9.rész

Vallomás!

Nothing like us!

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok késésért. Nagyon sok a dolgom mostanában és gép előtt sem vagyok sokat! De most nem is beszélek tovább itt a rész élvezzétek. Csak egy mondat még. Sok lesz a szemszög váltás! Jó olvasást!!!

*Ariana*

Mosolyogva vártam hogy Lou kisegítsen a kocsiból. Harry ideges, vörös fejjel nézett ránk. Louis kivette először a mankókat és csak utána lépett az ajtómhoz. Kinyitotta azt és látszott rajta hogy ő is ugyanolyan boldog mint én. Benyúlt a hátam mögé és a térdeim alá. Mielőtt kiemelt volna apró puszit lehelt ajkaimra. Mindeközben én bátyám arcát figyeltem akinek a feje vörösből fal fehér lett és akkora döbbenet ült ki a fejére mint Texas. 

- Louis. Harry-nek mit fogunk mondani ezek után? - kérdeztem kétségbe esve a fiút. 

- Majd én elintézem. - mondta és belepuszilt a nyakamba. - Harry segítenél? - fordult velem együtt a bátyám felé. Harry megrázta a fejét hátha csak rosszul lát és elindult felénk. 

- Louis, veled beszédem van. Ms. Styles, ön pedig kis hölgy a kanapén fog élni. - mondta tárgyilagosan és kivett Louis karjai közül és beindult a házba. Hátra néztem és láttam hogy Tommo lehajtott fejjel követ minket. Hazza idegesen és fújtatva ment be a házba, ahol hozzám se szólva lerakott a kanapéra. 

- Fiú, mindenki a konyhába. - mondta Harry és kivonult. Hallottam ahogy ahogy nyitódik majd zárul a bejárati ajtó majd Louis alakja jelent meg. Rám mosolygott és bement a konyhába ő is.

*Harry*

Az a rohadt nagy probléma kúszott a gondolataimba, hogy ki fogja fürdetni a húgomat amíg ő "beteg". Összehívtam a srácokat egy tanácsra, hogy mi legyen. Louis nem lehet, Zayn annál inkább Liam-nek és Niall-nak barátnője van. Ekkor zseniális ötletem támadt. Persze miért nem ez jutott eszembe rögtön.
- Lökjed haver. - ült le Zayn.
- Mint tudjátok drágalátos húgocskámnak eltört a bokája. Az a harci helyzet hogy a tisztítását valakinek el kell végezni. Márpedig Zayn és Louis kizárva. - mondtam és kaptam két döbbent és kissé dühös pillantást. - Liam te gondolom tartózkodsz. Niall és én maradtunk de eszembe jutott Anne. Niall a barátnőd. - néztem a szöszire. - Arra gondoltam hogy ő segíthetne.
- Szerintem megbeszélhetem vele. - döntötte el Niall.
- Rendben ma már kéne jönni-e. - mondtam.
- Ma nem fog menni. Ma van az utolsó munkanapja a nyár előtt. - mondta Niall én pedig éreztem ahogy elsápadok.
- Basszus. Akkor gyufaszál húzás. Én, Louis és Zayn. - mondtam. Zayn elővette a gyufát és átnyújtotta Niall-nak aki megcsinálta úgy hogy sors döntő legyen. Felénk tartotta a szálakat mi pedig húztunk. Mindhárman felmutattuk és hirtelen megállt a szívem. Louis húzta a legrövidebbet.
- Akkor én leszek az. - mondta vigyorral a képén.
- Nem fogok beleszólni mert ez a szerencse. De hogy miért? - tettem fel a költői kérdést.
Mindenki megemésztette az infót így szétszéledtünk. Én elmentem otthonról kiszellőztetni a fejem. Minden egyszerre történt. Alig 3 nap alatt Ariana hozzánk költözött Louis-nak megtetszett és most alakulóban van valami.



*Louis*
Tudtam hogy végül én leszek. Vigyorogva mentem át a nappaliba. Ariana aludt a kanapén és mosolygott. Ezek szerint szépet álmodott. Még így is nagyon szép volt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal ültem le az egyik fotelbe és őriztem a lány álmait. Éreztem hogy én is egyre laposabbakat pislogok. Nem tudom mikor aludtam el de mikor felkeltem már sötét volt és a TV halkan szólt mellettem. Valaki halkan nyammogott a TV zaja mellé. Nagyokat pislogva nyújtóztam és megropogtattam a csontjaim.
- Jó reggelt aranyom. - köszönt az étkező személy. Nagy zöldes kék szemeit rám emelte. Szőke haja rendezetlen kontyban ült a fején.
- Helló. Hány óra? - kérdeztem álmos hangon.
- 8. De baj van? - nézett csodálkozóan.
- Nincs. Nem tudom mondta-e valaki de ma én fürdetlek meg. - motyogtam mire félrenyelt.
- Hát ez kimaradt. - döbbent le teljesen. - De miért is?
- A lábad miatt. Segítek és nyugi nem fogok mást semmit csinálni. - ígértem meg kicsit éberebben.
- Louis én hiszek neked. Bízom benned. - mondta és megette a kajája maradékát. Ezek után csöndben maradtunk és a TV-t kezdtük el bámulni. Valami irritáló szappan-opera ment. Ezektől vagyok rosszul igazán. Nagyából 30 perc múlva Ariana mocorogni kezdett és megpróbált felállni. Azonnal odaugrottam és segítettem neki. A vállamra támaszkodva bicegett el a fürdőig.
- Asszem most kicsit kínos lesz mindkettőnknek. - mondta és már a gondolatba is belepirult.
- Ariana, nem lesz semmi baj. Ígérem. - mondtam és egy apró csókot leheltem szájára mitől kirázta a hideg.
- Tudom. - mondta és elkezdett vetkőzni. Míg ő levette ruháit én mint ahogy ígértem nem csináltam semmi és nem is reagáltam semmit. Bár lett volna egy-két mondatom. Én lassan odasétáltam a kádhoz megengedve benne a vizet és próbáltam nem tudomást venni a már majdnem meztelen lányról tőlem 1 méterre. A kád nem sokára megtelt vízzel amibe időközben habfürdőt is tettem.
- Kész van. Gyere segítek bemászni. - mondtam és a legkevesebbet rá nézve segítettem bemászni neki a kádba. Erősen mint aki fél hogy elveszít maga mellől úgy szorította a karomat.
- Ariana nyugalom. Nem lesz baj. Csak szép lassan. - mondtam mire egy kis könnycsepp csillant meg a szemében. - Baj van? - kérdeztem.
- Nem nincs. Csak olyan rossz még soha nem voltam ilyen kiszolgáltatott helyzetben. - mondta és arcán lefolyt pár könnycsepp.
- Vigyázok rád. - mondtam mire ő megcsókolt. Miközben beleült a vízbe észre vettem hogy egy vastag bőr karkötő van a csuklóján. - Azt nem veszed le? - utaltam az ékszerre.
- Nem! - hangja élesen csattant mint egy ostor.
- Ne haragudj. - mondtam lehajtott fejjel.
- Te ne haragudj rám Lou. Istenem sajnálom csak ha leveszem azt nem akarod látni hogy mi van alatta. - - motyogta a vizet figyelve.
- Ariana nekem mindent elmondhatsz. - fogtam meg a kezét.
- Jó legyen. - mondta és levette a karkötőjét. A látványtól azt hittem elsírom magam. Karja karkötő alatti részét mindenhol halvány mégis jól kivehető vágások díszítették.

- Ariana. Ezt miért tetted magaddal? - kérdeztem már nagyon a sírás hatása alatt. Rám emelte szép szemeit és láttam hogy bűntudat és bánat keveredik benne. - Meséld el kérlek miért. - kértem. 

- Ez az egész két éve kezdődött. - mondta és láttam hogy a múltba réved. - 15 éves voltam. Akkoriban nagyon rossz társaságba keveredtem. Sokat ittak illetve drogoztak és cigiztek rendesen. Valamiért Cher még ebbe az egészben is követett. Nem kértem rá de ő mégis. Akkor kezdtem ráébredni hogy Harry szinte kilépett az életünkből és egyre többet vagyok egyedül. És akkor mindig piához vagy droghoz nyúltam. Aztán jöttek a sértőbbnél sértőbb megjegyzések a külsőmre és a viselkedésemre. Egyre többet buliztam illetve voltam benyomva. Tavaly nyáron annyira benyomtam hogy az elvonón kötöttem ki. Élet és halál közt voltam 1 héten át. De sikerült hála Cher-nek. Ő nem hagyott magamra mint az állítólagos barátaim. Egyszerűen azóta nem is kerestek. Azóta buli közelébe sem mentem és mikor Harry tegnap kérdezte minden feljött bennem minden emlék jó és rossz. AZ érzés mikor teljesen el vagyok szállva. Már csak egy évem van hátra a suliból és szeretném normálisan eltölteni. Louis erről rajtad kívül csak Cher tud senki más. Még Harry sem. Ha egy mód van rá ne mond el neki! Kérlek! - mondta és rám nézett. Egy pillanatig megszólalni nem tudtam. Amit elmondott nem gondoltam volna. Pont ő! Hisz egyedi lány és csodálatos. Nem tudom mit miért tettem ebben a pillanatban de nem érdekelt. Cipőmtől megszabadulva beültem mellé a kádba és a mellkasomra vontam. Nem értette ő se és én se hogy miért csinálom. Nem is kérdezett rá. Készségesen simult karjaim közé én pedig egyre szorosabban öleltem magamhoz. 

- Ariana, én mindig itt leszek neked. Ígérem! - mondtam és lágyan megcsókoltam. - Én szeretlek.

- Louis, én is téged. - mondta és belesimult karjaimba.