11.rész

Buli!!

Most kicsit rákapcsoltam a sebességre hogy jól haladjak! Remélem tetszeni fog!!!

*Ariana*

Lassan 2 hete hogy a baleset volt és hogy ideköltöztem Londonba. Ebben a két hétben voltam igazán boldog bár nem mentem sehova. Megismertem Niall barátnőjét Anne-t. 

Anne Richardson

Imádni való sokat eszik és beszél igazán Niall-nak lett teremtve. Közelebb kerültem Louis-hoz és azt hiszem ennyi. Ma megyünk levetetni a gipszet. Izgulok mert Lou azt mondta hogy utána van egy kis meglepetése. Nem tudom mi az de nagyon várom Hazz megbékélt Louis-val való kapcsolatommal. Szerintem örül is meg nem is. Most a fiúk próbán vannak ezért egyedül vagyok itthon. 4-re érnek haza és már hál' istennek fél négy van. Megkedveltem őket bár Liam nagyon apáskodik felettem de ezt elkönyvelem csak törődésnek. Már izgatottan várom hogy itt legyenek és utána megszabadulhassak a gipsztől. Remélem hogy Lou nem tervez semmi durvát. Tudja az életem eddigi részét csak nem. Akaratlanul is arra gondolok ami tavaly nyáron történt és azonnal el fog a borzongás és az emlékek megszállják az agyam. 

"Az a felhő ami jól esően körbe vesz és megbabonáz minket. A drog hatása ismerősként áraszt el és érzem semmi gondom. Lejjebb csúszok ültömben és élvezem a szer hatását."

Nem! Szólítom fel magam. Hirtelen hangos röhögés hallatszik az ajtóból ami azonnal elhal mikor meglátnak.

- Ariana baj van? - értetlenkedett a bátyám.

- Nem nincs semmi. Csak elkalandoztam. Louis mehetünk? - állok fel és a sráchoz bicegek. 

- Igen. Na srácok majd találkozunk. Csáó! - köszön el és kitessékel az ajtón. Amint kiért utánam azonnal szembe fordított magával és megcsókolt. Csókja most is mint mindig édes és szenvedélyes volt. Imádom. 

- Hiányoztál! - mondja és a homlokát az enyémnek támasztja.

- Te is nagyon. - mondom és hozzá bújok. Nem tudom meddig álltunk ott de egyszer csak Louis eltolt magától és a kocsihoz irányított. Lassan beültem és vártam hogy Tommo is elfoglalja a helyét. Mikor beült már indított is és rám mosolygott miközben kitolatott. Nem ment többel amit a sebesség határ engedett és ez tetszett. Biztonságban éreztem magam mellette. A kórházhoz érve elfogott az izgalom. Végre megszabadulok ettől a zavaró izétől és mehetek a srácokkal bárhova. Mehetek velük próbára sőt egyik álmom is valóra válhat végre: megtanulhatok vezetni. Ilyen gondolatokkal léptem be a kórház recepciójába. Louis úgy jön mögöttem mint aki fél attól hogy bár melyik pillanatban elmegyek tőle. Mindeni pillantásából aggódás, segítőkészség és vigyázás sugárzik. Odaballagok a pulthoz.

- Jó napot! - köszönök a recepciós nőnek.

- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezi fel sem nézve a számítógépéből. 

- Ariana Stíles vagyok gipsz leszedésre jöttem Dr. Black-hez. - mondom hát akkor rám néz. 

- Rendben üljenek le hívom a doktor urat. - mondja és már tárcsázza is az orvost. Odalépkedünk Louis-val a székekhez és letelepedünk rájuk. 

- Bemenjek veled? - kérdezte hirtelen Lou.

- Ha szeretnél gyere. - mondtam és újra bambulásba kezdtem. 10 perc múlva nem olyan rég látott orvosomat láttam közeledni. Mikor ideért hozzánk kedvesen ránk mosolygott.

- Miss Styles és Mrs. Tomlinson jó önöket újra látni. - fog kezet velünk a doki.

- Jó napot doktor úr. Hogy van? - kérdezem miközben elindulunk a jól megszokott irányba ahol leveheti a gipszemet végre. Besétáltunk a fertőtlenítő szagú szobába és a doki leült a székébe mint mindig. 

- Nos szóval ma levesszük a gipszet. Csak egy kikötésem van ezek után. Ne hordjon egy darabig magassarkú cipőt mert nem tenne jót a bokájának. - mondja Dr. Black miközben valamit gépel. 

- Rendben. - bólintok. Az orvos pötyög még párat a billentyűn és utána hozzám sétál. 

- Kezdhetjük? - kérdezi kedves mosollyal az arcán. Én bólintok egyet és felállok. AZ ágyhoz sétálok amire fel kell ülnöm. Louis látva tehetetlenségemet odajön hozzám és segít felülni. Egy utolsó puszit nyom a homlokomra és visszaül a helyére. Az orvos odasétál a vágóeszközhöz és elindítja. 10 perc múlva a gipszemnek - amit egyébként Zayn tök jól kidekorált - hűlt helye. Boldogan pillantok az immár gipsztelen lábamra. Kicsit még érdekes de kezdem újra megszokni. Louis arcán is boldog mosoly terül szét.

- Na hogy tetszem gipsz nélkül? - kérdezem már kifelé menve az épületből. 

- Ugyan olyan gyönyörű vagy és az is leszel számomra. - suttogja fülembe és egy puszit nyom a nyakamra. Beülünk a kocsiba és visszaindulunk a Direction házba. Vagyis csak én azt gondoltam. Nem arra megyünk ahonnan jöttünk Lassan már elhagyjuk London határát mikor Louis lefékez egy eldugott kis park szerű előtt. 

Nem kérdezek inkább semmit hanem megvárom a végét. Louis óvatosan mintha még mindig gipsz lenne a lábamon úgy tologat a helyes irányba maga előtt. Egyszer csak egy meseszép ház tárul a szemem elé ami egyszerűen magával ragad az első pillanatban. 

- Louis, hol vagyunk? - kérdezem még mindig kissé extázisban. 

- Ez az én külön házam. - motyogja édes hangján. Az állam a földet súrolja ahogy ezt Louis kimondta. De akkor mit keresünk mi itt?

- Miért vagyunk itt? - kérdezem miközben már az ajtónál állunk és Louis a zárral babrál. 

- Hát gondoltam kell egy kis nyugalom neked is és nekem is. - mondja és végre valahára bejutunk. A nappali még a ház külsejénél is csodásabban néz ki!

Elegáns még is kissé férfias is. A színek nem sötétek inkább világosabbak. Imádom!

A konyha a nappalihoz hasonló színekben pompázik. Ez is egyszerűen csodásan néz ki!

- Louis ez csodálatosan néz ki. Miért nem itt laksz? Miért abban a kicsi és tegyük hozzá elég koszos házban azzal a 4 majommal? - kérdezem hitetlenkedve. Ha nekem ilyen házam lenne tuti itt lennék napi 24 órában. 

- Tudod mindenkinek van egy kis saját kuckója hogy ha egyedül akarunk lenni akkor odamenjünk. De valahogy mindenhez közelebb van a Direction ház. És ez kényelmesebb. - mondja tény szerűen. 

- De akkor most miért jöttünk ide ketten? - kérdezem.

- Mert megbeszéltem Harry-vel hogy ma elmegyünk egy szolíd buliba és szeretném ha itt készülődnél. Áthozattam pár ruhádat Hazza-al hogy tudj miből választani. - mondja és elindul az emeletre. Én persze követem őt mert attól félek hogy eltévedek. Louis megáll egy csokoládé barna ajtó előtt amin a HÁLÓ felirat virít. Benyit lassan a félhomályos szobába. 

Az ágy tökéletesen nagy így eléggé el lehet rajta nyúlni ha az ember aludni vagy csak pihenni akar ez is mint eddig minden tökéletes.

- Azta!  -csodálkozok egy sort itt is. Akkor látom hogy az ágyon az egyik bőröndöm pihen. Louis odavezet az ágyhoz.

- Hagylak készülődni. A fürdő itt van a szoba mögött. - mondja és puszit nyom ajkaimra és elhagyja a szobát.  A bőröndömhöz sétálva kinyitom azt és elkezdek keresni valami jó kis ruhát. Végül pár perces keresés után ezt találtam a legmegfelelőbbnek.

Gyorsan magamra kaptam a ruhát és a kiegészítőket kivéve a cipőt emlékezve a doki tanácsára. Ezért kerestem egy lapos talpú lábbelit. Mivel nem nagyon hordok topánkát inkább tornacipőt ezért nem lepődtem meg azon amit találtam és asszem ez jó lesz ezekhez. 

Még gyorsan megcsináltam a sminkem meg a hajam és már mentem is le Louis-hoz. Louis nem találtam sehol ezért minden ajtón benyitottam amit találtam. De eddig sehol senki. Utolsó reményem egy kisebb fa ajtó volt a folyosó végén. Benyitottam és megtaláltam a keresett személyt. Louis éppen az ingét gombolta be mikor felém fordult. Kidolgozott testre elég csábító volt de ezt a gondolatot gyorsan kivertem a fejemből. 

- Halihó szépségem. - mondta és átölelt a derekamnál fogva. 

- Te beszélsz? - motyogtam még mindig fedetlen mellkasába.

- Jaj te, na adj 5 percet és mehetünk is rendben? - kérdezte miközben kicsit eltolt magától. Bólintottam és visszamentem a nappaliba. Ledobtam magam a kanapéra és azon gondolkoztam hogy hova mehetünk. Nem is kellett 5 perc Louis már itt is volt mellettem. 

- Amúgy jó a csukád, látom megfogadtad a doki tanácsát. - mondta és belepuszilt a nyakamba.

- Hát ja muszáj lesz. - motyogtam hozzá bújva.

- Na viszont akkor menjünk nem akarom megváratni a többieket. - mondta titokzatos mosollyal az arcán. Felálltunk a kanapáról és indultunk is a kocsihoz, gyorsan beültünk és már mentünk is vissza Londonba. Gyorsan visszaértünk és már mentünk is a helyszínre. Mikor megláttam leesett az állam. Egy nagyon szép extravagáns kifinomult szórakozó hely volt. Nem engednek be valami jött-ment tini csordát hál istennek. Louis kisegített a kocsiból és a bejárathoz vezetett. Ott felmutatott egy kártya szerű valamit az egyik gorillának és már bent is voltunk. A hely belülről még szebb volt. Nagyon gyorsan ki tudtam szúrni a tömegben bátyám bozontos haját. Intettem Lou-nak ezzel jelezve hogy megijesztem tesómat. Ő csak elégedetten bólintott és elindult megkeresni a többieket. Gyorsan odasétáltam bátyám mögé aki nem várt mozdulatot tett. Hirtelen megfordult és a magasba emelt. Én csak röhögni tudtam azon amit csinált.

- Szia Göndöröm! - motyogtam immár a mellkasában miközben megölelt. 

- Szia Nyanya! - hívott az idegesítő becenevemen. 

- Na azért még nem vagyok nyanya korban. - sértődtem be. 

- Na gyere bemutatlak pár embernek. - mondta és kézen ragadott. 

Először egy nagy csapat sráchoz léptünk oda és akit kiszúrtam rögtön egyik kedvenc énekesem volt Ed Sheeran. 

- Ed haver. - vigyorgott Harry.

- Szia Haver. És ki ez a csinos kis hölgyemény? - kérdezte miközben rám nézett. 

- Harry húga vagyok, Ariana. Örvendek Ed. - nyújtottam kezet de ő inkább az ölelést választotta. 

- Örülök. De most dolgom van majd beszélünk sziasztok. - mondta ezzel ott is hagyott minket. 

- Most pedig az "1D barátnők" jönnek bár egyet már ismersz. Még hátra van Danielle és a barátnőm akit még nem mutattam be. - motyogta bátyám és Liamék felé indultunk. Danielle már első ránézésre is nagyon helyes csajszi. 

- Sziasztok, Danielle szeretném bemutatni a húgomat. - mondta Harry a göndör hajú lánynak aki kedvesen rám mosolygott. 

- Szia én Liam barátnője vagyok. - ölelt át.

- Én pedig Ariana Harry húga. - öleltem vissza.

- Dani nem láttátok Angie-t? - kérdezte Harry. 

- De az előbb itt volt asszem inni ment. - mondta Liam Danielle helyett. 

- Köszi. - mondta Hazza és a pult felé vettük az irányt. Odamentünk a pulthoz és egy alacsony szőke csajszi bátyám nyakába ugrott. Nagyon kis aranyos baba arca van és igazán illik Harry-hez.

- Szia te biztos Ariana vagy én pedig Angie, a bátyád barátnője.

- Igen, nagyon örvendek és örülök hogy megismerhetlek. Most mondanám hogy Harry mennyit áradozott rólad de nem szeretek hazudni. - mondtam nevetve miközben bátyám karjába bokszoltam. 

- Nem szokása velem dicsekedni. - tettet szomorúságot a lány.

- Na, kicsim ne legyél szomorú. - mondta bátyám és hosszan megcsókolta a lányt. Hirtelen valaki megragadott hátulról és szembe fordított magával és megcsókolt. 

- Táncoljunk. - mondta Louis.

- Rendben. - mondtam és követtem őt a parkettre. Lassú szám volt ezért egymás karjaiba dölöngéltünk. Mikor vége lett a dalnak Louis-val visszamentünk a pulthoz. 

- Kérsz valamit? - nézett rám a fiú.

- Nem tudom amit te! - mondtam és hozzá bújtam. 

- Akkor 2 whiskey-colát. - intett a csaposnak. Nem is kellett sok a pasi hozta is az italainkat. - De csak ezt az egyet. - mondta Louis és már meg is itta. Én lassan komótosan nyeltem le az italt. Az alkohol kissé marta a torkom de nem volt kellemetlen. Hirtelen egy nagy kézre lettem figyelmes ahogy kiveri a kezemből még félig teli poharat. Liam rosszallóan néz Louisra miközben én döbbenten Liamre.

- Ez most mire volt jó? - tudakolom felháborodva. 

- Kis korú vagy Ariana nem ihatsz! Louis hogy engedheted? - kérdezte Liam és nekem itt lett elegem belőle. Folyton próbál apáskodni felettem pedig semmi köze hozzám. 

- Elegem van belőled Liam! Nem vagy az apám nem vagy senkim hogy beleszólj az életembe. - ordítottam a képébe és kirohantam...

Angie Scott

Ed Sheeran

Danielle Peazer

Angie ruhája

Danielle ruhája

Ne haragudjatok rám hogy késtem a résszel de most hosszabbra írtam direkt! Ha tetszett komizz és iratkozz fel!!!

Puszi: Angi

10.rész

Köszönöm!

*Ariana*

Nem tudom meddig ültünk egymásba gabalyodva de nagyon jól esett Lou közelsége. Éreztem valami különleges vonzalmat felé amit nem tudok megmagyarázni. Még nem szerelem de valami ahhoz hasonló. Éreztem hogy egyre laposabbakat pislogok így kissé elhúzódtam a teljesen átázott ruhájú fiútól és felnéztem nyugalmat sugárzó kék szemeibe. Nem tudtam megszólalni mert azonnal elvesztem tekintetében. Éreztem hogy a víz amiben ülünk egyre hidegebb lesz.

- Louis, asszem ki kéne szállnunk ha nem akarunk betegek lenni. - kacagtam kicsit. 

- Oké. - mondta. Erőt vett magán és először ő lépett ki a vízből. Gyorsan megszabadult ruhájától és egy törölközőt csavart dereka köré. Egy törcsivel a kezében jött vissza hozzám. Lassan kiemelt a vízből és talpra állított. Óvatosan becsavart a puha anyagba. Miután ezt megtette nemes egyszerűséggel karjaiba kapott és felsétált velem az emeletre. Megállt a szobája ajtaja előtt és a fejével intett hogy nyissam ki. Megtettem de nem értettem mire készül. Bementünk a félhomályba burkolózott szobába. Louis az ágyához sétált és lerakott rá. 

- Mindjárt jövök. - mondta és kisétált az ajtón. Ott feküdtem és vártam mikor tér vissza. Valami nagyon megfogott ebben a srácban és ez nem történik meg velem sűrűn. Most hogy elmondtam neki azt ami történt még közelebb érzem őt magamhoz. Abba bele se merek gondolni hogy ha nem jövök el ide akkor lehet hogy megint káros dolgokhoz nyúlnék csak hogy ne érezzem magam egyedül. Most hogy újra beszéltem ezekről minden eszembe jutott. Az átmulatott éjszakák az elvonó a drogok hatása. És ekkor nem bírtam tovább újra zokogni kezdtem. Nem érdekel ki hallja meg. Ki akartam adni magamból mindent. Louis nyitott be a szobába én pedig próbáltam magam lecsillapítani. Idesietett mellém és leült az oldalamra. 

- Semmi gond itt vagyok. Shhhh. - csitított mint egy anya a gyerekét. Lassan kezdtem teljesen megnyugodni. 

- Miért mentél ki? - kérdeztem az előbbi eltűnésére utalva. 

- Átmentem a szobádba a pizsamádért. - mondta és valóban ott volt a kezében az említett ruhadarab. Louis átnyújtotta nekem a pizsimet én pedig elkezdtem öltözni. Már nem zavartattam magam előtte. Louis amíg én átvedlettem valahogy addig ő is felkapott egy boxert. Nagy nehezen magamra vettem a pizsamámat. Lou-val szembe fordulva azt hittem elájulok. Louis felsőteste hibátlan.
- Louis, segítesz átmenni a szobámba? - kérdezem.
- Miért mennél át a szobádba? Itt alszol. És nincs vita. - mondta és mögém állva segített az ágyig elbotorkálni.
- Louis. -suttogtam.
- Mmmmm? - hümmögött.
- Mindent köszönök. Nagyon. - mondom és a vállára döntöm a fejem. Louis segít elmenni az ágyig és belefektet abba és azután Ő is mellém fekszik.

- Ariana. - suttogja olyan halkan hogy szinte én sem hallom.
- Igen, Lou? - kérdezem szintén suttogva.
- Nem tudom, csak jó kimondani a neved. - mosolyog.
- Imádlak. - suttogom egyre laposabbat pislogva. Louis nem válaszol ezért gondolom elaludt. Csak néztem nyugodt arcát mikor már én is éreztem hogy a szemem elnehezülnek.
"Lassan mozgok a mögöttem álló emberrel egy ritmusra. Isteni érzés hogy semmi gondom csak szállok és nem törődök senkivel. Érzem ahogy az alkohol keveredik a droggal és ez mennyei érzés. Látom még magam mellett elmenni a barátaimat de nem érdekelnek. Csak az érdekel amit érzek. Testemben száguld az adrenalin. Hirtelen viszont minden megváltozik. A fejem hirtelen megfájdul én pedig sikítok egyet. A földön fekve érzem hogy a fejem majdnem szétszakad. A fülembe beleköltözik egy sziréna éles sivító hangja. Ez még jobban rásegít a fájdalomra!"
- Segítség! - kiabálok és hirtelen felülök. Körbe nézek és nyugodtan konstatálom hogy nem történt meg újra. Louis ijedten ugrik fel mellettem.
- Ariana, semmi gond itt vagyok. Shhhh. - csitít megint mint ma este már egyszer. - Itt vagyok semmi gond biztos csak rossz álom volt. - simít végig a karomon.
- Köszönöm. - ismétlem sokadszorra.
- Na aludjunk. Holnap nehéz nap lesz. - suttogja és a mellkasára ránt. Egyenletes szuszogására én is lenyugszom és hamarosan magával ragad az álmok gondtalan világa.




Na meghoztam az új részt némi késéssel de itt van!!
Jó olvasást Puszi: Angi!

9.rész

Vallomás!

Nothing like us!

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok késésért. Nagyon sok a dolgom mostanában és gép előtt sem vagyok sokat! De most nem is beszélek tovább itt a rész élvezzétek. Csak egy mondat még. Sok lesz a szemszög váltás! Jó olvasást!!!

*Ariana*

Mosolyogva vártam hogy Lou kisegítsen a kocsiból. Harry ideges, vörös fejjel nézett ránk. Louis kivette először a mankókat és csak utána lépett az ajtómhoz. Kinyitotta azt és látszott rajta hogy ő is ugyanolyan boldog mint én. Benyúlt a hátam mögé és a térdeim alá. Mielőtt kiemelt volna apró puszit lehelt ajkaimra. Mindeközben én bátyám arcát figyeltem akinek a feje vörösből fal fehér lett és akkora döbbenet ült ki a fejére mint Texas. 

- Louis. Harry-nek mit fogunk mondani ezek után? - kérdeztem kétségbe esve a fiút. 

- Majd én elintézem. - mondta és belepuszilt a nyakamba. - Harry segítenél? - fordult velem együtt a bátyám felé. Harry megrázta a fejét hátha csak rosszul lát és elindult felénk. 

- Louis, veled beszédem van. Ms. Styles, ön pedig kis hölgy a kanapén fog élni. - mondta tárgyilagosan és kivett Louis karjai közül és beindult a házba. Hátra néztem és láttam hogy Tommo lehajtott fejjel követ minket. Hazza idegesen és fújtatva ment be a házba, ahol hozzám se szólva lerakott a kanapéra. 

- Fiú, mindenki a konyhába. - mondta Harry és kivonult. Hallottam ahogy ahogy nyitódik majd zárul a bejárati ajtó majd Louis alakja jelent meg. Rám mosolygott és bement a konyhába ő is.

*Harry*

Az a rohadt nagy probléma kúszott a gondolataimba, hogy ki fogja fürdetni a húgomat amíg ő "beteg". Összehívtam a srácokat egy tanácsra, hogy mi legyen. Louis nem lehet, Zayn annál inkább Liam-nek és Niall-nak barátnője van. Ekkor zseniális ötletem támadt. Persze miért nem ez jutott eszembe rögtön.
- Lökjed haver. - ült le Zayn.
- Mint tudjátok drágalátos húgocskámnak eltört a bokája. Az a harci helyzet hogy a tisztítását valakinek el kell végezni. Márpedig Zayn és Louis kizárva. - mondtam és kaptam két döbbent és kissé dühös pillantást. - Liam te gondolom tartózkodsz. Niall és én maradtunk de eszembe jutott Anne. Niall a barátnőd. - néztem a szöszire. - Arra gondoltam hogy ő segíthetne.
- Szerintem megbeszélhetem vele. - döntötte el Niall.
- Rendben ma már kéne jönni-e. - mondtam.
- Ma nem fog menni. Ma van az utolsó munkanapja a nyár előtt. - mondta Niall én pedig éreztem ahogy elsápadok.
- Basszus. Akkor gyufaszál húzás. Én, Louis és Zayn. - mondtam. Zayn elővette a gyufát és átnyújtotta Niall-nak aki megcsinálta úgy hogy sors döntő legyen. Felénk tartotta a szálakat mi pedig húztunk. Mindhárman felmutattuk és hirtelen megállt a szívem. Louis húzta a legrövidebbet.
- Akkor én leszek az. - mondta vigyorral a képén.
- Nem fogok beleszólni mert ez a szerencse. De hogy miért? - tettem fel a költői kérdést.
Mindenki megemésztette az infót így szétszéledtünk. Én elmentem otthonról kiszellőztetni a fejem. Minden egyszerre történt. Alig 3 nap alatt Ariana hozzánk költözött Louis-nak megtetszett és most alakulóban van valami.



*Louis*
Tudtam hogy végül én leszek. Vigyorogva mentem át a nappaliba. Ariana aludt a kanapén és mosolygott. Ezek szerint szépet álmodott. Még így is nagyon szép volt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal ültem le az egyik fotelbe és őriztem a lány álmait. Éreztem hogy én is egyre laposabbakat pislogok. Nem tudom mikor aludtam el de mikor felkeltem már sötét volt és a TV halkan szólt mellettem. Valaki halkan nyammogott a TV zaja mellé. Nagyokat pislogva nyújtóztam és megropogtattam a csontjaim.
- Jó reggelt aranyom. - köszönt az étkező személy. Nagy zöldes kék szemeit rám emelte. Szőke haja rendezetlen kontyban ült a fején.
- Helló. Hány óra? - kérdeztem álmos hangon.
- 8. De baj van? - nézett csodálkozóan.
- Nincs. Nem tudom mondta-e valaki de ma én fürdetlek meg. - motyogtam mire félrenyelt.
- Hát ez kimaradt. - döbbent le teljesen. - De miért is?
- A lábad miatt. Segítek és nyugi nem fogok mást semmit csinálni. - ígértem meg kicsit éberebben.
- Louis én hiszek neked. Bízom benned. - mondta és megette a kajája maradékát. Ezek után csöndben maradtunk és a TV-t kezdtük el bámulni. Valami irritáló szappan-opera ment. Ezektől vagyok rosszul igazán. Nagyából 30 perc múlva Ariana mocorogni kezdett és megpróbált felállni. Azonnal odaugrottam és segítettem neki. A vállamra támaszkodva bicegett el a fürdőig.
- Asszem most kicsit kínos lesz mindkettőnknek. - mondta és már a gondolatba is belepirult.
- Ariana, nem lesz semmi baj. Ígérem. - mondtam és egy apró csókot leheltem szájára mitől kirázta a hideg.
- Tudom. - mondta és elkezdett vetkőzni. Míg ő levette ruháit én mint ahogy ígértem nem csináltam semmi és nem is reagáltam semmit. Bár lett volna egy-két mondatom. Én lassan odasétáltam a kádhoz megengedve benne a vizet és próbáltam nem tudomást venni a már majdnem meztelen lányról tőlem 1 méterre. A kád nem sokára megtelt vízzel amibe időközben habfürdőt is tettem.
- Kész van. Gyere segítek bemászni. - mondtam és a legkevesebbet rá nézve segítettem bemászni neki a kádba. Erősen mint aki fél hogy elveszít maga mellől úgy szorította a karomat.
- Ariana nyugalom. Nem lesz baj. Csak szép lassan. - mondtam mire egy kis könnycsepp csillant meg a szemében. - Baj van? - kérdeztem.
- Nem nincs. Csak olyan rossz még soha nem voltam ilyen kiszolgáltatott helyzetben. - mondta és arcán lefolyt pár könnycsepp.
- Vigyázok rád. - mondtam mire ő megcsókolt. Miközben beleült a vízbe észre vettem hogy egy vastag bőr karkötő van a csuklóján. - Azt nem veszed le? - utaltam az ékszerre.
- Nem! - hangja élesen csattant mint egy ostor.
- Ne haragudj. - mondtam lehajtott fejjel.
- Te ne haragudj rám Lou. Istenem sajnálom csak ha leveszem azt nem akarod látni hogy mi van alatta. - - motyogta a vizet figyelve.
- Ariana nekem mindent elmondhatsz. - fogtam meg a kezét.
- Jó legyen. - mondta és levette a karkötőjét. A látványtól azt hittem elsírom magam. Karja karkötő alatti részét mindenhol halvány mégis jól kivehető vágások díszítették.

- Ariana. Ezt miért tetted magaddal? - kérdeztem már nagyon a sírás hatása alatt. Rám emelte szép szemeit és láttam hogy bűntudat és bánat keveredik benne. - Meséld el kérlek miért. - kértem. 

- Ez az egész két éve kezdődött. - mondta és láttam hogy a múltba réved. - 15 éves voltam. Akkoriban nagyon rossz társaságba keveredtem. Sokat ittak illetve drogoztak és cigiztek rendesen. Valamiért Cher még ebbe az egészben is követett. Nem kértem rá de ő mégis. Akkor kezdtem ráébredni hogy Harry szinte kilépett az életünkből és egyre többet vagyok egyedül. És akkor mindig piához vagy droghoz nyúltam. Aztán jöttek a sértőbbnél sértőbb megjegyzések a külsőmre és a viselkedésemre. Egyre többet buliztam illetve voltam benyomva. Tavaly nyáron annyira benyomtam hogy az elvonón kötöttem ki. Élet és halál közt voltam 1 héten át. De sikerült hála Cher-nek. Ő nem hagyott magamra mint az állítólagos barátaim. Egyszerűen azóta nem is kerestek. Azóta buli közelébe sem mentem és mikor Harry tegnap kérdezte minden feljött bennem minden emlék jó és rossz. AZ érzés mikor teljesen el vagyok szállva. Már csak egy évem van hátra a suliból és szeretném normálisan eltölteni. Louis erről rajtad kívül csak Cher tud senki más. Még Harry sem. Ha egy mód van rá ne mond el neki! Kérlek! - mondta és rám nézett. Egy pillanatig megszólalni nem tudtam. Amit elmondott nem gondoltam volna. Pont ő! Hisz egyedi lány és csodálatos. Nem tudom mit miért tettem ebben a pillanatban de nem érdekelt. Cipőmtől megszabadulva beültem mellé a kádba és a mellkasomra vontam. Nem értette ő se és én se hogy miért csinálom. Nem is kérdezett rá. Készségesen simult karjaim közé én pedig egyre szorosabban öleltem magamhoz. 

- Ariana, én mindig itt leszek neked. Ígérem! - mondtam és lágyan megcsókoltam. - Én szeretlek.

- Louis, én is téged. - mondta és belesimult karjaimba. 

8.rész

Park. Vagy mégse?

Zene!

Sziasztok meghoztam az új részt remélem tetszeni fog!!!

*Ariana*

Kiléptünk az ajtón és az arcomat megcsapta a kora nyári friss levegő. Louis bezárta az ajtót és mellém lépve felajánlotta a karját. Belekapaszkodtam a fel ajánlott testrészbe és Louis rám mosolygott. 

- Igazán szép vagy. - mondta és belepirult. Mosolyogtam és én is belepirultam abba amit mondott. Fél óra alatt értünk el a parkba. Gyönyörű hely volt. Ahogy mentünk megláttam egy tavat. 

- Csodaszép! - suttogtam de azt hittem hogy Ő nem hallja meg. 

- Nálad nem szebb. - hajolt a fülemhez és belepuszilt a hajamba. 

- Köszönöm. - pusziltam arcon. Elindultam de nem sokára megbotlottam egy kőben.

- Azt a roh... - kezdtem káromkodni. Louis gyorsan mellém guggolt. 

- Fáj? - kérdezte aggodalmas arccal.

- Nagyon. Nem tudom mozgatni. - kezdtem sírni. 

- A picsába. - mondta és előkapta a telefonját. Tárcsázott egy számot és a füléhez emelte.

- Szia Harry.... Csak az van... Szerintem eltört a bokája... Ne kiabálj basszus, megbotlott egy kőben... Jó-jó azonnal viszem... szia. - mondta és lerakta a telefont és a karjaiba kapott. Szaladni kezdett én meg egyszerre rázkódtam a sírástól és a tempójától. Nem éreztem a bokámat nagyon rossz érzés volt. 10 perc múlva már Louis a kocsiba tuszkolt be és rohant be a kulcsért. Nem telt sok időbe és már mellettem ült és indított. Úgy száguldott hogy azt hittem kirepülök a szélvédőn. A legközelebbi kórház így is 30 percre volt. Mikor bekanyarodtunk a kórház elé Louis kipattant a kocsiból megkerülte azt és kivett belőle.

- Louis, kérlek lassíts egy picit.  Ha rázkódom jobban fáj. - mondtam halkan.

- Sajnálom. - suttogta és lassított. Most már lassabban ment. Beérve a recepcióhoz sietett.

- Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezte a portás nő.

- Ma nem régen elbotlott egy kőben és nem tudja mozgatni a bokáját. Azt hiszem eltörte. - taglalta Lou a nem rég történteket. 

- Értem. Kövessenek. - mondta és felállt az asztaltól. Elindult hátra fele mi pedig vagyis inkább Louis követte én pedig próbáltam nem sírni. Végre valahára megérkeztünk egy röntgenezőbe. Louis oda is bevitt de miután a nővér közölte vele nem maradhat csak fejen puszilt és kissé idegesen távozott. Végre az orvos is megtalálta a röntgenező szobát. 

- Jó napot. Dr. Abernathy vagyok. - fogott velem kezet. 

- Jó napot. Ariana Styles vagyok. - fogtam vele kezet.

- Nos hogy és mi történt pontosan? - kérdezte miközben állítgatott valamit a gépeken. 

- Ma sétáltam az ismerősömmel és megbotlottam egy kőben és nem most nem tudom mozgatni a bokámat. - mondtam el tömören és röviden.

- Értem. Akkor most ne mozogjon elkészítem a felvételt és meglátjuk mi történt pontosan. - mondta és a lábamat óvatosan a gép alá helyezte. Visszasétált megint állítgatott valamit és nem sokára elkészült a kép. Az orvos sokáig tanulmányozta a nyílvánvalót még én is láttam hogy el van törve elég rendesen.

- Hát ez elég szépen eltört. Szólok a barátodnak és megkérdem hogy vigyen át a gipszelőbe. 

- Nem a barátom, csak egy ismerősöm. - sziszegtem magam elé.

- Az mindegy. - mondta és kiment. 2 perc múlva Louis-val jött vissza. A fiú nem szólt hozzám csak felemelt az ágyról és megint a nővér után ment. Beértünk a szobába Louis megint letett és távozott. Olyan furcsa érzésem volt. Most mintha nagyon hideg lett volna felém. Az orvos gyorsan gipszbe rakta a bokám és adott két mankót. Párat gyakoroltam még bent a szobában utána esetlenül bicegtem ki Louis-hoz. Elnyúzott bűnbánó arccal nézett rajtam végig.

- Ilyen borzalmasan nézek ki? - kérdeztem nevetve.

- Nem. - zárta rövidre mintha valami nagyon bántaná. Lassan bicegve mentem mellette ki az épületből. Louis nem nagyon szólt hozzám és meg rám sem nézett. Beültünk a kocsiba és vártam hogy Lou indítson de nem tette. Felém fordult és megfogta a kezemet. 

- Ariana. Én nem tudom mit is mondjak. Utálom magam. Ez az egész az én hibám. Ha nem jövünk el a parkba most nem lenne ez a gipsz a lábadon és lehet hogy hamarabb megtettem volna ezt. - mondta és közelebb hajolt. Ajkai szenvedélyesen tapadt a számra. Először meglepődtem és nem csókoltam vissza és ez fel is tűnt neki. De gyorsan magamhoz tértem és én is készségesen simultam ajkaira. Levegő hiány miatt muszáj volt elválnunk így én elégedett vigyorral dőltem hátra. Mosolyomat nem lehetett letörölni. Louis nem szólt. Lassan beindította a motort és elindult haza felé. Az út most még hosszabb volt mert Louis nem vezettet őrült módjára. Mikor a ház elé parkoltunk egy nagyon ideges Harry nézett ránk. Viszont a mosolyomat még ez sem tudta lehervasztani!!

Remélem tetszik. Most csak ennyit. A hétvégén teszek új részt addig is komizni és feliratkozni ér!!! ;)

Puszi: Angi!