20.rész

Hogy meddig?

Zene

*Louis*

Miután kicsit lenyugodtam összepakoltam pár dolgot Ariana-nak és Harry-nek is. Tudtam hogyha bemegyek akkor semmi jóra nem számíthatok.  De reménykedni szabad. Még mindig nem tudom felfogni mit tettem. A szerelmem kórházban két barátom szintén kórházban. Fogalmam sincs hogy süllyedtem le idáig. Nem hiszem el! Ekkor barmot mint én. Lehetetlen alak vagyok. Most tönkretettem az életem. A sajátomat és a legjobb emberekét is! Ahogy összepakoltam indultam az autómhoz. Bepakoltam a táskákat a csomagtartóba és utána én is beültem. Szememet még mindig könnyek égették. Beindítottam az autót és kikanyarodtam az útra.  Lassan haladtam a kórház felé. Az agyam csak kattogott folyamatosan ugyan azon. Mi lesz ezután. De erre nem tudtam válaszolni. Ariana sokkal jobbat érdemel és nem engem. Jobbat nálam sokkal. Ha megbocsájtana nekem az maga lenne a mennyország. Ha elveszteném abba belehalnék. De tudom hogy soha nem fog ugyanúgy szeretni. Én hülye jobban védtem egy autót mint életem szerelmét. Arra lettem figyelmes hogy be kell kanyarodnom a kórház parkolójába. Gyorsan leparkoltam és kiszálltam a kocsiból. Kivettem a kocsiból a táskákat és bementem az épületbe. A recepcióhoz sétáltam.
- Jó estét, Ariana Styles-t keresem nem rég hozta be a mentő. - mondtam és küzdöttem a könnyeimmel.
- Igen, és vele együtt két fiatal embert is behoztak igaz? - kérdezte.
- Igen, Harry Styles-t és Niall Horan-t. És ha minden igaz velük jött két srác is. - mondtam szipogva.
- Á igen. A hölgyet a 2. emelet 249-es szobába vitték mellé Niall Horan-t.  Harry Styles-t pedig az intenzívre szállították. - mondta a monitorát bújva.
- Felmehetek a hölgyhöz? - kérdeztem reménykedve.
- Igen. 2. emelet 249-es szoba. - mondta. Bólintottan és a lifthez indultam. Beszálltam és megnyomtam a 2-es gombot. Neki dőltem a lift falának és sirni kezdtem. Igen Louis Tomlinson a híres énekes sír méghozzá egy liftben. Pompás. A lift jelzett hogy a másodikon vagyok. Kiszálltam a liftből és rögtön megpillantottam Liam-et és Zayn-t. Na ennél szebben sem néztek rám. Úgy néztek mint akik menten megfojtanak engem.
- Sziasztok. - suttogtam magam elé mint sem nekik.
- Csá. - köszönt Zayn, Liam csak bólintott.
- Nem tudsz bemenni. Bent van a doki. - mondta Liam. Bólintottam és leültem az egyik székre messze tőlük. Gondolataimba merültem ismét. Hát nem kellett volna. A könnyeim megint folyni kezdtek. Pár perc múlva ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Ariana szobájából jött ki az a doki aki ott volt nálunk.
- Mr. Payne, Mr. Malik. Bejöhetnek. - hallottam. Liam és Zayn bementek én meg kint maradtam. Egyedül. Nem tudom mennyi idő telt el de megint ajtó nyitódott és csukódott.
- Louis gyere. - intett Zayn. Felálltam és lassan odaballagtam az ajtóhoz. Bementem a barátságtalan fehér szobába. A látvány nem volt kellemes. Minden fehér és kedvetlen. Ariana középen egy ágyon feküdt még mindig csukott szemmel.
- Felkelt már? - kérdeztem. Liam csak megrázta a fejét és az ablakhoz ment
 Zayn inkább kiment a szobából. Csak néztem őt. Törékeny kicsi alakja szétterülve az ágyon. Az ágy mellett egy szék. Leültem mellé és kis kezét a kezembe fogtam.
- Nem tudom hallasz-e de ha igen kérlek figyelj rám. Tudom hogy ezután nem gogsz hozzám szólni soha többet. Ha akarod a közeledbe sem megyek többé. Csak kérlek szólj. Nem akarlak elveszíteni de sikerült. Borzalmas ember vagyok. - suttogtam magam elé. Liam rám pillantott de nem szólt semmit. Istenem ez rosszabb anmál mint hogy a fejemhez vágna mindent.
-Liam meddig kell itt lenni-e? - kérdeztem.
- Az orvos annyit mondott hogy 1 hónapig biztos nem fog magához térni. Akkora trauma érte. - mondta könnyes szemmel.
- Meddig? - kérdeztem döbbenten.