25.rész

Hogy kerülsz ide?

zene.( ha vége indítsd újra )

*Ariana*
Reggel nyűgösen keltem fel mert a rohadt nap belesütött a szemembe. De várjunk csak? Nap? Hol vagyok? Ja igen még LA-ben el is felejtetettem. Lassan kikeltem az ágyból bár semmi kedvem nem volt. Először kinyújtóztattam a végtagjaim és utána a még mindig csukott bőröndömhöz sétáltam. Mielőtt bármit csináltam volna megnéztem az időt. Még csak reggel hat van. Basszus ez komoly. Úgy döntöttem ezért elmegyek futni egyet. Olyan rég voltam. Kinyitottam a bőröndöm és kivettem belőle egy lazább futós cuccot.

Berobogtam a fürdőbe és rekord idő alatt elvégeztem mindent. Hajamat lófarokba kötöttem és felöltöztem. Halkan hogy ne csapjak nagy zajt lementem a földszintre és be a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és rögtön konstatáltam hogy semmi kaja nincs itthon. Na mindegy majd visszafele hozok kaját. Raktam egy kis pénzt a zsebembe és elindultam. Kiléptem az ajtón és azt tapasztaltam hogy baromi sokan vannak már reggel 7-kor is. Benyomtam fülembe a fülesemet és elindultam arra amerre tegnap autóval. Még a tetkók le vannak ragasztva ezért kicsit nehezebb a mozgás mert a tapaszok húzzák a bőrömet. Lassan kezdtem először futni aztán egyre csak gyorsítottam. Úgy fél óra futás után elértem egy csodaszép parkba. 

Itt már csak gyalogoltam nem futottam. Jobban szemügyre vettem mindent. Így nyár közepén rohadt meleg volt így a pulcsimat levettem és magamra kötöttem. A zenét a fülembe halkabbra állítottam így nem süketültem meg.  Mikor körbe jártam az egész parkot eszembe jutott hogy a hűtőnk tök üres. Visszafordultam és egy közeli bolt felé vettem az irányt. Onnan tudtam hogy közel van, hogy mellette is elfutottam. Nem sokára vissza is értem oda. Bementem és összevásároltam egy finom reggeléihez való cuccokat. 3 szatyorral a kezembe indultam haza. Végre már a kapuban álltam és a kulcsom kerestem mikor feltűnt hogy plusz egy kocsi áll a ház előtt. Nem ismertem fel kié de nem is érdekelt. Végre bejutottam és a konyha felé vettem az irányt. Mindent ledobtam az asztalra és elindultam az emelet felé. A nappaliból hangokat hallottam ezért inkább oda ballagtam. A kanapén ült bátyám és egy ismeretlen nő és nagyon nevettek valamin. Megköszörültem a torkom mire mindketten rám kapták a tekintetüket. 

- Húgi? Merre jártál? - kérdezte Hazza. 

- Futni voltam meg vásárolni egy kis kaját. De nem mutatnál be a barátodnak? - kérdeztem és ránéztem az említettre. 

- Ja de igen. Ti még nem találkoztatok. Ariana Ő itt Lou Teasdale a sminkesünk az ő kislány az én keresztlányom Lux. Lou ő itt az én csodás húgom Ariana. - mutatott be minket. 

- Szia örülök hogy megismerhetlek sokat hallottam rólad. - nyújtotta a kezét amit én el fogadtam. 

- Én is örülök de én nem nagyon hallottam még rólad. Ne haragudj. - mosolyogtam kínomban. 

- Semmi gond. Van hogy nem beszélnek rólam az emberek. - mondta mosolyogva és visszaült a kanapéra. 

- Örülök hogy találkoztunk de én most mennék átöltözni ha nem gond. - mondtam és kihátráltam a helységből. Gyorsan felszaladtam a szobámba és átöltöztem. Ezt vettem fel. 

Hajamat kiengedtem és átfésültem majd kontyba rendeztem. Leszaladtam a lépcsőn és észre vettem hogy Harry már csak egyedül van a nappaliban.

- Lou el is ment? - kérdeztem.

- Aha haza kellett mennie mert Lux beteg. De nem tudom hogy mi lesz mert ma Lou esti műszakos valakinél és fogalmam sincs mi lesz Lux-al. - mondta Hazza gondolkozva.

- És Lux apukája? - kérdeztem az egyértelműt.

- Tom elutazott. - mondta és még jobban gondolkozott. Nekem rögtön eszembe jutott valami. 

- Mi lenne ha mi vigyáznánk rá? -  kérdeztem és leültem bátyám mellé. Ő felnézett rám mintha valami nem tudom milyen zseni lennék és a nyakamba ugrott. 

- Nekem ez hogy nem jutott eszembe. Fel is hívom Lou-t. Egy zseni vagy hugi. - borzoltam meg fejem. míg ő boldogan ment telefonálni én bevetettem magam a konyhába és neki láttam valami reggelinek. Benyomtam hangosan egy kis zenét és elkezdtem főzőcskézni. Hamar kész lettem és még teát is főztem. Hazz-nak egy igazi angol reggelit csináltam míg magamnak valami könnyűt dobtam össze. 

Harry reggelije:

Az én reggelim: 

- Kaja!! - kiabáltam mint egy elmebeteg. Harry pár másodperc múlva már az asztalnál ült. Én gyorsan elé raktam a kaját és visszasiettem a sajátomért meg a teákért is. Leültem Hazza-val szembe és neki láttam az evésnek.

- Nagyon rég ettem igazi angol reggelit. De nagyon jó. Ügyi vagy. - mondta két falat között. Én mosolyogva megrántottam a vállam és én is tovább ettem. Mikor végeztünk Hazza elmosogatott én meg rendbe szedtem a konyha többi részét. Bementünk a nappaliba és elnyúltunk a kanapén. 

- Na akkor Lou mit mondott? - kérdeztem. 

- Azt hogy akkor 5-re áthozza Lux-ot. Örülök hogy ez eszedbe jutott. - mondta és fejét az ölembe hajtotta. Beletúrtam a hajába mint amikor kicsik voltunk. Mindig mosolyognom kell ha a haját birizgálom. 

A nap további része csupa lustulással telt el. Megnéztük a Gru 2-őt ami nekem nagyon tetszett. Nem sokára el is érkezett az 5 óra. Csengettek Harry pedig ment ajtót nyitni. Pár perc múlva vissza is tért egy aranyos kislánnyal az oldalán. 

- Szia. - mosolyogtam rá. Ő is édesen elmosolyodott majd Harry felé kezdett nyújtózni mi szerint azt a karja hogy bátyám vegye az ölébe. Hazza fel is kapta a pici lányt és jól megölelgette. 

- Lux ő a húgom Ariana. - mondta a kislány pedig édesen nézett rá. Mint egy hősre. 

- Figyi húgi arra gondoltam hogy ma elviszem Lux-ot vidámparkba. Van kedved jönni? - kérdezte Harry. 

- Nagy baj lenne a ha nem mennék nagyon fáradt vagyok. - mondtam és ásítottam is egyet. Harry felnevetett és megölelve engem itt is hagyott. Bementem a konyhába kerestem egy kis chipset meg mellé csupa egészségtelen cuccot és befészkeltem magam a kanapéra, és elindítottam a Barátság Extrákkal-t. Mikor a film felénél jártam valaki csengetett. Lassan kikászálódtam a kuckómból és megindultam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam ez fogadott:

- Te... itt... mit? - makogtam ahogy megpillantottam életem férfiját. Nem hezitált azonnal a karjába kapott és szorosan megölelt mint aki ezer éve nem látott. Mikor elengedett azonnal megcsókoltam. Ajkai csak falták az enyémeket és nem akarta elengedni. Mikor levegőhiány miatt elváltunk a mellkasába fúrtam az arcom. 

- Szerelmem hiányoztál. - suttogta a hajamba.

- Tegnap jöttem el. - sutyorogtam. 

- Nekem az ezer évnek tűnt. - csókolta meg a fejem búbját. Bevezettem a nappaliba és leültünk a kanapaéra. 

- Miért vagy ennyire kiöltözve? - kérdeztem

- Meglepi menj öltözni. - mondta és eltolt magától. Feltápászkodtam és ma már másodszorra menetem átöltözni.