22.rész

Meglepetés!

Ahogy ígértem meghoztam az új részt! Sajnálom hogy ilyen kevesen vagytok de ez van! Remélem azért tetszik!!

*Harry*

Július 18.-a van. Ariana 18. szülinapja. Istenem ez azért durva, hogy a kis húgom akire mindig vigyáztam ma betölti a felnőtt kort. És mindezt ma. Ma amikor is már nem vagyok a kórházban de ő azt hiszi. Angie már elment itthonról és azt mondta majd sms-t küld ha Ari már nincs a házban. Nevetséges nem mehetek a saját házamba. Ami Louis-t illeti igen megbocsájtottam neki. Inkább elnézem ezt az egészet mint hogy egy zombi járkáljon mellettem egész nap. Ami pedig őt és Ariana-t illeti ma este megoldom. A gondolataimat a telefonom rezgése szakította félbe. Szivi mehetsz haza! Csak ügyesen ahogy megbeszéltük!! Csók! :*!

Na végre. Felpattantam a fotelből. Magamra vettem a kapucnis pulcsimat és a napszemcsim és kimentem az ajtón. Na végre haza mehetek. Gyorsan sétáltam nem akartam feltűnő lenni. Nem sokkal később már beléptem az ajtón. Ledobtam minden fölös cuccot és elkiáltottam magam.

- Végre itthon! - kiabáltam. Egyszerre 4 pár láb rohant le a lépcsőn. 

- Harry. - ugrottak rám. 

- Na na na azért még érzékeny vagyok na leszállni. - röhögtem. Leszálltak rólam és végre körbe nézhettem a házban. Szépen ki van díszítve középen a lépcsőről lelóg egy: Happy Birthday Ariana! felirat is. Szép volt együtt minden. 

- Na akkor most nem rég mentek el akkor olyan 4 óra múlva haza érnek addig ide kell hívni mindenkit te pedig Hazza a konyhába költözöl egy időre. - kacsintott Liam. Megvontam a vállam majd felvonultam az emeletre. Bementem a szobámba és ledőltem az ágyamra. A saját ágyamra. Kicsit gondolkoztam. Sok mindenen. Az után gyorsan elmentem zuhanyozni. Ezek után felöltöztem: 

Mikor mindennel kész voltam lementem a többiekhez. 

- Srácok kell segítség? - kérdeztem.

*Ariana*

A bátyám a kórházban van én pedig elmegyek vásárolni. Ma szülinapomon aki a legfontosabb számomra nincs itt. Bent fekszik a kórházban ki tudja hogy van. Ezek a gondolatok nem hagynak nyugodni. Hamar odaértünk hála Angie vezetési stílusának. Kiszálltunk bár kedvem nem volt oda bemenni. De muszáj volt. El kell terelnem az agyam okosabb felét egy kis vásárlással. Betipegtünk az üzletházba ami bazi nagy volt de nekem nem tetszett hogy ennyire nagy.

- Na akkor keressünk valami jó ruhát neked amit majd buliba fel tudsz venni. - mondta Angie és már be is ment az első üzletbe. Unottan követtem őt befelé. vagy 30 percet voltunk ott végül is csak ezt vettük meg. 

Gondoltam ha majd elég erős leszek ebbe megyek be a kórházba. Amint ez eszembe jutott könnyes lett a szemem. 

- Ne, ez a te napod most ne sírj. - törölte le a könnyem Angie. 

- Oké. - fújtam ki a levegőt. Tovább mentünk és vagy 5 üzletet végig jártunk míg nem megtaláltuk a ruhát ami bulis. Ja meg vettünk még pár cuccot. 

Angie vette: 

Én vettem: 

És a bulis ruha és cipő: 

- Annyira örülök hogy ennyi mindent tudtunk venni. - örvendezett Angie. Mosolyogva bólintottam.

- Én éhes vagyok. Ja és egy kávé is jól esne. - mondtam. 

- Akkos valami gyors plusz egy starbucks? - kérdezte.

- Jól hangzik! - vigyorogtam. Elindultunk a Nando's felé. Beültünk és rendeltünk egy egy csirke salátát, ha ezt Niall megtudná. 

- Na akkor az a ruha jó? - kérdezte Angie. 

- Igen nagyon bejön. - mondtam. Miután végeztünk elsétáltunk a starbucks-hoz. Rendeltünk egy vaniliás és egy csokis frappuccino-t. 

Kifizettük és már mentünk is ki. Miközben ittuk a hideg kávénkat sok témát kiveséztünk. Tudtam hogy Angie kerüli a Harry-hez és Louis-hoz valókat. 

- Arra gondoltam hogy beülünk-e a fodrászhoz meg a körmöshöz? - kérdezte de inkább kijelentés volt.

- Benne vagyok kell egy kis szín. Mondjuk pinkes árnyalat. - mondtam boldogan. 

- Akkor menjünk. - mondta. Visszasétáltunk a kocsihoz és elindultunk a fodrászhoz. Olyan 10 perc után oda is értünk. Addigra az agyamban egy jó kis haj ötlet lett. 

- Na itt vagyunk. - szállt ki Angie a kocsiból. Bezárta azt és már el is indult be. 

- Angie drágám. - jött közelebb egy pasas. Jól megölelgette barátnőm aztán tekintete rajtam állapodott meg. 

- Ki a kis barátnőd? - kérdezte kedvesen. 

- Ariana Styles vagyok. A bátyám a pasija. - mutattam Angie felé. 

- Helló aranyom. Martin vagyok ma én leszek a fodrászod. Na gyere. - mondta és a kezét nyújtotta. Leültem a mosó tál elé és Martin rögtön neki is látott a munkájának. Megmosta a hajam közbe nagyon sokat kérdezett rólam és az életemről. Elmeséltem neki hogy Hazza kórházban van. Megértette hogy ki vagyok borulva de ő is azt mondta hogy ez az én napom ne sírjak. Hát jó. Gyorsan elmondtam neki mi az ötletem ő pedig leesett állal de megcsinálta. Íme: 

- Na csajszi hogy tetszik? - nézett rám a tükörből. 

- Imádom. Nagyon tetszik. Köszönöm Martin. - mondtam és kiszálltam a székből és megöleltem. 

- Nem tesz semmit kicsim. Na menj hátra Vanda a körmös már vár. Addig én megcsinálom Angie haját. Na menj. - mondta és megmutatta merre kell mennem. Egyből odataláltam. Vanda egy velem egy magas sötét hajú 20 éves csajszi. Nagyon laza a stílusa. 

- Hellóka. A nevem Vanda én csinálom meg ma a körmöd. Gyere csücs. - mutatott a székre. Leültem és el is kezdtük a munkát. Vanda nagy szájú és nagyon kedves személy. Asszem őt is megkedveltem. Nem telt bele fél óra itt is kész lettem. A körmöm nagyon jó lett. 

- Ajj Vanda nagyon köszönöm. Istenien néz ki. Imádom. - borultam a nyakába neki is.

- Akkor jó. Szólj Angie-nak hogy jöhet. - mondta. Én gyorsan kiszaladtam hogy szóljak barátnőmnek. Ő is készen volt már haj ügyileg ennek nagyon örültem. 

- Fúha. Nagyon jól nézel ki. - mondtam. Semmi csicsa semmi túlzás. 

- Köszke amúgy te se panaszkodhatsz. Jók a körmeid. - mondta.

- Ja igen Vanda vár. - mondtam mosolyogva. 

- Megyek. - mondta és elindult hátra. Martin-nak megköszöntem mindent majd Angie után mentem. Mire hátra értem Vanda kezelésbe vette barátnőmet. Amíg készült a köröm sokat fecsegtünk erről arról. Nem érintettünk komoly témát ha az nem számít annak hogy mennyire zsíros a Starbucks kávé. 

- Na hölgyem ön is kész. - mondta Vanda Angie-nak. 

- Azta rohadt jó lett. Köszi Vanda. - mondat és megölelte az említett személyt. 

- Mindent köszönünk Vanda. Csók. - köszöntünk el és már mentünk is ki. Bepattantunk a kocsiba és már mentünk is haza. Gyorsan haza értünk. Felkaptuk az összes cuccot amit lehetett és elindultunk befelé. 

- Menjünk hátul. - mondta ANgie. Nem kérdeztem miért csak mentem utána. Bementünk hátul egyenesen az emeletre. Lepakoltunk a szobámban és átnéztük mit szereztünk ma. 

- Na gyere vedd fel. - mondta Angie. Gondoltam már miért ne. Bementem a fürdőbe és felvettem a ruhát meg a cipőt. Megnéztem magam a tükörbe és nagyon tetszett az összhatás. Igen most nagyon jól nézek ki. 

Kimentem a szobába ahol Angie is felvett valami bulizós ruhát és már smink is volt rajta. 

- Na hogy tetszem? - kérdeztem és megfordultam. Angie leesett állal nézett engem. 

- nagyon jó. De tudod mivel lenne jobb? Ha megcsinálnám a sminked. - mondta. Nem értettem de belementem mondván a mai nap egy csajos nap. Ránéztem az órámra ami fél 8-at mutatott. Angie gyorsan és hatékonyan csinálta meg a sminkem. 

- Na így már tökéletes. - mondta. - Gyere menjünk le szomjas vagyok. - mondta és kiment a szobából. Én még megnéztem magam a tükörben és tetszett amit láttam. A szemem rózsaszínes feketés árnyalatot kapott. Teljesen ment a ruhámhoz. Gyorsan Angie után mentem. Mikor a lépcsőhöz értem azt hittem elájulok. Még pedig azért mert vagy 20-an voltak a nappaliban. 

- Boldog Születésnapot Ariana. - kiabálták ahogy megláttak. Egy kis könnycsepp csordult ki a szememből. Angie felszaladt hozzám és szorosan megölelt. 

- Boldogat Kislány. Na gyere bulizzunk. - rángatott le. Végre leértünk a lépcsőről. Ahogy ez megtörtént Liam Niall Zayn egyszerre ugrott a nyakamba.

- Isten éltess kicsike. - motyogta Zayn. Liam arcon puszilt, Niall pedig arcon. Annyira örülök hogy it vannak nekem.

- Köszönöm srácok. - öleltem őket szorosan. Elengedtek és azonnal megrohamoztak a hírességek: Ed Sheeran Justin Bieber Selena Gomez a Little Mix Cher Llyod és még sorolhatnám. Nagyon sokan eljöttek. Mindenkitől kaptam egy puszit és egy: Boldog Szülinapot! mondatot. Egyszer csak ketté váltak az emberek előttem és Harry-t pillantottam meg. Mi? Harry? Ő itt? Azt hogy?

- Angie Harry-t látom de tuti csak képzelgek. - mondtam barátnőmnek. 

- Nem húgi nem képzelődsz. N ami van meg se ölelsz? - kérdezte. Amint meghallottam kellemesen rekedt hangját azonnal rohanni kezdtem felé. Itt van a bátyám itt van. Él felébredt. Mikor odaértem hozzá ő felkapott és megpörgetve tett le a földre. Azonnal puszikat nyomtam az arca minden pontjára. 

- Hé hé nyugi. Itt vagyok. - tolt el magától. Amint belenéztem szemeibe tudtam hogy nem álmodom ez a valóság. Viszont a nagy boldogság közepette eszembe jutott Louis. Hol lehet? 

- Ne aggódj itt van. Gyere velem. - fogta meg Harry a kezem. A konyha felé kezdett húzni. Harry benyitott az említett helységbe és megláttam Őt. Ott ült a konyha pultnál és a lábát nézte. A zajra felkapta a fejét és azonnal könnyes lett a szeme. Nem is tudom mikor láttam Őt utoljára. Amióta haza jöttem nincs itt. Talán a saját lakásán van. 

- Meglepetés. - suttogta Hazza a fülembe. Elengedte a kezem és kiment a konyhából. Én csak álltam ott és néztem Louis-t. Olyan édes volt. Azt hiszem újra megint beleszerettem. 

- Nagyon sok boldog szülinapot. Kicsim. - motyogta az utolsó szót olyan halkan hogy ne halljam meg. De én meghallottam. 

- Köszönöm. Boo Bear-em. - mosolyogva mondtam ki a becenevét. Ő rám emelte könnyes kék szemeit. Remény csillant azokban az elveszett óceánokban. Imádom. Soha nem haragudtam rá és most sem más a helyzet. Szeretem. Szerelmes vagyok belé. 

- Louis. - mondtam.

- Igen? - kérdezte és felállt de nem jött közelebb. 

- Szeretlek. - mondtam és odafutottam hozzá. Karjaiba kapott és megcsókolt. 

- Szeretlek. - suttogta a számba. 

21.rész

Nem haragszol?

Sziasztok! Íme a rész. Ha tudom akkor még ma rakok még egyet. Jó olvasást!!! Puszi!

★Harry★

Pitty pitty pitty. Szüntelenül csak pittyeg valami. De mi az isten? Jó lenne tudni de még tippem sincs. Egyáltalán hol a picsába vagyok? Még ezt se tudom. A szemem nem engedelmeskedik az elmémnek. Nem tudok mozogni csak hangokat hallok de azokat is csak elvétve. Olyan mintha be lennék zárva egy sötét lyukba ahol csak én vagyok és nem hallok semmit se. Elképesztően szar érzés. Az időt sem tudom követni hogy halad-e vagy csak áll. Az utolsó emlékem az az hogy Louis vérben forgó szemeit látom. De miért mérges rám? Vagy már nem az? Nem tudom ez a kérdés jó kérdés Styles. Próbálom felemelni valamelyik végtagom de nem megy.
- Tudom tudom de lassan 1 hónapja... - ennyit hallok. Mi mi egy hónapja?? Valaki bárki mondja már meg? De semmi kiabálhatok egész nap nem hallanak meg. Hiába. Na még egyszer.
- Mi? - hangomat hallom de nagyon felismerhetetlen. Megköszörülöm és újra megszólalok. - Mi egy hónapja? - kérdezem csukott szemmel.
- Harry? - lágy női hang mondja ki a nevem és hallom a hangján hogy sírt vagy sír. De miért sír?
- Angie hol vagyok? - lehelem halkan.
- Kincsem kórházban vagy. - pityergi.
- Mi? Mióta? - tettem fel az első kérdést ami eszembe jutott.
- Lassan 1 és fél hónapja. - mondja sírva. Mi? Az nem lehet.
- Hanyadika van? - kérdezem.
- Július 16. Nem is emlékszel? - kérdezi kétségbe esve. Most vagy soha. Lassan kinyitom a szemem és az erős fény zavar. Pislogok párat hogy megszokjam.
- Drágám. - borul Angie a nyakamba.
- Szívem hol vannak a fiúk? Hol van Ariana? - kérdezem.
- Ariana-t ma engedték haza. Sokáig volt sokkos állapotban. - motyogja zavartan. De miért mi történhetett.
- Nem emlékszem. Mi történt? - kérdezem.
- Louis mérges volt amiért Ariana nem hallgatott rá. Te védted a húgod és azt mondtad Lou nem is szereti őt. Ő erre neked esett és addig vert amíg már nem voltál magadnál. - mondta az emlék miatt eltorzul az arca.
 - Nem rémlik semmi. De hol van a húgom? - kiabáltam amennyire csak tudtam.
- Várj egy kicsit. - mondta. Felállt és kiment a szobából. Kicsit jobban körül néztem itt bent. Fehér falak, fehér ágy pittyegő gépek. De a miért van 3? Kicsit furán néztem a falra. Nem értettem.  Felakartam ülni de nem nem tudtam. Hirtelen nyílt az ajtó és Zayn lépett be. Na vele is sokra megyek.
- Szia haver.  Hogy vagy? - nézett rám.  Arca meggyötört és fáradt.
- Jobban de a fejem fáj és nem tudok mozogni. - mondtam nehezen.
- De legalább felkeltél végre. - ült le az ágyra.
- Ja legalább. - mondtam egy csepp vidámság nélkül a hangomban.
- Hívom az orvost. - ment ki Angie.
- Zayn légy őszinte. Mi van a húgommal? - kérdeztem. Zayn felsóhajtott és mondani kezdett valamit.
- Tegnap haza engedték. Mindent rendben találtak. Jól van. Minden oké. - mondta nyugodtan.
- Akkor jó. - mondtam és mint végszóra belépett a doki nyomában Angie-val.
- Üdv köztünk Mr. Styles. - vigyorgott.
- Reggelt doki. - néztem banbán.
- Hogy van?
- Jobban bár fáj a fejem és nem tudok mozogni. - ismételtem magam.
- Értem. Akkor kérem Mr. Malik jöjjön ide. - mutatott az ágy mellé. Zayn odasétált.
- Rendben akkor 3-ra felemeljük Mr. Styles-t rendben? - Zayn bólintott. A doki 3-ig számolt és én már a levegőben voltam. Ezek után már is a padlóhoz ért a lábam. Éreztem hogy milyen jó hideg.
- Mr. Styles érzi hogy hideg a padló? - kérdezte én pedig bólintottam.
- Ez jó. Na akkor most járjon. - mondta. Nagy levegőt vettem és megmozdítottam a bal lábam. Előre léptem nagyon lassan. És sikerült. Zayn elengedett de a doki még tartott. Mikor már a fürdőnél tartottam rájöttem hogy nagyon ki kell mennem.
- Doki ki kell mennem. - mondtam pirulva. A doki elengedett és már mehettem is ki
 Gyorsan elvégeztem a dolgom. Mikor végeztem visszamentem ami valljuk be sikerült.
- Nos Mr. Styles. Ma még bent tartjuk és elvégzünk pár vizsgálatot aztán ha minden jól megy akkor haza mehet holnap délután. - mondta mosolyogva.
- Végre. - sóhajtott barátnőm.
- Zayn behoznál nekem pár ruhát? Nem bírom a kéket. - vigyorogtam. Zayn mosolyogva bólintott és elhagyta a szobát
 A doki kiszedte az infúziómat. Végre nem nyomja a karom.  Nyújtózkodtam egyet és az ablakhoz lépkedtem. Végre nem vekszem. Angie mögém lépkedett és a nyakamba fúrta a fejét. Lassan megfordultam és átkaroltam a nyakát. Ajakit az enyémekre nyomta és lassan csókolt meg. Viszonoztam a csókját ami olyan volt mintha ezer éve nem tette volna. De igaza volt nekem is hiányzott már.
- Figyelj, van egy ötletem. - kezdte mikor elváltunk. - Na szóval Ariana 18-án lesz 18 éves. Ha minden jól megy Perrie és Danielle már fejben megtervezte a bulit. Az én ajándékom neki te lennél. Nem engedném be a kórházba mondván fel kell frissíteni a ruhatárát. Elviszem vásárolni és titokban veszek neki ruhát ami fel vehet. Addig te elmész a házatokba és elbújsz a konyhába. Ez mind 18-án. Holnap pedig hozzám jössz haza. - mondta lelkesen. Imádom mikor így beleélni magát abba amit mond. Olyan imádni való.
- Benne vagyok. - mondtam.Elmosolyodott és úgy nézett rám. Megsimogattam az arcát és én is mosolyogni kezdtem.
- Ha tudnád mennyire hiányoztál. - sóhajtottam.
- Te is nekem szívem. - lehelt csókot az arcomra nagy nehezen.
- Most el kell mennem. De hamarosan jövök. - mondta és megint megcsókolt. Elengedtem őt, ő pedig kiment a szobából. Lassan visszasétáltam az ágyhoz.  Leültem rá és gondolkozni kezdtem. Merre lehetnek a többiek? Ezen gondolkoztam vagy 10 percig mikor betoppant a 4 jó madár. Louis arcára tévedt a tekintetem aki nagyon nagyon meggyötört volt. Szeme kicsik és vörösek. Arca sápadt beesett. Azonnal felpattantam az ágyról és hozzá rohantam. Magamhoz öleltem igazi tesós öleléssel.
- Annyira jó újra látni. - motyogtam fülébe.
- Harry minden rendben? - döbbent le.
- Igen teljesen. Annyira hiányoztatok. - mondtam és mindenkit megöleltem.
- Haver hoztam a ruhákat. Több napra. Remélem Angie elmondta a tervet. - vigyorgott Zayn és ledobta a táskát a földre.
- Igen képben vagyok. Köszi. - ültem le mert kicsit megszédültem.
- Hoztam neked kaját. - mosolygott ír barátom. Na igen a haspók.
- Nagyon köszönöm. - biccentettem.
- Harry beszélhetünk négy szem közt? - suttogott Louis. Tudom miről akar. De én nem haragszom rá.
-Persze. Srácok hoztok fel kávét légyszi. - kértem mire Liam bólintott és magával húzva a másik 2 bolondot kiment. Louis leült velem szembe a székre és a tenyerébe hajtotta az arcát. Halk hüppögés ütötte meg a fülem. Boo sírt de miért?
- Boo Bear mi a baj? - guggoltam le elé. Felemelte a fejét és rám nézett vörös könnyes szemével.
- Nem haragszol? - kérdezte. Megráztam a fejem jelezve hogy nem haragszom rá.
- Tudom hogy nem voltál teljesen önmagad és hogy már 4-szer megbántad. Nem tudok rád haragudni. - mosolyogtam rá azzal az igazi Harry-s mosolyommal.
- Annyira hálás vagyok neked. - ugrott a nyakamba.
- Mondd el mi van Ariana-val. - mondtam neki. A név hallatán még könnyesebb lett a szeme.
- Nem áll velem szóba. Kerül pedig tudja hogy szeretem. Igen szerelemes vagyon belé. - mondta sírva.
- Na majd én beszélek vele. Hidd el soha nem volt az aki sokáig tud haragudni rá. Ismerem őt. Minden rendben lesz. - veregettem vállba. Most is végszóra bejöttek a srácok 5 kávéval. Amin az áltt hogy Hazza azt elcsórtam Niall kezéből.
- Harry nem kén enned? - tette fel Liam a kérdést. És ekkor akkorát kordult a gyomrom hogy mindenki hallotta.
- De asszem kéne. - nevettem el magam. A nap hátra lévő részében megvizsgáltak és mindent rendben találtak így holnap mehetek is haza. A fiúk valamikor 9 felé mentek el. Én gyorsan megfürödtem aztán ágyba bújtam. 

20.rész

Hogy meddig?

Zene

*Louis*

Miután kicsit lenyugodtam összepakoltam pár dolgot Ariana-nak és Harry-nek is. Tudtam hogyha bemegyek akkor semmi jóra nem számíthatok.  De reménykedni szabad. Még mindig nem tudom felfogni mit tettem. A szerelmem kórházban két barátom szintén kórházban. Fogalmam sincs hogy süllyedtem le idáig. Nem hiszem el! Ekkor barmot mint én. Lehetetlen alak vagyok. Most tönkretettem az életem. A sajátomat és a legjobb emberekét is! Ahogy összepakoltam indultam az autómhoz. Bepakoltam a táskákat a csomagtartóba és utána én is beültem. Szememet még mindig könnyek égették. Beindítottam az autót és kikanyarodtam az útra.  Lassan haladtam a kórház felé. Az agyam csak kattogott folyamatosan ugyan azon. Mi lesz ezután. De erre nem tudtam válaszolni. Ariana sokkal jobbat érdemel és nem engem. Jobbat nálam sokkal. Ha megbocsájtana nekem az maga lenne a mennyország. Ha elveszteném abba belehalnék. De tudom hogy soha nem fog ugyanúgy szeretni. Én hülye jobban védtem egy autót mint életem szerelmét. Arra lettem figyelmes hogy be kell kanyarodnom a kórház parkolójába. Gyorsan leparkoltam és kiszálltam a kocsiból. Kivettem a kocsiból a táskákat és bementem az épületbe. A recepcióhoz sétáltam.
- Jó estét, Ariana Styles-t keresem nem rég hozta be a mentő. - mondtam és küzdöttem a könnyeimmel.
- Igen, és vele együtt két fiatal embert is behoztak igaz? - kérdezte.
- Igen, Harry Styles-t és Niall Horan-t. És ha minden igaz velük jött két srác is. - mondtam szipogva.
- Á igen. A hölgyet a 2. emelet 249-es szobába vitték mellé Niall Horan-t.  Harry Styles-t pedig az intenzívre szállították. - mondta a monitorát bújva.
- Felmehetek a hölgyhöz? - kérdeztem reménykedve.
- Igen. 2. emelet 249-es szoba. - mondta. Bólintottan és a lifthez indultam. Beszálltam és megnyomtam a 2-es gombot. Neki dőltem a lift falának és sirni kezdtem. Igen Louis Tomlinson a híres énekes sír méghozzá egy liftben. Pompás. A lift jelzett hogy a másodikon vagyok. Kiszálltam a liftből és rögtön megpillantottam Liam-et és Zayn-t. Na ennél szebben sem néztek rám. Úgy néztek mint akik menten megfojtanak engem.
- Sziasztok. - suttogtam magam elé mint sem nekik.
- Csá. - köszönt Zayn, Liam csak bólintott.
- Nem tudsz bemenni. Bent van a doki. - mondta Liam. Bólintottam és leültem az egyik székre messze tőlük. Gondolataimba merültem ismét. Hát nem kellett volna. A könnyeim megint folyni kezdtek. Pár perc múlva ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Ariana szobájából jött ki az a doki aki ott volt nálunk.
- Mr. Payne, Mr. Malik. Bejöhetnek. - hallottam. Liam és Zayn bementek én meg kint maradtam. Egyedül. Nem tudom mennyi idő telt el de megint ajtó nyitódott és csukódott.
- Louis gyere. - intett Zayn. Felálltam és lassan odaballagtam az ajtóhoz. Bementem a barátságtalan fehér szobába. A látvány nem volt kellemes. Minden fehér és kedvetlen. Ariana középen egy ágyon feküdt még mindig csukott szemmel.
- Felkelt már? - kérdeztem. Liam csak megrázta a fejét és az ablakhoz ment
 Zayn inkább kiment a szobából. Csak néztem őt. Törékeny kicsi alakja szétterülve az ágyon. Az ágy mellett egy szék. Leültem mellé és kis kezét a kezembe fogtam.
- Nem tudom hallasz-e de ha igen kérlek figyelj rám. Tudom hogy ezután nem gogsz hozzám szólni soha többet. Ha akarod a közeledbe sem megyek többé. Csak kérlek szólj. Nem akarlak elveszíteni de sikerült. Borzalmas ember vagyok. - suttogtam magam elé. Liam rám pillantott de nem szólt semmit. Istenem ez rosszabb anmál mint hogy a fejemhez vágna mindent.
-Liam meddig kell itt lenni-e? - kérdeztem.
- Az orvos annyit mondott hogy 1 hónapig biztos nem fog magához térni. Akkora trauma érte. - mondta könnyes szemmel.
- Meddig? - kérdeztem döbbenten.

19.rész

Miért?

Best Song Ever

Sziasztok! Tudom hogy a dal nem nagyon fog menni ehhez az egészhez de mivel ma 3 évesek a fiúk ezért muszáj ezt kiraknom!! Jó olvasását!!

*Ariana*

Miután Harry mondta hogy aludjak a kocsiba azt is tettem. Ezek után arra emlékszem hogy álmomban egy magas fekete ember elől menekültem. Hirtelen el tudtam fordulni balra így meg is tettem. Beértem egy sötét sikátorba. 

Nem hagytam abba a futást csak lassítottam. Magam mögött még mindig hallottam hogy valaki utánam jön. Nem akartam hátra nézni így csak előre felé mentem tovább. Egyszer csak neki mentem egy magas falnak. Tudtam hogy innen nincs menekvés. Egyetlen dolog amit tenni tudtam hogy várom a halált. Ami nem sokára ideért elém. Az arca ismerős volt. 

- Nagyon rosszul tetted. - mondta majd letolta kapucniját. Mark Tomlinson állt előttem. 

- Segítség!!! - sikítottam és azonnal felültem az ágyban. Úristen csak álmodtam. Hál istennek. De hogy kerültem ágyba. Gyorsan kikászálódtam és az ablakhoz botorkáltam. Kihúztam a függönyt. Kint sötét van ami azt jelenti hogy éjjel van. Kimentem a szobából és lementem a konyhába. Lent készítettem magamnak egy bögre kakaót. 

Ahogy kész lettem vele bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Benyomtam a tv-t valami bugyuta műsornál és inni kezdtem a meleg italt. Arról fogalmam sincs hogy mennyi lehet az idő de későre járhat mert senki sincs már se lent se kint. A nagy gondolkozásomat egy autó lefékező hangja ezután egy hatalmas ajtó csapódás zökkentett ki. Azonnal az ablakhoz mentem és megpillantottam Louis fekete kocsiját. Nagyon megijedtem hogy most mi lesz valójában. Bántani fog? Vagy csak kiabálni? Louis nagy hanggal lépett be a nappaliba és csapta be a bejárati ajtót maga mögött. Erre megugrottam félelememben és visszaültem a kanapéra. Olyan kicsire összehúztam magam amennyire csak tudtam. Féltem igen féltem. A lépcső felől lábdobogást hallottam azt hiszem legalább 4-et ha nem többet. Mind az öten leértek és Angie idejött mellém és magához húzva szorosan megölelt. Arra néztem amerről Louis bejött és csak azt láttam hogy Niall fogja Louis-t Zayn és Liam pedig a bátyámat. Az egészből csak pár mondat foszlányt hallottam. 

- Mit csináltál...?

- Semmit, mondtam hogy rossz...

- Igen? Neked a kocsi... 

És ehhez hasonlókat. Sírva fakadtam. Tudtam hogy miattam van ez az egész. Az utolsó amire emlékszem hogy Louis kiabál. És ekkor minden elsötétült. 

*Louis*

Mondtam neki hogy nem kellene de megtette. Igen én kaptam otthon egy jó nagy adag lecseszést. És igen visszajöttem Londonba hogy Ariana-nak elmondjam mi történt. Miután beléptem az ajtón csak arra eszméltem hogy Niall fogja hátra a karjaim. Harry velem szemben van és üvölt magából kikelve. 

- Mit csináltál vele? - kiáltott.

- Semmit, mondtam hogy rossz ötlet ez az egész de még is megtette. - kiabáltam vissza. - Nem kellett volna lemosni a kocsit. Persze én kapok miatta. 

- Igen? Neked a kocsi fontosabb mint Ő? Minek vagy vele akkor? - kiabálta vissza. Ez volt a pont az i-n ahogy mondani szokták. Eldurrant az agyam. Niall-t teljes erőből a falnak löktem és neki rontottam Harry-nek. Életemben nem verekedtem de most kijött belőlem. Zayn és Liam inkább hátraléptem nem akartak úgy járni mint Niall. Harry-t a padlóra küldve kezdtem püfölni. Nem érdekelt semmit. Hogy meri azt mondani hogy nem szeretem Őt. Hiszen imádom mindennél jobban. Már csak Harry nyöszörgését hallottam így már nem ütöttem tovább. Testemből elpárolgott a düh miatti adrenalin. Észhez tértem. Majdnem agyon ütöttem a legjobb barátom. És a 3 másik haverom végignézte ezt. Mit tettem? Amint észhez tértem leszálltam Harry-ről. Kitisztultak a gondolataim és amint körbe néztem észre vettem hogy Niall a karját fogja, Ariana ájultan Angie karjaiban Harry élet-halál közt a padlón. Zayn Liam Angie úgy néztek rám mint egy vadállatra és vajuk be az voltam. Nem tudtam mit tenni kirohantam az ajtón. Leültem a lépcsőre és sírni kezdtem.

- Mit tettem, - motyogtam magam elé. Gyorsan a telefonomért nyúltam és kihívtam a mentősöket. Azt mondták 10 perc és itt vannak. Nem akartam visszamenni. A mentősök valóban hamar érkeztek meg. Bevezettem őket a nappaliba de én inkább megálltam az ajtóban.

- Jó napot, Dr. Morgan vagyok. A fiatal embernek mi a vér csoportja? - kérdezte a doki. 

- 0-ás. - mondta Liam. Gondolom Harry-re gondoltak. Csak neki nullás a vére közülünk. 

- Zach, hozz nullás vért a kocsiból és egy infúziós állványt. - kiabált ki. A mellettem álló pasas kiment és a felszereléssel tért vissza. Most már én is vele mentem. 

- A kis hölgy csak elájult de őt is bevisszük. A fiatal ember a karjával ő is velünk jön. Azt hiszem eltört a karja. Őt -  itt Harry-re mutatott, - sürgősen kell bevinnünk. - mondta Dr. Morgan. Mindenki aki a szobában volt, rajtam kívül azonnal szedelőzködni kezdett. Én csak álltam ott és bámultam. Nem tudtam mit csinálni. 

- Jobb lesz ha nem jössz be a kórházba egy hamar. - sziszegte Zayn. Mindenki kiment az ajtón én pedig ott maradtam egyedül. Sírva térdere borultam. Miért kellett ezt tennem? Miért nem maradtam Doncasterben? Miért? Miért? Miért? 

18.rész

Ezt el sem hiszem!

*Harry*

Éles zenére utána pedig egy puffanásra kelte. Szemeim rögtön kipattantak. A szobában még mindig félhomály volt ezért csak nehezen vettem ki azt hogy mellőlem hiányzik valaki. Valaki akinek szőke hosszú haja van. Gyorsan körbe pásztáztam a szobát de sehol sem láttam szerelmem. Egyetlen lehetőség maradt az hogy az a puffanás ő volt. Lenéztem az ágy másik felére és igazam lett. Ott feküdt, rajta a fél takaró és asszem bealudt az esés után. A telefonom még mindig szólt. Na hát azt sem láttam sehol. Megint a padlót kezdtem fixírozni és a telefonom Angie mellett találtam meg. Felkaptam a még mindig orbitálisan csengő telefonom és a képernyőn húgom szép arcát véltem felfedezni. 

- Halihó mizu? - kérdeztem csevegőre váltva. 

- Ha-ha-harry. - szipogott a telefonba. Itt tudtam hogy nem csak felhívott. Baj van. 

- Mit csinált? - kérdeztem idegesen. Érzem hogy Louis csinált valamit. 

- Nem csinált semmit. Csak gyere értem. - kérte könyörögve. Átgondoltam hogy hogy érhetnék oda a leghamarabb. 

- Figyelj, ha most elindulok leghamarabb csak 2 óra múlva leszek ott. - mondtam a gondolataim. 

- Nem érdekel csak gyere és kész. - mondta és megint sírni kezdett. 

- Rendben sietek. Vigyázz magadra. - mondtam és bontottam a vonalat. Gyorsan kihúztam a függönyöket és a szekrényem elé siettem. Kikaptam egy fekete nadrágot meg egy fekete pólót. Magamra kaptam a ruhákat és már kifelé kezdtem indulni.

- Szívem hova mész? - kérdezte egy rekedt halk női hang mögülem. 

- Ariana-ért. Valami történt. - mondtam és újra elkezdtem kimenni. 

- Menjek veled? - kérdezte és már talpon volt. 

- Ha szeretnél de akkor siess. - mondtam és most már tényleg kimentem a szobából. Gyorsan lementem a konyhába. Míg Angie-t vártam megittam 2 bögre kávét nehogy elaludjak. Angie rohant le a lépcsőn én pedig a nagy kapkodásban elejtettem a bögrém. Hál istennek üres volt. 

- Ezt nem hiszem el. - morogtam az orrom alatt. Nagyon gyorsan és óvatosan felkapkodtam a darabokat és bedobtam a kukába. 

- Édes minden oké? - jött mögém Angie.

- Nincs, semmi sincs rendben. Nem tudom mi van a húgommal és nagyon ideges vagyok. - borultam ki. Leültem az egyik székre és sírni kezdtem. Igen sírni. Nagyon kiborultam. Angie leguggolt elém és a combomra rakta a kezét. 

- Szivi figyelj, gyorsan elindulunk és sietünk hozzá rendben? - kérdezte. Vettem egy nagy levegőt és felálltam. 

- Oké. - mondtam. Kézen fogtam barátnőmet és kimentünk a házból. Beültünk a kocsiba és már mentem is. 

*Doncasterben*

Végre beértünk a város határon. Még jó hogy tudom hol lakik Louis. Amilyen gyorsan csak tudtam kerestem meg a házat. 

- Édes, ha ott leszünk ugye nem csapsz balhét? - kérdezte Angie. Olyan szép nagfy szemekkel hogy nem volt szívem azt mondani hogy csapok. 

- Nem nem csapok. Csinálhatok rólad egy képet. Olyan aranyos vagy. - mondtam.

- Igen majd. Csak most menjünk. - mondta parancsoló hangon. Gyorsítottam és tovább mentünk. Nem sokkal később már Louis-ék háza előtt álltunk. Kiugrottam a kocsiból és megláttam pici húgom ülő görnyedt testét.
- Ariana! - kiáltottam mire ő felkapta a fejét. Mikor meglátott azonnal felpattant és felém kezdett rohanni. A nyakamba ugorva megint sírni kezdett.
- Na, shhhh. Nyugodj meg. Itt vagyok nem lesz semmi baj. - motyogtam hajába. Eltoltam magamtól és láttam hogy nagyon vörösek a szemei. - Semmi gond. - mondtam neki.
- Harry csak menjünk haza gyorsan kérlek. - mondta maga elé meredve.
- Rendben. - mondtam odatámogattam a kocsihoz. Beültünk és már mentünk is vissza.
- Szia Angie. - köszönt húgom erőtlen hangon.
- Szia Ari. - köszönt Angie vissza.
- Szerintem aludj. Hosszú volt a mai nap. - mondtam. Ariana bólintott és lehunyta a szemeit. Pár perc múlva egyenletesen szuszogott.
- Szegényke ilyen fiatalon ennyi mindent. - suttogta Angie maga elé.
- Hát igen. Nagyon sokat volt egyedül. - mondtam az utat nézve.
- Remélem ez változni fog. - mondta szerelmem...

17.rész

Véletlen volt! Sajnálom!

*Ariana*

Louis-val kimentünk a kertbe és befeküdtünk a hintaágyba. Az idő kellemes volt. Kicsit meleg de még se hőség. Fura volt itt lenni. Nem tudom miért. De egyben jó is itt lenni. Louis óvatosan simogatta a hátamat amíg én az ölében pihentettem a fejem.
- Min töröd a fejed? - kérdezte Louis és megpuszilta az arcom.
- Azon hogy milyen jó hogy itt vagyunk. - mondtam és úgy fordultam hogy felnézhessek gyönyörű arcára. Mosolyogva nézett rám. Én is visszamosolyogtam rá.
- Bemegyek megkérem anyát hogy csináljon kakaót. Jó?? - kérdezte Louis. Felkeltem az ölébe és kinyújtózkodtam.
- Nekem megfelel. Csak siess. - kérdem és bocsi szemekkel néztem rá. Mosolyogva nyomott puszit a homlokomra és már itt sem volt. Azt hiszem nagyon nagyon megszerettem. És remélem ő is így érez irántam. Nagyban ezeken gondolkodtam mikor valaki eltakarta a szeme.
- Tippelhetek? - kérdeztem nevetve.
- Igen. - mondta elváltoztatott hangon.
- Ha nyerek kapok egy csókot Louis-tól? - kérdeztem.
- Akár kettőt is kapsz nyuszi. - mondta és elvette a kezét és megcsókolt úgy hogy hátulról felém hajolt.

( Így csak ülve szerk. megj.)

- Na Tomlinson hol a kakaó? - kérdeztem incselkedve. 

- Készül Sryles. - mondta majd elröhögte magát. Nem értettem és eléggé érdekesen nézhettem mivel Louis még jobban röhögni kezdett. 

- Most mi van? Mi olyan vicces? - kérdeztem értetlenül. 

- Az hogy Styles-ozni csak Harry-t szoktam. És most fura hogy neked is ezt mondtam. - mondta és visszatelepedett az előző helyére. Nem sokára Johanna jött ki kezében egy tálcával rajta 2 bögrével. 

- Tessék ifjúság itt az ital. - mondta mosolyogva. Elvettük tőle a bögréket. 

- Gyerekek kéne egy kis segítség. - mondta.

- Miben? - kérdeztem csillogó szemmel ugyan is mindig is szerettem segíteni. 

- Mark kocsiját kéne lemosni. - mondta és ránézett Lou-ra.

- Anya ugye nem a Chevy-t? - kérdezte Louis halkan. 

- De. - mondta Johanna és félve nézett fiára. 

- Én ahhoz tuti nem nyúlok. Az a kocsi Mark szeme fénye ha egy karcsolás esik rajta Mark megöl engem. - mondta Louis és látszott a szemén hogy nagyon fél. 

- Kérlek kicsim csináljátok meg. Nekem ma ezer dolgom van. - kért minket Johanna. 

- Megcsináljuk. - mondtam és befogtam Louis száját a kezemmel. 

- Köszönöm gyerekek. Ha valami kell akkor szóljatok. - ment vissza a házba. Louis úgy nézett rám mint aki meg akarja ölni őt. Nem értettem miért aggódik ennyire. 

- Louis nem lesz gond vigyázunk. Anyukádnak segítség kell. - mondtam neki és megsimogattam az arcát. 

- De nem tudod hogy Mark hogy vigyáz arra a kocsira. Mintha a gyereke lenne. - mondta halál félelemmel az arcán. 

- Jó figyelj akkor elkezdem én. - mondtam és felálltam. Elindultam a ház elé ahol a kocsi parkolt. Hallottam ahogy Louis után trappol gondolom mérges lett rám. 

- Ariana Elizabeth Styles állj meg! - kiabál mögülem. Kicsit bepipultan amiatt így nevezett.

- Elárulnád minek? Figyelj Lou, megcsináljuk és annyi. Kész nem kell túl reagálni jó? - kérdeztem hátha kicsit lenyugszik.

- Jó de ha valami lesz akkor... 

- Nem lesz semmi baj. - mondtam határozottan.

Louis-val elindultunk be a garázsba. Kihoztuk a slaggot és két vödröt. Louis visszament a házba mosószerért. 

- Na kezdjük el! - mondtam és lelocsoltam a kocsit. Louis bekeverte a szappanos vizet. Gyorsan leöntötte utána megint én locsoltam a járművet. Ezt megismételtük még kétszer. Mikor végeztünk ezzel is elkezdtem összetekerni a slaggot mikor hirtelen egy karcoló hangot hallottam. 

- Na hogy álltok skacok? - hallottan meg Mark hangját. Basszus. Hátra fordultam és láttam hogy Louis falfehér arccal nézi a kocsi oldalát. 

- Istenem. - suttogtam magam elé. Minden az én hibám. 

- Szép mun.... - kezdte volna Mark mikor gondolom meglátta a karcolást a kocsi oldalán. 

- Ez mi? - emelte meg a hangját.

- S-s-sajnom, nem akartam. - dadogtam. 

-Louis. Nem mondtad neki mennyit jelent nekem ez a kocsi?? - förmedt fogadott fiára. - Ezt nem hiszem el. Ariana csalódtam benned. - mondta és beviharzott a házba. Én csak álltam ott mint akit pofán vágtak. Istenem nagyon nagyon szégyenlem magam. 

-Louis mi lesz? - kérdeztem. Louis nem válaszolt csak állt. 

- Felhívom Harry-t hogy jöjjön értem. És vigyen haza

 Csak bajt hozok rád. Sajnálom. - mondtam könnyes szemmel és bementem a házba

16.rész

Itt ez ott az!!

*Ariana*

"- Idd, idd, idd. - hallottam magam mellől szurkolni Ted-et hogy minnél előbb legurítsam a teli sörös korsót. Mikor megittam mindenki üdv rivalgásban kelt. ki. Én csak mosolyogva nem is figyelve senkire ültem és éreztem hogy mindjárt elájulok. Nem tudom mennyi idő telt el de hallottam ahogy a mentő megáll de látni nem láttam semmit. Érzetem ahogy felemelnek a földről. De csak éreztem..."

- Tegyen le, nem látok semmit. - kiabáltam álmomban hátha meghallja és letesz az aki felemelt. 

- Édesem. hahó, kicsim, kelj fel. - rázott valaki a vállamnál fogva. Hirtelen kinyitottam a szemem és szembe találtam magam Louis-val. Hát persze hisz náluk vagyunk. Megkönnyebbülve fújtam ki magam és ezzel egy időben a könnyeim is kicsordultak maguktól. - Baj van drága? - nézett rám Lou értetlenül. 

- Csak rosszat álmodtam. - mondtam visszadőlve az ágyba. 

- És mi volt az? - kérdezte kicsit megemelkedve. Hát most ezt hogy mondjam el neki? 

- Hát az egyik volt bulit álmodtam meg újra ahonnan a mentő vitt el. És olyan borzasztó volt nem láttam semmit és senkit. - mondtam és újra sírni kezdetem. Louis a hátamat simogatva nyugtatott ami sikerült is mert kicsit lenyugodtam. Most már boldogabban belefúrtam a fejem a mellkasába és úgy pihentem tovább. 

- Na jobban vagy? - kérdezte kicsit eltolva magától. 

- Igen sokkal. - mosolyogtam. Ekkor sikításra lettünk figyelmesek. Azonnal kipattantam az ágyból és kirontottam és Louis jött utánam. A hang irányába mentem. Az ikrek szobája. Benyitottam és láttam ahogy Daisy és Phoebe veszekedtek közben egy pólót rángattak. 

- Csajok mi a probléma? - kiabáltam kicsit hangosabban. 

- Daisy nem adja oda a ruhám pedig tudja hogy ez a kedvencem. Neki ott van ez kékbe. - mondta Phoebe kikelve magából még mindig a felsőt fogva. Hátra néztem Louis-ra akinek eltátogtam egy "Kinek melyik a kedvenc színe?" mondatot. Ő eltátpgta azt hogy Daisy-é a kék és Phoebe-é a rózsaszín. 

- Lányok a konyhában van muffin. Mázzal. - mondta Lou és még hümmögött is. A lányok azonnal elengedték a ruhát és leszaladtak. 

- Amúgy nincs. - mondta Louis. - Gyere keressük meg a kéket is. - mondta és bemászott az ikrek szekrényébe. Kis idő múlva egy pólóval a kezében tért vissza. 

- Na már csak 10 9 8 7 6 5 4 3 2 és - és itt befutott a két lány. 

- Hazudtál. Utállak. - mondták egyszerre. Mérgükbe elfelejtettek mindent és mindenki a maga pólójába felöltözött és távozott a helységből. Mi is kimentünk Louis-val és úgy ahogy voltunk lementünk a konyhába reggelizni ugyanis már tíz óra volt. Johannah már a konyhában tevénykedett és már készült a reggeli. Az ikrek már az azstalnál ültek Fizzie és Lottie pedig még nem jöttek le.

- Jó reggelt gyerekek. - köszönt mosolyogva.

- Jó reggelt. - ment oda hozzá Louis és arcon csókolta.

- Jó reggelt. - köszöntem én is. Leültünk Louis-val az asztalhoz és vártuk hogy kész legyen  a reggeli. Az illatok valami isteniek voltak így tudtam hogy finom lesz a reggeli.

- És mi a tervetek mára? - kérdezte Johannah miközben tálalta az ételt.

- Megmutatom Ariana-nak a várost.  - mondta Louis ami engem is meglepett. Neki láttam a rántottámnak és csöndben gondolkoztam azon amit Lou akar. Csöndben ettem tovább és inkább nem gondolkoztam semmin.

- Nagyon finom volt a reggeli köszönöm szépen. - köszöntem meg illedelmesen. Johannah mosolyogva elvette a tányérom és el is mosogatta. Én csatlakoztam Louis-hoz a kanapén ugyanis ő már előbb befejezte.

- Na akkor mi lesz ezzel a város nézéses dologgal? - kérdeztem Louis-hoz simulva.

- Hát nem is tudom, menjünk? - kérdezte.

- Mivel nem jártam még itt ezért igen menjünk. - mondtam és elindultam az emeletre azzal a céllal hogy felöltözök. De eszembe jutott hogy nem hoztam magammal ruhát.

- Édes, mit vegyek fel? - kérdeztem a lépcsőről. Louis csak mosolyogva megrázta a fejét és mellém jött.

- Abból válassz ami a bőröndben van. - mondta még mindig mosolyogva. Elindult felfelé én meg mint akit pofán vágtak úgy álltam a lépcsőn lefagyva. Oké, gondoltam magamban. Felsiettem Louis után mielőtt még ő visszaérne és én még mindig itt állnék. Bementem a szobába és amit láttam arra nem számítottam. Louis éppen a boxerét húzta fel. Röhögnöm kellett ezen.

- Hogy lehet egy fiúnak jobb segge mint az enyém? - kérdeztem magamban ami úgy tűnik hangosra sikeredett ugyan is Louis megfordult és furán nézett rám.

- Mi?? - kérdezett vissza. Éreztem hogy olyan vörös lettem mint egy paradicsom. Hogy mondhattam ki ezt hangosan?

- Már megint hangosan gondolkoztam. - temettem az arcom a kezembe.

- Édes nem gond én is szoktam. - mondta és gondolkozó fejet vágott. - Miért nem lehet már enyém ez a nő teljes egészében? - kérdezte de mintha nem tőlem akarná.

- Mi? - most én kérdeztem vissza.

- Na látod én is szoktam hangosan gondolkozni. Kikotyogtam a legtitkosabb gondolatom. - mondta és felém közeledett. Láttam a szemében a szerelemmel keveredett vágyat. Ahogy közelebb ért úgy sötétedett a szeme. Sose láttam mág ilyennek.

- Louis mi a baj? - kérdeztem és elkezdtem tőle hátrálni. Nem szólt semmit csak addig közeledett míg én a falnak nem préselődtem. Kicsit félve nézterm fel a nálam jóval magasabb fiúra. - Louis?

- Olyan sexy vagy a pólómban de bárcsak ne lenne rajtad. - mondta ás a póló aljához vezette a kezét. Már készült volna felhúzni és eltávolítani ha nem ugrok el előle.

- Hagy békén. Louis nem vagy magadnál. - kiabáltam és berohantam a fürdőbe. Nem tudom miért csinálta ezt és hogy én miért reagáltam így. Még szűz vagyok és még szeretnék az maradni egy ideig. Nem akarom hogy ilyen erőszakos legyen az első. Nem tudom meddig ültem a padlón de arra eszméltem fel hog yvalaki halkan kopog az ajtón.

- Kicsim, kérlek engedj be. Nem akartam ezt nagyon sajnálom. - mondta Louis meggyötört hangon. Megmostam az arcom és odaballagtam az ajtóhoz. Lassan nyitottam ki féltem hogy Louis még mindig olyan amilyen az előbb volt. De nem teljesen más volt. Szemei könnyesek arca elszomorodott. Láttam a szemében hogy mindent megbánt és hogy már nem akar semmit.

- Kincsem. - kezdett közeledni felém de ezúttal nem húzódtam el. Louis elém ért és karjaiba vont. Készségesen simultam bele ölelésébe és szívtam be az illatát.

- Haragszol még rám? - kérdezte.

- Soha nem haragudtam rád csak még szeretnék várni. - mondtam és leültem a kádszélére.

- Tudom és nagyon sajnálom. Addig várok rád ameddig kell ígérem. - mondta és mellém ült.

- Na és mi lesz azzal a város nézéssel? - kérdeztem a témát terelve.

- Én arra gondoltam hogy ma csak üljünk ki a hátsó kertbe és beszélgessünk. Ha neked megfelel! - mondta. 

- Benne vagyok. - mondtam és megcsókoltam. Louis felkelt az ágyról és a bőröndhöz sétált. Kivett belőle két szürke valamit és visszajött mellém. 

- Vedd fel. - mondta és kiment a fürdőbe. Gyorsan megnéztem mit adott. Az egyik a kedvenc szürke pólója volt a másik pedig a cicanadrágom. Gyors felöltöztem a hajamat pedig felkötöttem egy laza kontyba. Louis pont ekkor jött vissza. Derekán csak egy türcsi lógott lazán. Kicsit legeltettem a szemem tökéletes nem annyira izmos hasán. 

- Na mi az? - kérdezte mosolyogva. 

- Semmi. - mondtam szintén mosolyogva. 

- Na gyere. - fogta meg a kezem de én megtorpantam. - Baj van? - nézett rám csillogó szemekkel. 

- Öltözz fel. - mondtam nemes egyszerűséggel. 

- Ja tényleg azt nem ártana. - mondta és elengedve a kezem elment öltözni. Pár perc múlva vissza is tért egy laza cuccban na meg persze szemüvegben. 

- Most már mehetünk. - vigyorgott. 

*Harry*

Figyelem innentől +18!!! Csak saját felelősségre!!!

DNA

Mindenki lelépett mivel szombat van. Ezért gondoltam áthívom Ang-ot (ejtsd: Endzset) egy kis romantikázásra. Nem régóta vagyunk együtt de nagyon szeretem. Szinte az életem. Ariana miatt nem aggódom hiszen Doncasterben nem eshet baja. Míg vártam Angie-t addig főztem egy kis tésztát hozzá tejszínes szósszal mert tudtam hogy nincs oda a bolognaiért. Ma mindenben neki kedvezek mert eljött az az este hogy ágyba csábítom. Nem rég bevallotta illetve elmondta hogy még szűz.  Nem akarom hogy rossz legyen neki az első ezért különlegessé akarom tenni. Miután letusoltam megcsináltam a szobát ami annyit tesz hogy kellemes félhomályt varázsoltam. Ezután magamra kaptam valami ruhát és lementem a nappaliba. Ahogy leértem csöngettek. Szívembe azonnal melegség költözött arcomra egy nagy mosoly. Odasiettem az ajtóhoz, nagy levegőt vettem és kinyitottam. Angie egy egyszerű rózsaszín minti viselt haját hullámosan hagyta lebegni. Arcára gyönyörű mosoly ült ahogy meglátott.

- Gyönyörű vagy Kincsem. - mondtam miközben beengedtem.

- Te pedig édes. - mondta és megfordulva felpipiskedve megcsókolt. Olyan édes mikor nagy nehezen csókol meg.  - Mmmmm finomak az illatok csak nem az amire gondolok? - nézett rám.

- Hát nem tudom mire gondolsz. - mosolyogtam incselkedően. Befutott a konyhába én pedig lazán utána sétáltam. A konyha közepén áltt és még mindig olyan pici lányka. 19 éves és olyan magas mint egy 15 éves. Mögé sétálva átkaroltam kicsi derekát és így tartottam.

- Hazza ezt mind csak miattam? - kérdezte szinte suttogva.

- Igen. - motyogtam a nyakába. Megfordult az ölelésemben és felnézett rám. Szeme úgy csillogott mint még soha. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Na együnk. - mondtam. Elengedtem a derekát és az asztalhoz vezettem. Tálaltam az ételt és enni kezdtünk.

- Nagyon finom. - mondta két falat között.

- Szerintem is jó lett. Bár rosszabbra számítottam. - vallottam be.

- Jaj te. - mindig ezt mondja ha kishitű vagyok magammal szemben. Mosolyogva tovább ettem és már alig vártam hogy vége legyen. Fél óra múlva már a kanapén ültünk és bort ittunk.

- Angie kérdezhetek valamit? - néztem rá reménykedve.

- Mondd édesem. - kortyolt bele az italba.

- Nem tudom, hogy te készen állsz-e ARRA de én szeretném ha ma megtörténne. - vallottam be.

- Ohh, szóval ezért minden. - esett le neki a tantusz.

- Igen és figyelj nem kötelező csak...

- Igen. - vágott közbe.

- Mi? - szaladt fel a homlokom.

- Legyen. - mondta de nem nézett rám.

- Tényleg? - vigyorogtam mint egy bolond. Bólintott és nekem nem is kellett több. Elvettem tőle a poharat és leraktam az asztalra. Felkaptam az ölembe és felrohantam vele az emeletre. Berontottam a szobámba sarkammal becsaptam magam után az ajtót. Az ágyhoz vittem  és óvatosan leraktam rá. Fölé mászva elkezdtem csókolni. Édes ajaki azonnal válaszoltak én pedig belemosolyogtam a csókba. Hirtelen fordított a helyzetünkön és ő került felülre. Ráült az ágyékomra ezzel még jobban életre keltette minden porcikámat. Lehajolt hozzám és újra megcsókolt. Így hozzá tudtam férni a cipzárjához. Lassan érzékien húztam le közben a hátát simogattam. Éreztem hogy nincs rajta melltartó és ez mosolygásra késztetett. Angie sem tétlenkedett elkezdte lehámozni rólam a pólóm. Felültem ezzel segítve neki. Mikor lekerült a pólóm visszafeküdtem és fordítottam a helyzetünkön így ismét én voltam felül. Lehúztam róla a textilt ő pedig azonnal maga elé kapta a karját.

- Ne, ne takard magad. Gyönyörű vagy. - mondtam. Becsukta a szemeit és leengedte karját.

- Csoda szép. - motyogtam. Újra ránehezedtem és csókolni kezdtem. Most nem álltam meg az ajkainál lejjebb haladtam. Nyakát kezdtem szívni harapni csókolni. Mikor végeztem nyakával megint lejjebb mentem egészen a melleihez. Először csak finoman kezdtem puszilgatni azokat. Kicsit bekeményítettem és harapni kezdtem a bimbóit amik ennek hatására megkeményedtek és csúcsosak lettek. Felnéztem szerelmemre aki csukott szemmel élvezte amit csinálok. Lehámoztam róla a ruhát teljesen így csak egy szál tanga volt rajta.

- Nem gondolja Mr. Styles hogy kicsit túl van öltözve? - kérdezte mosolyogva. Értettem a célzást így gyorsan levettem a farmerom így én csak boxerben voltam.

- Tökéletes. - motyogta maga elé. Újra elhelyezkedtem lábai között és hasát kezdtem csókolni. Mikor bugyija széléhez értem felnéztem rá ő pedig bólintott. Lassan az utolsó zavaró textiltől is megszabadítottam. Hüvelykujjamal izgatni kezdtem csiklóját ő ezzel egy időben belemarkolt a hajamba. Tudtam hogy élvezi. A mutató ujjamat benedvesítettem és lassan felnyomtam neki. Erősebben markolta a hajam és tudtam hogy picit fáj neki. Lassan ki-be kezdtem mozgatni az ujjam.

- Csak azért hogy majd ne fájjon nagyon. - mondtam és még egy ujjam feltoltam neki.

- Harry.. el-el.. - nem tudta befejezni kihúztam az ujjaim. Ledobtam a boxerem és újra bepozicionáltam magam.

- Szívem kész vagy? - kérdeztem. Bólintott. Makommal felizgattam csiklóját. Aztán nagyon lassan félig belé ereszkedtem.

- Azt a kurva életbe. - sikított és könnyei folyni kezdtek. Azonnal kihúzódtam belőle. A farkam véres volt így tudtam hogy nem állhatunk meg. Visszaereszkedtem belé immár teljes hosszommal. Könnyei csak folytak.

- Bár csak eltüntetheném a fájdalmadat. - mondtam és megcsókoltam.

- Csak ne mozogj kérlek. - kérdte rekedt hangon. Pár perc múlva lassan és finoman toltam rajta párat és már cak picit szisszent fel. Nem sokára gyorsítottam.

- Harry... ez.... nagyon... jó! - motyogta szaggatottan. Lehajoltam és megcsókoltam. Nem gyorsítottam többet mert szeretkezünk és nem dugunk.

- Hazz... el-elfogok menni.  - kiabált a nyögések között.

- Én is cica. - lihegtem nyakába. Hirtelen belekarmolt a hátamba. Tudtam hogy számára itt a vég. Én is elengedtem magam és egyszerre élveztünk el. Lassan kihúzódtam belőle és mellé feküdtem.

- Szeretlek. Ez csodás volt. - motyogta felém fordulva.

- Én is. Remélem nem bántad meg. - mondtam és apró puszit nyomtam a szájára.

- Soha. Csodás volt. - mondta csukott szemmel.

- Aludj szivi. - mondtam és betakartam magunkat. Nem sokára engem is elnyomott az álom.