16.rész

A Tomlinson család!

*Louis*

Nagyon izgulok mit fognak anyuék szólni Ariana-hoz. Anya mindig azt mondta hogy akit szeretek teljes szívemből azt az embert ők is. Nem tudom mit fognak szólni a húgaim. De ők Eleanor-t is jól fogadták. Bár az a kapcsolat nem erről szólt. Azt részben a média és persze a menedzser találta ki. Elenaor kedves volt csak amikor megtudta hogy híres vagyok azonnal a pénzemre hajtott. Muszáj volt vele lennem ugyanis elterjedtek bizonyos pletykák arról hogy én és Harry meleg vagyunk. Nem tudom miért kezdték el ezt terjeszteni. Vannak azok a bizonyos Larry shipperek. Nekem nincs ellenemre hogy ezeket elképzelik és hasonlók de azért néha mér túlzásba esnek. Végre már a ház előtt parkoltunk.
- Megjöttünk. - zökkentettem ki magam és szerelmemet is a gondolkozásból. Ariana kicsit megrázta a fejét mintha nagyon koncentrált volna valamire és utána rám emelte zöldes-kék szemeit. Ajkaimra azonnal mosoly kúszott.
- Meg. - sóhajtott egy nagyot.
- Nyugi minden rendben lesz. - mondtam és kiszálltam a kocsiból. Átmentem az ő oldalára és kisegítettem a kocsiból. Nem vagyok egy hű de magas ember de Ariana még nálam is kisebb. Talán még az ír bandatársunknál is. Na mindegy.
- Mehetünk? - fogtam meg a kezét. Bólintott így elindultunk befelé.
- Sziasztok, megjöttünk. - kiabáltam és azonnal hallottam is ahogy 4 hugicám azonnal lerohan a lépcsőn. Sorban álltak meg nagyság szerint. Tehát Lottie, Fizzy és Daisy no meg persze Phoebe.
- Lányok ő itt Ariana Styles. - mutattam be a mellettem álló szőkeséget. - Ariana ők pedig a hugaim.
- Sziasztok. - köszönt Ari.
- Szia én Lottie vagyok a legidősebb. - nyújtott kezet Lott.
- Szia én Fizzy Lottie-nál 2 évvel fiatalabb. - mondta unottan Fizz.
- Mi pedig az ikrek. - mutatkozott be a két apróság. Ariana azonnal közös hangot talált a négy lánnyal. Olyan jó volt nézni őket.
- Lányok anya merre van? - kérdeztem.
- Apuval ment vásárolni a vacsihoz. - mondta Lottie.
- Értem. Lányok mutassátok meg Ariana-nak a szobámat. Addig én elintézek valamit. - mondtam. A lányoknak nem kellett többször mondani már vitték is szegény csajt. Én addig kimentem hátra a garázsba. Régen mindig itt szereltem a kocsimat. Kinyitottam a garázs ajtót és tádá ott áll a régi kocsim. Azonnal elfogott sok-sok emlék. Mindig mikor hazajöttem suli után itt voltam. Mikor valami történt idejöttem. Most sincs másképp. Csak most nem vagyok szomorú se suli után csak egyszerűen jó ide bejönni. Rögtön neki is látok a munkának. Végig simítottam a kocsi motorháztetején. Kicsit megkopott már rajta a festék de még mindig ugyan úgy néz ki. Ráfeküdtem a deszkára és azzal a lendülettel már a kocsi alatt is vagyok. Olyan jó végre azt csinálni amit szeretek. Itt lenni semmivel se törődni. Nem tudom meddig javítottam az autót, de arra lettem figyelmes hogy alkonyodik. Anyuék már biztos haza értek. Na nem baj. Még kicsit csinálom a kocsit. Miközben csináltam rájöttem hogy az egyik alkatrészt kint hagytam a dobozban ami kellene de nagyon.
- Nincs itt valaki? - kiabáltam hátha valaki véletlenül itt ül.
- De van. - mondta egy ismerős női hang. Erre (mivel nem számítottam rá) megijedtem és rendesen bevertem a fejemet.
- Ki vagy? - kérdezte még mindig a fejem fájlalva.
- Szerinted? - kérdezte ekkor rájöttem ki is ő.
- Édesem ideadnád a kis fém darabot a piros dobozból? - kérdeztem még mindig a kocsi alját vizsgálva. Mozgolódást hallottam gondolom felállt vagy elsétált eddigi helyéről. Egy vékony kéz nyúlt be mellettem az alkatrészt tartva benne.
- Köszike. - mondtam és gyorsan beszereltem. Mikor kész lettem kigurultam a kocsi alól és szemügyre vettem barátnőmet. Átöltözött. De ez annyira nem érdekelt. Feltápászkodtam a deszkáról és kinyújtózkodtam. Akkor vettem észre hogy a pólóm és a kezeim is tiszta olajfoltosak lettek. Kicsit jobban megnéztem Ariana-t és akkor már igazán észre vettem mi van rajta.

Az én régi jól bevált szerelésem. Piros nadrág csíkos póló méghozzá nem női hanem tényleg az enyém. Kicsit lógott rajta de nagyon jól állt neki. Mosolyognom kellett rajta hogy milyen aranyos.

- Hű jól nézel ki. Milyen jó a szerkód mintha láttam volna valakin. - mondtam viccesen. 

- Én imádom. Kényelmes és Louis illata van. - mondta és megszagolta a pólómat. Annyira aranyos volt ahogy ezt csinálta. - Egyébként anyukád küldött. 5 perc és vacsi. Kérlek most már gyere. - mondta. Mosolyogva bólintottam és megfogva a kezét elindultunk befelé a házba. 

- Még el kell szaladjak a fürdőbe 2 perc és jövök. - mondtam és felsiettem az emeletre. Fönt kezet mostam és pólót cseréltem és kivettem a kontaklencsém utána felvettem a szemüvegemet. 

Leballagtam az emeletről és a konyhába mentem ahonnan nagy nevetéseket hallottam. Mindenki az asztalnál ült és nevetett. Én is gyorsan helyet foglaltam Ariana és Lottie között. 

- Ki fiam végre látlak téged is. Amióta haza jöttünk nem is láttalak. - mondta anya miközben szedett mindenkinek a kajából. 

- Anya, kijöhettél volna hozzám. Tudod milyen vagyok ha elkezdem abbahagyom. - mondtam mosolyogva. 

- Tudom, na nem baj legalább megismertem Ari-t jobban. - mondta anya. Végre mindenki csöndbe maradt így neki álltunk az evésnek. Már nagyban ettünk mikor egy kezet véltem felfedezni a combomon. Ariana mosolyogva nézett rám. 

- Nem is tudtam hogy szemüveges vagy. - mondta meglepődve. - De ha nem hordod akkor? Kontaklencse mi?  -kérdezte.

- Bizony. Nem nagyon szeretem de ha itthon vagyok mindig ez van rajtam. - mondtam és megszorítottam a kezét. 

- Szerintem aranyos vagy benne. - mondta pironkodva. Olyan aranyos mikor elpirul. 

- Köszönöm. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára mire egy akkorát ásított hogy azt hittem be kap. - Anya azt hiszem mi elmegyünk aludni. - mondtam barátnőmre mosolyogva. Felálltunk az asztaltól. Én körbe pusziltam a húgaimat és kézen ragadva Ariana-t mentem fel az emeletre. 

- Jó nap volt. - mondta miközben bement a fürdőbe. 

- Szerintem is. - mondtam és megszabadultam a ruháimtól. Ariana villám gyorsan kész lett a fürdőben. Kicsi alakját csak egy törölköző takarta. 

- Mm, milyen sokat sejtető. - mondtam miközben én váltottam őt a fürdőmben. 

- Álmodozz Tomlinson álmodozz. - mondta és hallottam a hangján hogy mosolyog. Gyorsan ahogy csak tudtam én is lezuhanyoztam. A derekamra kötöttem egy türcsit és visszamentem a szobámba. Ariana a szekrényemből lógott ki és nagyon keresett valamit. 

- Louis, van valami pizsama szerűd? - kiabált. 

- Ne kiabálj te! Engedj oda. - mondtam és szó szerint félreraktam. Kivettem a szekrényemből egy fekete pólót meg az egyik boxerem. 

- Megfelel? - néztem rá.

- Tökéletes. - mondta és elvonult a fürdőbe újra. Magamra kaptam egy csíkos boxert és bemásztam az ágyamba. Ariana kijött a fürdőből az én ruháimban. Kecsesen az ágyhoz sétált és befeküdt mellém. 

- Jó éjt kicsim. - suttogtam a fülébe és átöleltem.

- Neked is édes. - mondta és ahogy ráhajtotta a fejét a mellkasomra abban a pillanatban elaludt. 

15.rész

Nagy tervek!

Zene

*Ariana*

- Mert bemutatlak a családomnak! - jelentette ki nagy büszkén. Asszem kicsit megszédültem mert meg kellett kapaszkodjak az ágy támlában. 

- H-hogy mi? - kérdeztem vissza.

- Bemutatlak a családomnak. - mondta még mindig nyugodt hangon.

- Jó ezt felfogtam de ha nem kedvelnek akkor mi lesz? - kérdeztem már az ágyon ülve. 

- Hidd el szeretni fognak. - mondta és leült mellém. Kezét nyugtatóan a combomra simította én pedig megszorítottam kezét. Felnéztem rá és láttam hogy a szemében a nyugodságot és komolyságot láttam. Ez egy kicsit megnyugtatott de még mindig félek egy kicsit. 

- De... - kezdtem volna de Louis a számra rakta a másik kacsóját. 

- Nincs semmi de. Tudd hogy ha én szeretek valakit akkor a környezetem is szereti azt a valakit. Márpedig azt a valakit én szerelemmel szeretem és a szüleim is szeretni fogják. - mondta. 

- Louis, most te szerelmet vallottál? - kérdeztem mert nekem ez jött le.

- Igen, azt hiszem. - mondta kissé elpirulva.

- Louis én is nagyon szeretlek. - mondtam és megcsókoltam. Kissé szenvedélyesre sikeredett de a levegőhiány miatt el kellett válnunk. 

- Na készülődj 2 óra múlva megyünk. - mondta és felállt mellőlem. Elindult az ajtó felé de mielőtt kilépett volna visszafordult és rám kacsintott. Mosolyogva mentem be a fürdőnkbe és kezdtem el készülődni. Megengedtem a vizet a kádba hagy legyen jó meleg. Addig felfogtam a hajam magasra egy konytba és elkezdtem megválni a ruháimtól. Elzártam a vizet és a jól eső gőz körül fogta az egész helységet. Belemerültem a jó forró vízbe és relaxáltam. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy valaki beül elém a kádba és ő is hátra dőlve élvezi annak melegségét. Kinyitottam résnyire a szemem és Louis békés arcával találtam magam szembe. Mosolyognom kellett. Fogtam magam és háttal neki dőltem Louis mellkasának. Belőle erre egy jó eső sóhaj szakadt ki és két kezével átfogta a derekamat. Mosolyogva hallgattam barátom egyenletes levegő vételét.
- Louis, szeretnék készülődni. - mondtam és elhajoltam tőle.
- Oké, de én még maradok a vízben. - mondta és elengedte a derekam. Kiszálltam a vízből és magamra csavartam egy törölközőt. Visszamentem a szobánkba és elkezdtem készülődni. Felvettem egy fekete csipkés fehérnemű szettet:

Rávettem a gyönyörű ruhát amit Louis-tól kaptam. Kifésültem a hajam és hagytam a vállamra omlani. Felvettem a ruhához illő magassarkút, felkentem magamra egy alap sminket és késznek mondtam magamat. Louis pont ekkor jött ki a fürdőből vizes hajjal és egy szál törölközőben. 

- Fhúha ez jobb annál mint ahogy elképzeltem. - motyogta maga elé engem bámulva. Én csak kicsit vörösödve néztem a cipőm orrát. 

- Köszönöm, de Louis nem kéne készülnöd? - kérdeztem. Louis nem szólt csak bólintott és odasétált a szekrényéhez. Kivett belőle egy sima fehér pólót és egy karamell színű kantáros nadrágot. 

- Remélem így megfelelek neked. - mondta komoly fejjel. 

- Nekem akkor is megfelelsz ha nincs rajtad csak egy törölköző. - mondtam és közelebb léptem hozzá. Karjaival átfonta a derekam és lassan közelebb húzott magához. Ajkai lágyan rátapadtak az enyémekre. Alsó ajkába harapva kértem most én bejutást és meg is kaptam. Szenvedélyesen csókolóztunk addig amíg levegőhiány miatt el nem kellett válnunk. 

- Mehetünk? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Persze. - mondtam. Felkaptam a táskámat, megragadva Lou kezét mentem le az emeletről.

Leérve a nappaliba a srácok a kanapén tunyulva tévéztek. Angie és Hazza a konyhában főztek. 

- Srácok elmentünk. Vasárnap este jövünk. - mondta Louis én meg félre nyeltem a nagy semmit. 

- Vasárnap este? - kérdeztem suttogva Louistól. 

- Igen. Sziasztok. - mondta és kimentünk az ajtón. Lementünk a garázsba és a látványtól elakadt a lélegzetem is. A garázsban mindenkinek volt egy külön boxa a kocsijának. Louis-ban egy fekete lamborghini állt. 

- WoW! - adtam hangot csodálkozásomnak. 

- Tetszik? - kérdezte. 

- Igen nagyon. - mondtam és közelebb mentem a csoda járgányhoz. 

- Nem rég vettem, még nem is használtam. Egy különleges alkalomra tartogattam és azt hiszem ez az. - mondta és megcsókolt. 

- De Louis, van ennél különlegesebb alkalom is. Vagy majd lesz. Ez még nem nagy kunszt hogy bemutatsz a családodnak. - mondtam miközben kifelé hajtottunk a garázsból. 

- Nem ennél már csak egy alaklom lesz különlegesebb. - mondta titokzatosan. - Vagy talán kettő de annál több biztos nem. 

- Mire gondolsz? - kérdeztem.

- Arra ha majd az oltárnál leszek veled. És ha majd két egyforma nőt fogok szeretni. - mondta természetes hangon. Nekem azonnal gombóc nőtt a torkomban. 

- Louis ezt még te sem gondolod komolyan. - mondtam a sírás határán. 

- De nagyon is. 

- És ki lesz az a két egyforma ember? - kérdeztem az előbbi szavaira utalva. 

- Te és Lisa. - mondta

- Ki az a Lisa? - kérdeztem kerek szemekkel. 

- A lányunk. - mondta. Na itt én már nem bírtam tovább kigördült az első csepp könnyem. 

- Louis ez mind szép és jó de... - mondtam.

- Nincs de. Ha én eltervezek valamit az úgy lesz! - mondta komolyan és látszott rajta hogy nem viccel. 

Nem szóltam többet ezek után csak hallgattam a lágy ritmust ami a rádióból jött. Az út további részében nem szóltunk egymáshoz. Mikor már esteledett kezdtem aggódni hogy nem tévedtünk-e el. 

- Louis jó felé megyünk? - kérdeztem.

- Igen. Tökéletesen jó felé megyünk. - mondta. Mikor ezt kimondta a szemem elé került egy tábla. 

14.rész

Végre otthon!!

Zene!

*Ariana*

Harry igazat mondott Louis 10 perc múlva vissza tért egy New York-eres zacskóval. Benne egy újonnan vásárolt ruha összeállítással. 

- Ezt most komolyan fel kell vegyem? - néztem Lou-ra értetlenül de annál inkább röhögve. 

- Igen. Vagy ez vagy semmi. - mondta tök komolyan. Louis nem szokott komoly lenni de látszott rajta hogy most nagyon is komolyan beszél. Ha visszagondolok az elmúlt napok eseményeire nagyon haza akarok menni de egy emberrel nem szívesen futnék össze. Liam-mel. Valamiért sejtettem hogy bele fog avatkozni az életembe. Louis elmondta nekem hogy elmesélte Liamnek hogy mi volt velem. Nem haragszom Louis-ra mert ő csak jót akart nekem is és magának is. Mivel nem tudta hogy kezelj ezt ezért elmondta Liam-nek aki így felhatalmazta saját magát hogy vigyázzon rám. Nem akarom most őt látni. 

- Ariana, vár rád otthon tőlem még egy meglepi. - mondta Louis mikor már kifelé mentünk. A recepción még találkoztunk az orvossal aki óvaintett a bulizástól. 

- Ó, igen? És mi lenne az Mr. Tomlinson? - kérdeztem játékosan. Harry és Angie már a kocsiban ültek. Mi is beszálltunk hátra és már indultunk is. 

- Majd otthon meglátja Miss. Styles. - mondta titokzatos mosollyal az arcán. 

- Hát jó! - mondtam és elhelyezkedtem az út további részébe. Louis mellkasára hajtottam a fejem és úgy bámultam ki az ablakon. Végre nagy nehezen haza értünk bár pár dugó a fél órás útból másfél órásat csinált. Hazza leparkolt a ház előtt mi pedig kiszálltunk. Fellépkedtünk azon a pár lépcsőn és már bent is voltunk a házban. A srácok a kanapén ültek és valami idióta filmet néztek. 

- Megjöttünk! - kiáltotta el magát Angie. Hogy ebbe a csajba mennyi hang van!

- Sziasztok! - pattantak fel Zayn és Niall a kanapéról. Liam ahogy sejtettem ülve maradt. 

- Mizu, csajszi? - kapott fel Zayn. 

- Semmi sokkal jobban vagyok. És veletek hiányoztam? - kérdeztem nevetve. 

- Igen. Hiányoztál. Főleg a finom főztöd. - mondta Niall és ő is megszorongatott. 

- Hé, szóval az enyém már nem jó? - háborodott fel Angie. 

- De az is nagyon finom. De Ariana kajája is kell mert akkor dupla élvezet. - mosolygott a szőke.

- Niall és a kaja románca. - mondta Louis. - Ariana gyere menjünk fel. - fogta meg a kezem és maga után húzott. 

Felértünk az emeletre én pedig megindultam a szobám felé de Louis visszahúzott. 

- Hova-hova? - kérdezte.

- A szobámba. - mondtam nemes egyszerűséggel. 

- Akkor ne arra menj. Gyere velem. - mondta. Megálltunk az ő ajtaja előtt amin már nem a Louis felirat hanem a "Ariana & Louis" díszelgett. 

- Louis ez azt jelenti hogy? - kérdeztem.

- Igen azt. Ez már a Mi szobánk. - mondta és egy csókot nyomott a számra. Benyitottunk és az állam leesett. A szobában keveredett az én stílusom Louis-val. Nagyon tetszik. 

- Louis ez nagyon szép. - mondtam és a nyakába ugrottam. 

. Szóval tetszik. - jelentette ki. Én csak erősen bólogattam és beljebb mentem a szobában. Az ágyon egy gyönyörű ezüst szürke miniruha volt. 

- Louis ezt miért kaptam? - kérdeztem még mindig a ruhát bámulva.

- Mert bemutatlak a családomnak!

Sajnálom hogy ilyen rövid lett! Esküszöm a kövi sokkal hosszabb lesz!

Jó olvasást!!

13.rész

Ismerjük meg egymást!

Zene

Nos sziasztok. Meghoztam az új részt! Remélem tetszik ha igen komizzatok!!

*Angie*

- Persze. Akkor magukra hagyom a hölgyeket. - mondta Louis és kiment. Végre kettesben maradhattam Ariana-val. Meg akarom őt ismerni. Még is csak a bátyja barátnője vagyok. 

- Szóval. Miről akarsz beszélgetni? - kérdezte miközben feljebb tornázta magát ülő helyzetbe. 

- Szeretnélek megismerni még jobban. Nos azt már tudom hogy Harry Styles hugicája vagy. Ez eddig oké. Meg azt is hogy közted és Louis között több van mint barátság. Mesélj kicsit az életedről. - mondtam és kényelembe helyeztem magam a székben ahol eddig Louis ült. 

- Hát jó. 1996 július 18.-n születtem Holmes Chapelben. 17 éves vagyok a szüleimmel élek. Anyám divattervező apám zenei producer. Van egy bátyám és egy nővérem. Bátyám Harry Styles a nővérem Gemma Styles. Tavaly nyárig függő drogos és alkoholista voltam. Ha a legjobb barátnőm nincs mellettem akkor nem életem túl és már nem vagyok itt. Erre a nyárra nem ezt terveztem. Úgy volt hogy egyedül leszek otthon ugyanis anyuék elmentek New York-ba dolgozni. Szeptembertől utolsó éves gimnazista vagyok. Azt hiszem ennyi vagy még se. Szeretem Louis William Tomlinson-t. - fejezte be. Nekem könnyes lett a szemem mikor a tavaly nyarat említette. Akkor vesztettem el a szüleimet de ahogy hallottam neki se volt valami fényes.

- Azta. - csak ennyit tudtam kinyögni. 

- Most mesélj magadról te is kicsit. Ha már a bátyusom barátnője vagy. - mosolygott. 

- Hát 1994 február 2.-n születtem Magyarországon. Van egy nővérem Bianka aki most végzett a fősulin. A szüleimet tavaly nyáron vesztettem el egy balesetben. Akkor költöztem ide Londonba. Modellként dolgozom. Bár ha átgondolom akkor hamarosan abba hagyom mert a szívem inkább az éneklés felé húz. És imádom Harry Edward Styles-t is nagyon. - fejeztem be a mondandóm és az utolsó mondatnál elvörösödtem. - Kérdezhetek még valamit? - néztem rá. 

- Persze. - mondta ő is mosolyogva. 

- Azt szeretném kérdezni hogy miért hánytattad magad? - lettem komolyabb. 

- Tudod a suliban mindenki csodaszép volt. Én voltam az egyszerű szőke csaj akinek híres a tesója. Nem voltam se vékony se kövér. Se szép se csúnya. Azért kezdtek el csúfolni hogy semmi alakom nincs. Ahogy egyre többet mondogatták kezdtem elhinni. Ezért emellett a megoldás mellett döntöttem. Nem ettem de ha igen akkor rögtön mentem a WC-re. Nagyon sok szenvedésen mentem emiatt keresztül. Mikor elkezdtem inni és drogozni már nem volt erre a módszerre szükségem mert ha részeg lettem hánytam. Mielőtt elmentem bulizni nem ettem semmit. Így még rosszabbul lettem. Voltam emiatt már kórházban de ott azt hazudtam hogy csak rosszul lettem. - mondta és a végén sírni kezdett. Szegénykém még el se kezdődött az élete már is átment szinte minden nehézségen. Önkénytelenül is meg kellett ölelnem amin nem lepődött meg. Szorosan visszaölelt. Ekkor kinyílt az ajtó és göndör hajú barátom lépett be rajta. 

- Harry. - mondtam szinte mannaként a nevét. Idefutott hozzám és a karjaiba zárt. Erősen megcsókoltam és csak utána engedtem el. 

- Hercegnő jól vagy? - lépett húga mellé. Láttam Ariana arcán hogy a becenév alapján bátyja nagyon aggódott érte. Én is elmosolyodtam erre a pillanatra. Ahogy Harry szemébe nézek látom benne az aggódást és a testvére iránt érzett testvéri szerelmet. Igen szerelmet. 

- Igen egész jól. - mondta Ariana. Harry leült a helyemre és az ölébe vont. A hajamba puszilt és nagy mosollyal az arcán nézte kettőnket. 

- Na és mit csináltak a hölgyek? - kérdezte mosolyogva. 

- Beszélgetünk és megismertük egymást jobban. Ha már szinte mindig találkozunk. - néztem barátomra.

- Akkor jó. Remélem nem beszéltetek nagyon ki engem. Tudom milyen kis pletyisek vagytok. - mondta és puszit nyomott az orromra. Olyan jó ilyen közel lenni hozzá. Belesimulni a karjaiba. Egyszerűen imádom. Nála jobb emberrel nem találkoztam még. Mikor elmeséltem neki hogy a szüleim meghaltak azonnal mellém állt és segített mindenben. Ekkor kerültünk egymáshoz közel. 

*2012. június*

Éppen a modell ügynökség felé tartok ahol meg kell beszélnem valakivel hogy mikor kezdek vagy éppen mikor nem kezdek. Ugyan is ez attól függ hogy a fotóim jók lesznek-e. Beérve a nagy portára rögtön el igazítanak hogy merre van az öltözőm ahol majd át kell öltöznöm. A másodig emelt harmadik ajtó. Nem rég élek itt Londonba de mivel megfogattam hogy anyuék halála után modell leszek ezért megpróbálom nem elszúrni ezt. Belépve az ajtón egy nagy tágas vaj színű szobába értem be. Lepakoltam a cuccom és megnéztem a ruhákat illetve fürdőruhákat. Be kell mutatnom 4 ruha összeállítást és négy féle fürdőruhát is. 

Ruhák: 

És ezek után a ruhák után ezeket a fürdőrucikat kell felvennem: 

Már alig várom hogy elkezdjem. A táskámból kivettem az alap dolgaimat meg persze egy képet a szüleimről amit nem hagyok soha otthon. Amint ránézek erre a képre rögtön előtörnek a könnyeim. 

Ez még az egyik vörösszőnyeges felvonuláson volt mivel a szüleim híres színészek voltak. Bár apu magyar volt még is inkább Hollywood-inak mondta magát. A könnyim megállíthatatlanul folytak le az arcomon. Hirtelen kinyílt az ajtó és egy göndör hajú srác lépett be rajta. 

- Ohh bocsánat azt hiszem ez rossz szoba. - mondta. Amikor viszont rám nézett láttam a szemében az értetlenkedést. - Hello Harry Styles vagyok. És te? - kérdezte és leült elém a másik székre. 

- Angie Scott vagyok. Eltévedtél? - kérdeztem letörölve a könnyeim. 

- Igen de nem bánom. De miért sírsz? - kérdezte kedvesen és most a szemében a kíváncsiságot láttam. 

És lekezdtem neki mesélni.

*Jelen*

- Kicsim miért sírsz? - zökkentett ki a gondolataimból Hazza hangja. 

- Ja csak eszembe jutott az első találkozásunk. - mondtam és belesimultam a karjaiba. 

- Ohh. Hát arra én is tisztán emlékszem. Soha nem felejtem el mikor megismertem életem szerelemét. És a legcsodásabb nőt a világon. - mondta és hosszan megcsókolt.

- Bátyus, honnan tudtad hogy itt vagyok? - kérdezte Ariana kissé félve. 

- Louis hívott hogy mikor kimentél a klubból rosszul voltál és mikor kiment utánad elájultál. - mondta Harry. Ariana szemében láttam a megkönnyebbülést. 

- Akkor jó. Nem tudod hol van Louis? - kérdezte szemében szerelmes fénnyel. 

- Mindjárt jön. Haza ment pár ruhádért. - mondta Harry. 

- Rendben. Örülök hogy ennyire szeretitek egymást. Olyan jó rátok nézni. - mondta Ariana mosolyogva. 

12.rész

Ezt miért kellett?

*Louis*

Tudtam hogy nem kellett volna elmondanom Liam-nek hogy mi volt Ariana-val. De valakivel meg kellett beszélnem. Ha nem mondok neki semmit akkor nincs ez. És most lehet hogy tönkre ment a kapcsolatom Ariana-val. Nem hiszem el hogy lehetek ekkor állat?
- Liam ez mire volt jó? - kérdeztem kiabálva.
- Tudod drága Louis amiket elmondtál nekem azok alapján ezt tűnt a legésszerűbbnek. Ha nem tetszik valami akkor menj innen el. Én megpróbálok rá vigyázni de nem lehet mert te leitatod. Harry nem is tud semmiről. - kiabálta a végét.
- Na jó én nem maradok itt tovább megkeresem Ariana-t. - mondtam és kiviharzottam a klubból. Futottam ahogy a lábam bírta bár nem tudom merre. A szememet égették a könnyeim amikor arra gondoltam hogy nem lehet többet mellettem. Nem sokára egy sötét zsákutcába kerültem.

Nem tudtam hol vagyok de ahogy haladtam előre egyre sötétebb lett az utcában. Kezdtem kicsit félni ezen a helyen de nem lettem bátortalan ugyan is előttem pár méterrel egy árnyék ment lassan és komótosan. A cipője hangosan csapkodott a köves úton. Az alakjából ítélve lány lehet. Kicsi volt és koktélruhát viselt. Tudtam hogy csak ő lehet az. Elkezdtem gyorsabban lépkedni. Amint meghallotta hogy valaki - az az én - követi gyorsabban kezdett lépkedni. 

- Ariana várj meg. - kiabáltam nem túl hangosan. A lány hirtelen megtorpant és megfordult. Láttam hogy a szemei könnyesek és csillognak. Azok a zöld veséig látó szemek. Megállt ott ahol volt. Közelebb se jött és még felém se lépett. Hirtelen csak annyit láttam hogy összezuhan. Élettelenül és ájultan esett össze pont előttem. 

- Nee. - kiabáltam és azonnal odafutottam mellé. Felkaptam karjaim közé és kifelé kezdtem rohanni. Mikor kiértem az utcából lefektettem a járdára és hívtam azt az embert akit még egyszer se. 

- Angie? - kérdeztem

- Louis te vagy az? - kérdezett vissza.

- Igen én vagyok. Kérlek azonnal gyere a klub utcájának a sarkára nagy baj van siess. - hadartam. Mikor az utolsó szavakat kimondtam zokogni kezdtem és Angie lecsapta a telefont. 5 perc múlva megláttam felém futni egy szőke, irtózatosan alacsony leányzót. 

- Louis mi történt? - fékezett le mellettem. 

- Nem tudom egyszerűen csak összeesett. Érted? Pont a szemem előtt. - zokogtam még jobban. - Hívd a mentőket. Kérlek. - kértem még mindig zokogva. Azonnal tárcsázott. Elmondta hol vagyunk és hogy mi történt. 

- 10 perc és itt vannak. - mondta és leguggolt mellém. A mentő tényleg 10 perc múlva itt is volt. Azonnal felrakták Ariana-t a hordágyra és én beültem mellé és Angie is jött velünk. Mikor odaértünk a kórházhoz minket megkértek arra hogy maradjunk kint. Ez a 20 perc idegőrlő volt. Mikor a doki kilépett nem tudtam az arcáról leolvasni semmit. 

- Nos Miss Styles-ról kiderült miért ájult el. - kezdte az orvos és belebambult a papírjaiba. 

- És megtudhatnánk hogy miért? - kérdezte Angie kicsit ingerülten. 

- Nos arról van szó hogy a kis asszony nagyon sokáig - feltételezésünk szerint - hánytatta magát illetve erős drogokat szedett. - mondta az orvos. Mi? Hánytatta magát? Ezt nem hiszem el. 

- És ezt honnan tudták meg? - kérdeztem.

- Onnan hogy ma sem találtunk semmit a gyomrában. Innen következtettünk hogy ez még mindig tart. Ha ezt nem fogja abba hagyni akkor annak súlyos következménye lesz. Kérem ha felébred a kis hölgy beszéljenek vele mert ez senkinek nem lesz jó. - mondta a doki.

- Rendben köszönjük. - mondta Angie mivel én még mindig le voltam sokkolva. Visszaültem a székembe és megint sírni kezdtem. 

- Miért? Miért pont ő? - kérdeztem hangosan. 

- Lou, figyelj amint felébred beszélek vele jó? - guggolt le elém. 

- Annyira örülök hogy itt vagy velünk. Hogy már a csapatunkba tartozol. - mondtam és magamhoz öleltem. Ő is alacsony volt talán még Ari-nál is alacsonyabb. 

- Örülök hogy ilyen hamar beilleszkedtem közétek. - mondta és szorosan ölelt. 

Nem tudom hány óra lehet de kint már korom sötét van. Az orvos még mindig nem szólt hogy mi van vele. A telefonomat kikapcsoltam nem akartam hogy bárki is elérjen. Szerintem Angie is így tett ugyan is neki se csörgött a telefonja. Olyan 3 óra múlva jött hozzánk az orvos. 

- Miss Styles felébredt bemehetnek hozzá. - mondta mi pedig azonnal felpattantunk és besiettünk hozzá. Egy steril hófehér szobába léptünk be és a gép pittyegéséből azt vettem le hogy életben van. A szeme csukva volt, szőke haja szétterült a párnán. Arca hulla sápadt volt. Odasétáltam mellé és leültem a székre. Angie megállt mögöttem és a vállamra rakta a kezét. Megfogtam Ariana kezét és óvatosan megszorítottam. Erre kinyitotta a szemét. A mindig csillogó élettel teli smaragd szemek most álmosan és kimerülten csillogtak. 

- Szia Tommo. - mondta halk rekedt hangon. Rá mosolyogtam halványan. 

- Szia Szépség. - mondtam és nem engedtem el a kezét. 

- Louis nagyon sajnálom. - mondta rekedt hangján. 

- Figyelj nem neked kell sajnálnod. Ha nem nekem. Én.... elmondtam mindent Liam-nek. - hajtottam le a fejem. Ahogy vártam az volt a reakciója hogy elhúzta a kezét. Tudtam hogy ez lesz. 

- Miért? - kérdezte halkan.

- Fogalmam sincs. De nagyon nagyon megbántam. - mondtam és a szemem újra könnyes lett. - Csak annyit mondj el nekem miért hánytatod magad? - kérdeztem rá a nyilván valóra.

- Louis ezt nagyon nehéz elmagyarázni és nagyon hosszú. - mondta és láttam rajta hogy mindjárt elalszik. 

- Rendben ha haza mentünk akkor elmeséled? - kérdeztem. Megenyhült az arca és mosolyogva bólintott. 

- Louis beszélhetnék Ariana-val? - kérdezte a hátam mögött álló másik szőke ciklon. 

- Persze akkor magukra hagyom a hölgyeket. - álltam fel és kimentem a szobából.