27.rész

Ez nem történhet meg!

Sziasztok. Ma egy rendhagyó résszel jelenkezem. Szerintem már az elején meg fogjátok érteni ezt a nem rendhagyó szöveget. Remélem tetszeni fog és nem csalódtok majd bennem. Na ennyi voltam élvezzétek ezt is!!

2013 július 31. szerda

Ma úgy nézett ki hogy gyönyörű napra ébred London városa. Lustán keltem ki az ágyból és nyújtózkodva mentem a szekrényemhez. Nem rég költöztem Londonba hogy meglepjek számomra egy fontos embert. Ő még nem tudja hogy itt vagyok de remélem örülni fog neki. Miután végeztem minden teendőmmel lementem a nappaliba. A nappaliból a konyhába vezetett az utam ugyanis a gyomrom jelezte hogy kajára vágyik. Kivettem egy müzlis tálat a szekrényből majd a müzlit és a tejet is elővarázsoltam. Összeraktam egy könnyű reggelit majd leültem a konyha asztalhoz. Lassan ettem és mindenre odafigyeltem mert azt olvastam hogy a legtöbb baleset a konyhában vagy a fürdőben történik. Miután végeztem azonnal elmosogattam majd úgy döntöttem hogy ma lustulok egy kicsit. Bevackoltam magam a kanapéra majd elindítottam az alkonyat sorozatot és belemerülve figyeltem a tv-t. Mikor már a 4. filmnél jártam éreztem valami furcsa szagot. Mintha valami füstölne. Lassan kivonszoltam magam a konyhába ahol rálátok a környékező házakra. Pont szemben lakik az a személy akinek meglepetéssel készülök. Mikor kibámultam nem hittem a szememnek.

A szomszéd házból lángok csaptak ki. Mikor észbe kaptam azonnal hívtam a 911-et hogy azonnal jöjjenek ki. Nem telt bele 15 perc és már itt is voltak azonnal kirohantam és figyeltem az eseményeket. Minden ember aki kijött a szomszéd házakból megdöbbenve figyelte a hatalmas fehér színű házat. A tűzoltók azonnal neki álltak eloltani a tüzet. Pár emberük bemerészkedett a lángok közé hogy megnézzék nem.e maradt bent valaki. 10 perc múlva két egyenruhás pasas hozott ki egy embert akinek a bőre néhány helyen súlyosan megégett. Azonnal közelebb furakodtam magam és megnéztem ki lehet az. A szomszéd srác volt. Berakták őt e mentő autóba és az el is hajtott. Szemembe könny szökött ugyanis ez a személy közel áll hozzám. Még visszamentek a tűzoltók hátha nem vettek valakit észre. De nem. Pár percen belül csak ketten jöttek ki. Miután nagyjából eloltották a háborgó lángokat az utcában ácsorgó emberek sokasága visszament házába. Én még álltam ott lesokkolva és csak könnyes szemmel figyeltem az eseményeket. A ház ahol életem fontos személye lakott most porrá égve áll ellőttem. Visszarohantam a házba és hívtam egy telefonszámot. Két csörgés után fel is vette.

- Halló? - szólt bele egy női hang.

- Jó napot Ariana Styles-al beszélek? - kérdeztem remegős hangon.

- Igen. Ki keres? - kérdezett rá. 

- Kérem menjen a kórházba. Most. - és rácsaptam a telefont. Nem akartam tovább hallani a hangját. Sokkolva ültem vissza a kanapéra majd el kezdtem zokogni. Remélem nem esik baja...

*Ariana*

Épp Louis-val sétáltam a parkban mikor megcsörrent a mobilom. 

- Halló? - szóltam bele kérdőn ugyanis ismeretlen számon kerestek. 

- Jó napot Ariana Styles-al beszélek? - kérdezte kicsit remegős hangú nő. 

- Igen. Ki keres? - döbbenten kérdeztem. 

- Kérem menjen a kórházba. Most. - mondta és rám csapta a telefont. Sokkolva álltam meg míg Louis értetlenül meredt rám.

- Kicsim baj van? - kérdezte arcomat vizsgálva. Nemegesen megráztam a fejem majd a kocsihoz kezdtem húzni az értetlen Louis-t. Bepattantam a kocsiba majd Louis is beszállt kérdés nélkül. Rögtön indítottam a motort és száguldani kezdtem a kórház felé. 

- Ariana mi történt? - kérdezte Louis az ülésbe kapaszkodva. 

- Telefon... női hang... kórház. - gagyogtam össze-vissza. Végre odaértünk a kórházba majd ahogy leparkoltam azonnal kipattantam és rohantam befelé mint egy bolond. 

- Jó napot. Ariana Styles vagyok. - lihegtem. 

- Ó jó napot. ön Harry Styles húga? - kérdezte.

- I-igen. Történt valami? - kérdeztem könnyes szemmel. Féltem. Nagyon féltem hogy mi történt. 

- A bátyát úgy 10 perce szállították be súlyos égési sérülésekkel. Most fent van az intenzíven. Azt hiszem próbálják újra éleszteni. - mondta és együtt érzően nézett rám.

Hogy micsoda? Égesi sérülés? hogy történhetett. Harry. AHogy ezt felfogtam zokogni kezdtem mint egy óvodás aki nem kapott meg valamit. A földhöz csaptam magam nem törődve azzal hogy kilát vagy ki nem. Nem érdekelt ebben a percben senki és semmi. A könnyeim végig szántották arcomat és éreztem hogy ebben a percben nekem végem. A bátyám élet-halál között van ebben az épületben. Én pedig itt sírok és érzem hogy ennek nem lesz jó vége. Éreztem ahogy valaki felemel és az ölébe vesz így próbál nyugtatni. Felnéztem fátyolos szemmel a személyre aki nem más volt mint Louis. 

- Lo-louis. E-ez az én hi-hi-hibám. - zokogtam és belefúrtam a fejem a pólójába. Nem szólt egy szót sem csak felsétált velem arra az emeletre ahol bátyám van. Mikor eszembe jutott hogy hogy történt szinte minden eszembe jutott. Valaki aki nem kedveli? Vagy egy őrült rajongó aki nem kaphatja meg így inkább rágyújtja a házat hogy ha nem lehet az ővé akkor inkább senkié ne legyen. Nem nem az nem lehet. Soha nem érdemelte ezt meg. Soha senkit nem bántott. Soha. Mindig az ártatlanokkal történik valami. Közelebb fúrtam magam Louis-hoz hátha kicsikét megnyugszom. Nem ment. Csak az járt a fejemben hogy lehet elveszítem azt az embert aki mellett felnőttem. Nem rég kaptam vissza őt. 

- Ne ne nem lehet ez nem velem történik meg. - kiabáltam magamból kikelve. Louis azonnal szorosabban ölelt magához és nyugtatott. - Ez nem történhet meg. Mit vétett? Ha mondja meg valaki mit ártott bárkinek is! - a folyosón rajtunk kívül csak egy anyuka volt. - Magának ártott? Ha? mondjon mér valamit. - kiabáltam vele. Szegény nagyon megijedt mert inkább elment valahova. Olyan voltam mint aki most szabadult a gyogyóból. Igen azt is éreztem. Meg fogok őrülni. Valami belül szétesett és éreztem hogy a szívem golflabda méretűvé zsugorodik. Tudom hogy itt van Louis és itt vannak a fiúk is de nem elég. Nekem Harry kell. Nekem mellette a helyem. Kiugrottam Louis karjai közül és rohanni kezdtem. Minden egyes terembe benéztem de egyik se az volt ahol Ő van. Az utolsó volt már csak a reményem és igen ott volt Ő. Ott feküdt az ágyon körülötte legalább 3 orvos de pont ráláttam testére. Mindenhol ahol nem takarta kötés véres pirosas foltok éktelenkedtek bőrén. Haja félig leégett. Ahogy tudatosult benne a látvány újra a földre rogytam. Most viszont nem sírtam hanem üvöltöttem. 

- Miért? - kérdeztem a semmibe kiabálva. Tudom hogy kórházban vagyok de életem legfontosabb személyétől egy fal választ el aki éppen küzd az életével. Ilyenkor tudatosul az emberben igazán hogy ki vigyázott rá egész eddigi életében. Nekem Harry ez a személy. Szinte mindig mellettem volt. Leszámítva az elmúlt 2 évet. Hirtelen csapódott az ajtó és egy orvos lépett ki onnan. 

- Hölgyem maga mit csinál itt? - jött felém és talpra segített. 

- Be-bent a-a b-bátyám va-van. - zokogtam és belekapaszkodtam az orvosba. 

- Szóval ön Mr. Styles húga? - kérdezte. Én csak bólintottam ugyanis alig jött ki hang a számon. - Sajnálom de a bátya súlyos égési sérüléseket szenvedett. A rendőrség még kutatja a tűz okát. Most Harry-t mesterséges kómában tartjuk. Megteszünk mindent az érdekében. Viszont ha két héten belül nem ébred fel miután levettük a gépről akkor. - de nem fejezte be a mondandóját. 

- Akkor? - kiabáltam le a fejét. 

- Akkor visszatesszük a gépre. Viszont akkor már csak 2 napot adhatunk neki. Sajnálom. - mondta a doki majd elsietett. 

- Nem az nem lehet. - sikítottam. Louis azonnal mellettem termett. 

- Szívem. Mit mondott? - kérdezte. Mielőtt elkezdtem volna mesélni nagy levegőt vettem és inkább leültem a padlóra. 

- 2 héti mesterséges kómába-ban van. - mondtam és újabb levegőt vettem. - Majd leveszik a gépről de ha nem ébred föl. - levegő. - Akkor maximum két napig bírják még gépen életben tartani. Ha nem kel fel akkor. - és nem tudtam kimondani. Nem mertem bele gondolni hogy mi lesz akkor. Még nem. Van még 2 hetem. Nem lehet. 

- Bemehetnek. - hallottam egy mély hangot. Azonnal felpattantam a földről és bementem a szobába. Minden idegen volt és fehér. Harry egy ágyon feküdt pont középen az arcán kisebb égések. Viszont a teste tele volt sebekkel. Közelebb mentem hozzá és azonnal lerogytam a mellette lévő székre. 

- Miért pont te? - kérdeztem halkan elhaló hangon. Megfogtam bekötözött kezét és sírni kezdtem. Louis megszorította a vállam és kiment. Egyedül maradtam életem fontos személyével. Nem bírtam sokáig csak ülni így inkább mellé feküdtem az ágyra bár tudtam hogy nem lenne szabad. 

- Szeretlek Hazza. Mindennél jobban szeretlek. Azt akarom hogy mellettem maradj. Soha ne hagyj el. Én mindig melletted leszek. Ígérem nem hagylak magadra soha. Melletted leszek akkor is ha nem akarod. Mostantól nem megyek le mellőled. Szeretlek bátyus. Szeretlek dinnye. Szeretlek. - suttogtam a fülébe a burkolt imámat. Reméltem hogy minden rendben jön. A mai nap nagyon leszívott így csak arra eszméltem fel hogy elnyomott az álom és valaki halkan énekel álmomban.