19.rész

Miért?

Best Song Ever

Sziasztok! Tudom hogy a dal nem nagyon fog menni ehhez az egészhez de mivel ma 3 évesek a fiúk ezért muszáj ezt kiraknom!! Jó olvasását!!

*Ariana*

Miután Harry mondta hogy aludjak a kocsiba azt is tettem. Ezek után arra emlékszem hogy álmomban egy magas fekete ember elől menekültem. Hirtelen el tudtam fordulni balra így meg is tettem. Beértem egy sötét sikátorba. 

Nem hagytam abba a futást csak lassítottam. Magam mögött még mindig hallottam hogy valaki utánam jön. Nem akartam hátra nézni így csak előre felé mentem tovább. Egyszer csak neki mentem egy magas falnak. Tudtam hogy innen nincs menekvés. Egyetlen dolog amit tenni tudtam hogy várom a halált. Ami nem sokára ideért elém. Az arca ismerős volt. 

- Nagyon rosszul tetted. - mondta majd letolta kapucniját. Mark Tomlinson állt előttem. 

- Segítség!!! - sikítottam és azonnal felültem az ágyban. Úristen csak álmodtam. Hál istennek. De hogy kerültem ágyba. Gyorsan kikászálódtam és az ablakhoz botorkáltam. Kihúztam a függönyt. Kint sötét van ami azt jelenti hogy éjjel van. Kimentem a szobából és lementem a konyhába. Lent készítettem magamnak egy bögre kakaót. 

Ahogy kész lettem vele bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Benyomtam a tv-t valami bugyuta műsornál és inni kezdtem a meleg italt. Arról fogalmam sincs hogy mennyi lehet az idő de későre járhat mert senki sincs már se lent se kint. A nagy gondolkozásomat egy autó lefékező hangja ezután egy hatalmas ajtó csapódás zökkentett ki. Azonnal az ablakhoz mentem és megpillantottam Louis fekete kocsiját. Nagyon megijedtem hogy most mi lesz valójában. Bántani fog? Vagy csak kiabálni? Louis nagy hanggal lépett be a nappaliba és csapta be a bejárati ajtót maga mögött. Erre megugrottam félelememben és visszaültem a kanapéra. Olyan kicsire összehúztam magam amennyire csak tudtam. Féltem igen féltem. A lépcső felől lábdobogást hallottam azt hiszem legalább 4-et ha nem többet. Mind az öten leértek és Angie idejött mellém és magához húzva szorosan megölelt. Arra néztem amerről Louis bejött és csak azt láttam hogy Niall fogja Louis-t Zayn és Liam pedig a bátyámat. Az egészből csak pár mondat foszlányt hallottam. 

- Mit csináltál...?

- Semmit, mondtam hogy rossz...

- Igen? Neked a kocsi... 

És ehhez hasonlókat. Sírva fakadtam. Tudtam hogy miattam van ez az egész. Az utolsó amire emlékszem hogy Louis kiabál. És ekkor minden elsötétült. 

*Louis*

Mondtam neki hogy nem kellene de megtette. Igen én kaptam otthon egy jó nagy adag lecseszést. És igen visszajöttem Londonba hogy Ariana-nak elmondjam mi történt. Miután beléptem az ajtón csak arra eszméltem hogy Niall fogja hátra a karjaim. Harry velem szemben van és üvölt magából kikelve. 

- Mit csináltál vele? - kiáltott.

- Semmit, mondtam hogy rossz ötlet ez az egész de még is megtette. - kiabáltam vissza. - Nem kellett volna lemosni a kocsit. Persze én kapok miatta. 

- Igen? Neked a kocsi fontosabb mint Ő? Minek vagy vele akkor? - kiabálta vissza. Ez volt a pont az i-n ahogy mondani szokták. Eldurrant az agyam. Niall-t teljes erőből a falnak löktem és neki rontottam Harry-nek. Életemben nem verekedtem de most kijött belőlem. Zayn és Liam inkább hátraléptem nem akartak úgy járni mint Niall. Harry-t a padlóra küldve kezdtem püfölni. Nem érdekelt semmit. Hogy meri azt mondani hogy nem szeretem Őt. Hiszen imádom mindennél jobban. Már csak Harry nyöszörgését hallottam így már nem ütöttem tovább. Testemből elpárolgott a düh miatti adrenalin. Észhez tértem. Majdnem agyon ütöttem a legjobb barátom. És a 3 másik haverom végignézte ezt. Mit tettem? Amint észhez tértem leszálltam Harry-ről. Kitisztultak a gondolataim és amint körbe néztem észre vettem hogy Niall a karját fogja, Ariana ájultan Angie karjaiban Harry élet-halál közt a padlón. Zayn Liam Angie úgy néztek rám mint egy vadállatra és vajuk be az voltam. Nem tudtam mit tenni kirohantam az ajtón. Leültem a lépcsőre és sírni kezdtem.

- Mit tettem, - motyogtam magam elé. Gyorsan a telefonomért nyúltam és kihívtam a mentősöket. Azt mondták 10 perc és itt vannak. Nem akartam visszamenni. A mentősök valóban hamar érkeztek meg. Bevezettem őket a nappaliba de én inkább megálltam az ajtóban.

- Jó napot, Dr. Morgan vagyok. A fiatal embernek mi a vér csoportja? - kérdezte a doki. 

- 0-ás. - mondta Liam. Gondolom Harry-re gondoltak. Csak neki nullás a vére közülünk. 

- Zach, hozz nullás vért a kocsiból és egy infúziós állványt. - kiabált ki. A mellettem álló pasas kiment és a felszereléssel tért vissza. Most már én is vele mentem. 

- A kis hölgy csak elájult de őt is bevisszük. A fiatal ember a karjával ő is velünk jön. Azt hiszem eltört a karja. Őt -  itt Harry-re mutatott, - sürgősen kell bevinnünk. - mondta Dr. Morgan. Mindenki aki a szobában volt, rajtam kívül azonnal szedelőzködni kezdett. Én csak álltam ott és bámultam. Nem tudtam mit csinálni. 

- Jobb lesz ha nem jössz be a kórházba egy hamar. - sziszegte Zayn. Mindenki kiment az ajtón én pedig ott maradtam egyedül. Sírva térdere borultam. Miért kellett ezt tennem? Miért nem maradtam Doncasterben? Miért? Miért? Miért?