18.rész

Ezt el sem hiszem!

*Harry*

Éles zenére utána pedig egy puffanásra kelte. Szemeim rögtön kipattantak. A szobában még mindig félhomály volt ezért csak nehezen vettem ki azt hogy mellőlem hiányzik valaki. Valaki akinek szőke hosszú haja van. Gyorsan körbe pásztáztam a szobát de sehol sem láttam szerelmem. Egyetlen lehetőség maradt az hogy az a puffanás ő volt. Lenéztem az ágy másik felére és igazam lett. Ott feküdt, rajta a fél takaró és asszem bealudt az esés után. A telefonom még mindig szólt. Na hát azt sem láttam sehol. Megint a padlót kezdtem fixírozni és a telefonom Angie mellett találtam meg. Felkaptam a még mindig orbitálisan csengő telefonom és a képernyőn húgom szép arcát véltem felfedezni. 

- Halihó mizu? - kérdeztem csevegőre váltva. 

- Ha-ha-harry. - szipogott a telefonba. Itt tudtam hogy nem csak felhívott. Baj van. 

- Mit csinált? - kérdeztem idegesen. Érzem hogy Louis csinált valamit. 

- Nem csinált semmit. Csak gyere értem. - kérte könyörögve. Átgondoltam hogy hogy érhetnék oda a leghamarabb. 

- Figyelj, ha most elindulok leghamarabb csak 2 óra múlva leszek ott. - mondtam a gondolataim. 

- Nem érdekel csak gyere és kész. - mondta és megint sírni kezdett. 

- Rendben sietek. Vigyázz magadra. - mondtam és bontottam a vonalat. Gyorsan kihúztam a függönyöket és a szekrényem elé siettem. Kikaptam egy fekete nadrágot meg egy fekete pólót. Magamra kaptam a ruhákat és már kifelé kezdtem indulni.

- Szívem hova mész? - kérdezte egy rekedt halk női hang mögülem. 

- Ariana-ért. Valami történt. - mondtam és újra elkezdtem kimenni. 

- Menjek veled? - kérdezte és már talpon volt. 

- Ha szeretnél de akkor siess. - mondtam és most már tényleg kimentem a szobából. Gyorsan lementem a konyhába. Míg Angie-t vártam megittam 2 bögre kávét nehogy elaludjak. Angie rohant le a lépcsőn én pedig a nagy kapkodásban elejtettem a bögrém. Hál istennek üres volt. 

- Ezt nem hiszem el. - morogtam az orrom alatt. Nagyon gyorsan és óvatosan felkapkodtam a darabokat és bedobtam a kukába. 

- Édes minden oké? - jött mögém Angie.

- Nincs, semmi sincs rendben. Nem tudom mi van a húgommal és nagyon ideges vagyok. - borultam ki. Leültem az egyik székre és sírni kezdtem. Igen sírni. Nagyon kiborultam. Angie leguggolt elém és a combomra rakta a kezét. 

- Szivi figyelj, gyorsan elindulunk és sietünk hozzá rendben? - kérdezte. Vettem egy nagy levegőt és felálltam. 

- Oké. - mondtam. Kézen fogtam barátnőmet és kimentünk a házból. Beültünk a kocsiba és már mentem is. 

*Doncasterben*

Végre beértünk a város határon. Még jó hogy tudom hol lakik Louis. Amilyen gyorsan csak tudtam kerestem meg a házat. 

- Édes, ha ott leszünk ugye nem csapsz balhét? - kérdezte Angie. Olyan szép nagfy szemekkel hogy nem volt szívem azt mondani hogy csapok. 

- Nem nem csapok. Csinálhatok rólad egy képet. Olyan aranyos vagy. - mondtam.

- Igen majd. Csak most menjünk. - mondta parancsoló hangon. Gyorsítottam és tovább mentünk. Nem sokkal később már Louis-ék háza előtt álltunk. Kiugrottam a kocsiból és megláttam pici húgom ülő görnyedt testét.
- Ariana! - kiáltottam mire ő felkapta a fejét. Mikor meglátott azonnal felpattant és felém kezdett rohanni. A nyakamba ugorva megint sírni kezdett.
- Na, shhhh. Nyugodj meg. Itt vagyok nem lesz semmi baj. - motyogtam hajába. Eltoltam magamtól és láttam hogy nagyon vörösek a szemei. - Semmi gond. - mondtam neki.
- Harry csak menjünk haza gyorsan kérlek. - mondta maga elé meredve.
- Rendben. - mondtam odatámogattam a kocsihoz. Beültünk és már mentünk is vissza.
- Szia Angie. - köszönt húgom erőtlen hangon.
- Szia Ari. - köszönt Angie vissza.
- Szerintem aludj. Hosszú volt a mai nap. - mondtam. Ariana bólintott és lehunyta a szemeit. Pár perc múlva egyenletesen szuszogott.
- Szegényke ilyen fiatalon ennyi mindent. - suttogta Angie maga elé.
- Hát igen. Nagyon sokat volt egyedül. - mondtam az utat nézve.
- Remélem ez változni fog. - mondta szerelmem...