28.rész

Még mindig nem...!

3 év múlva

Ariana

Össze kéne foglalnom? Bárcsak tudnám hogyan tegyem. 3 év telt el azóta mióta Harry háza leégett. A titokzatos telefonáló azóta sem fedte fel önmagát de mai napig áldom Őt. Harry még mindig kómában fekszik. Az orvosok már rég óta azon gondolkoznak hogy véget vetnek ennek és lekapcsolják őt a gépekről. Én nem engedtem eddig de a srácok sem. Bár tavaly a banda végleg megszünt létezni a fiúk kitartóan velem vannak mindennap. Nem telik el úgy pillanat hogy ne legyenek mellettem. Ma lesz 3 éve hogy a bátyám ide került. Nem tudom elhinni. Louis-val azóta is együtt vagyunk talán erősebb a kapcsolatunk mint valaha. Itthon ülök és nézek ki az ablakon hogy mikor érkezik meg az én hercegem. Igen ma is a kórházba megyünk. Mint minden reggel ma is sírva keltem hogy mit hozhat a mai nap. Már készen felöltözve várom Louis-t a konyhában. 

Ruhám:

Dudáltak. Louis megérkezett. Felkapom a cipőm és kimegyek a házból. Bevettem magam az anyós ülésre és Louis szokásához híven csókkal köszön.

- Jó reggelt szerelmem. - mondja azon az édes hangján. Talán Ő az aki eddig életben tartott. Ha nem lenne mellettem már belehaltam volna abba hogy Hazza nincs mellettem. 

- Lehetne jobb is. - mondtam és a szemem megtelt könnyekkel. Louis nem szólt csak megsimogatta a karom és elindult a kórház felé. Az utat csendben töltöttük csak a rádió zúgott halkan.

- Most pedig következzen egy nem rég szétbomlott banda utolsó dala. One Direction-től a You&I. - mondta a rádiós bemondó. Louis ki akarta kapcsolni de én nem hagytam.

- Kérlek ne. Legalább hallhatom a hangját. - mondtam már sírva. Louis rászorított a kezemre. Mikor a bátyám része jött már zokogtam. Pont akkor értünk be a kórházba mikor vége lett a számnak. Kiszálltunk a kocsiból és nagy meglepetésemre ott állt a kórház ajtajában Cher az én régen látott legjobb barátnőm. Amint megláttam odarohantam hozzá és majdnem megfojtottam az ölelésemmel. 

- Szia Spongyabob. - mondta halk hangon.

- Szia Patrik. - sírtam a nyakába ezzel összekönnyezve a pólója vállát. Szorosabban ölelt magához. - Hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem

- Már lassan 3 éve itt lakom. Csak még nem volt bátorságom megkeresni téged miután hallottam hogy mi történt Harry-vel. Ariana annyira sajnálom. - mondta és újra magamhoz szorítottam. 

- Gyertek lányok menjünk be. - mondta Louis és elkezdett minket befelé tolni. Felmentünk a másodikra ahol Hazza szobája volt. Angie Zayn Niall Liam Danielle már mindt ott voltak.

- Sziasztok. Van valami hír? - kérdeztem. A többiek pedig csak lehajtott fejjel nem-et intettek. - Hosszú napunk lesz. - sóhajtottam. - Srácok szeretném nektek bemutatni az én legeslegjobb barátnőmet Cher-t. Cher ők itt....

- Nem kell tudom ki-kicsoda. - mondta és leült egy székre Angie mellé. 

- Gyere kicsim menjünk le a büfébe. - mondta Lou.

- Nem vagyok éhes. - ellenkeztem. 

- Nem kell enned csak valamit innod kell. Ki vagy száradva. - mondta.

- Rendben, srácok mindjárt jövünk. - mondtam és elindultunk le a büfébe.

*Harry*

Kibaszott pittyegésre kell kelnem. Ezt nem hiszem el valaki kapcsolja már ki! Mikor nem szünt meg ez az idegesítő hang kinyitottam a szemem és láttam hogy nem otthon vagyok hanem..KÓRHÁZBAN? Mi a francot keresek én itt? Ránéztem a digitális órára magam mellett és észre vettem hogy lassan 8 óra. Ezt nem értem. Minden kiesett. Miért vagyok itt? Megnyomtam a nővér hívó gombot és egy aranyos középkorú hölgy jött be hozzám.

- Úram isten. Mr.Styles! Jó reggelt. - köszönt és úgy nézett rám mint aki nem látott még fehér embert. 

- Öhm jó reggelt. Elmondaná nekem hogy miért vagyok itt és mióta? - kérdeztem kedvesen a nőre nézve. 

- Persze egy pillanat. - mondta és elviharzott. Nem sokkal később egy szőke loboncot pillantottam meg az ajtóban. 

- Harry? - kerekedett ki szerelmem szeme teljesen és rögtön sírni kezdett. Mi az ég történik itt? Miért csodálkozik mindenki hogy ébren vagyok és beszélek? 

- Angie. - mosolyogtam rá. Feljebb tornásztam magam ülő helyzetbe. Szerelmem iderohant hozzám és szinte a nyakamba ugrott. Mindenki megbolondult? Talán 2 perc telt el és beözönlött mindenki kivéve két embert. Louis és Ariana nem voltak velük. 

- Kérlek mondjátok el mi történt. - néztem rájuk boci szemekkel. Zayn lassan elmondta mi minden történt. Feloszlottunk. 3 éve itt vagyok. Kómában voltam. Leégett a házam. Ariana a padlón van miattam. 

- Srácok hol van a húgom? - kérdeztem könnyes szemmel. 

- Nem sokára jönnek. - mondta Liam. 

- Akkor kérlek ne szóljatok neki. Mondjátok hogy nem keltem fel. Meg akarom lepni. Én magam. - mondtam. A srácok csak bólogattak. Milyen egyszerre tudják csinálni. Félelmetes. Mindannyian kimentek én pedig egyedül maradtam. Felálltam és végre ki tudtam nyújtózni. Basszus 3 év egy helyben fekvés nem kevés. A tükörhöz botorkáltam és elég nagyot néztem. A hajam majdnem a vállamig ért és asszem borotválkoznom se ártana. Mielőtt ehhez hozzáláttam volna felöltöztem. 

Íme: 

Megborotválkoztam ezután pedig kimentem a kórteremből. Körbe néztem és Ariana-t megint csak nem láttam. 

- Hol vannak? - kérdeztem. Ekkora minden szem rám szegeződött. Észre vettem hogy eggyel többen vannak. Hát persze Cher. Ariana legjobb barátnője. 

- A büfében. - mondta csillogó szemmel az én szerelmem. Elindultam lefelé ahová mondták a többiek. Elértem a büféhez és észre vettem a két szerelmes galambot. Ariana háttal ült nekem Louis pedig pont kiszúrt. Intettem neki hogy ne szólaljon meg. Halkan és lassan húgom mögé sétáltam és eltakartam a két szemét. 

*Ariana*

Louis-val éppen a kávénkat ittuk és beszélgettünk mikor két nagy tenyér eltakarta a szemem. Egy pillanatra megijedtem aztán eszembe jutott hogy biztos valamelyik fiú szórakozik. 

- Bárki vagy hagyj békén. Tudod hogy nem szeretem most ha poénkodnak. - mondtam nyugodt hangon.

- Még nekem sem szabad? - szólalt meg egy mély régen hallott rekedt hang. 

- AZ nem lehet... - suttogtam magam elé. A két kéz eltűnt majd maga a tulajdonos állt velem szembe. Az én Bátyám. - Harry. - sikítottam és nem érdekelt senki abban a pillanatban. Amennyire tudtam szorítottam és vártam a pillanatot hogy mikor fogok felébredni ebből a gyönyörű álomból. 

- Héj megfojtasz. - mondta kacagva. 

- Te hogy? Vagy mi? - makogtam. 

- Én felébredtem felkeltem és lejöttem. - mondta mosolyogva. 

- El sem hiszem. - mondtam zokogva és visszahuppantam a székemre. 

- Héj ne sírj itt vagyok minden rendben. - mondta és puszit nyomott a fejemre. - Gyertek menjünk fel. - mondta és elindultunk fel az emeletre. Még mindig nem hiszem el. Felkelt és jól van!