát és már smink is volt rajta. 

- Na hogy tetszem? - kérdeztem és megfordultam. Angie leesett állal nézett engem. 

- nagyon jó. De tudod mivel lenne jobb? Ha megcsinálnám a sminked. - mondta. Nem értettem de belementem mondván a mai nap egy csajos nap. Ránéztem az órámra ami fél 8-at mutatott. Angie gyorsan és hatékonyan csinálta meg a sminkem. 

- Na így már tökéletes. - mondta. - Gyere menjünk le szomjas vagyok. - mondta és kiment a szobából. Én még megnéztem magam a tükörben és tetszett amit láttam. A szemem rózsaszínes feketés árnyalatot kapott. Teljesen ment a ruhámhoz. Gyorsan Angie után mentem. Mikor a lépcsőhöz értem azt hittem elájulok. Még pedig azért mert vagy 20-an voltak a nappaliban. 

- Boldog Születésnapot Ariana. - kiabálták ahogy megláttak. Egy kis könnycsepp csordult ki a szememből. Angie felszaladt hozzám és szorosan megölelt. 

- Boldogat Kislány. Na gyere bulizzunk. - rángatott le. Végre leértünk a lépcsőről. Ahogy ez megtörtént Liam Niall Zayn egyszerre ugrott a nyakamba.

- Isten éltess kicsike. - motyogta Zayn. Liam arcon puszilt, Niall pedig arcon. Annyira örülök hogy it vannak nekem.

- Köszönöm srácok. - öleltem őket szorosan. Elengedtek és azonnal megrohamoztak a hírességek: Ed Sheeran Justin Bieber Selena Gomez a Little Mix Cher Llyod és még sorolhatnám. Nagyon sokan eljöttek. Mindenkitől kaptam egy puszit és egy: Boldog Szülinapot! mondatot. Egyszer csak ketté váltak az emberek előttem és Harry-t pillantottam meg. Mi? Harry? Ő itt? Azt hogy?

- Angie Harry-t látom de tuti csak képzelgek. - mondtam barátnőmnek. 

- Nem húgi nem képzelődsz. N ami van meg se ölelsz? - kérdezte. Amint meghallottam kellemesen rekedt hangját azonnal rohanni kezdtem felé. Itt van a bátyám itt van. Él felébredt. Mikor odaértem hozzá ő felkapott és megpörgetve tett le a földre. Azonnal puszikat nyomtam az arca minden pontjára. 

- Hé hé nyugi. Itt vagyok. - tolt el magától. Amint belenéztem szemeibe tudtam hogy nem álmodom ez a valóság. Viszont a nagy boldogság közepette eszembe jutott Louis. Hol lehet? 

- Ne aggódj itt van. Gyere velem. - fogta meg Harry a kezem. A konyha felé kezdett húzni. Harry benyitott az említett helységbe és megláttam Őt. Ott ült a konyha pultnál és a lábát nézte. A zajra felkapta a fejét és azonnal könnyes lett a szeme. Nem is tudom mikor láttam Őt utoljára. Amióta haza jöttem nincs itt. Talán a saját lakásán van. 

- Meglepetés. - suttogta Hazza a fülembe. Elengedte a kezem és kiment a konyhából. Én csak álltam ott és néztem Louis-t. Olyan édes volt. Azt hiszem újra megint beleszerettem. 

- Nagyon sok boldog szülinapot. Kicsim. - motyogta az utolsó szót olyan halkan hogy ne halljam meg. De én meghallottam. 

- Köszönöm. Boo Bear-em. - mosolyogva mondtam ki a becenevét. Ő rám emelte könnyes kék szemeit. Remény csillant azokban az elveszett óceánokban. Imádom. Soha nem haragudtam rá és most sem más a helyzet. Szeretem. Szerelmes vagyok belé. 

- Louis. - mondtam.

- Igen? - kérdezte és felállt de nem jött közelebb. 

- Szeretlek. - mondtam és odafutottam hozzá. Karjaiba kapott és megcsókolt. 

- Szeretlek. - suttogta a számba.