12.rész

Ezt miért kellett?

*Louis*

Tudtam hogy nem kellett volna elmondanom Liam-nek hogy mi volt Ariana-val. De valakivel meg kellett beszélnem. Ha nem mondok neki semmit akkor nincs ez. És most lehet hogy tönkre ment a kapcsolatom Ariana-val. Nem hiszem el hogy lehetek ekkor állat?
- Liam ez mire volt jó? - kérdeztem kiabálva.
- Tudod drága Louis amiket elmondtál nekem azok alapján ezt tűnt a legésszerűbbnek. Ha nem tetszik valami akkor menj innen el. Én megpróbálok rá vigyázni de nem lehet mert te leitatod. Harry nem is tud semmiről. - kiabálta a végét.
- Na jó én nem maradok itt tovább megkeresem Ariana-t. - mondtam és kiviharzottam a klubból. Futottam ahogy a lábam bírta bár nem tudom merre. A szememet égették a könnyeim amikor arra gondoltam hogy nem lehet többet mellettem. Nem sokára egy sötét zsákutcába kerültem.

Nem tudtam hol vagyok de ahogy haladtam előre egyre sötétebb lett az utcában. Kezdtem kicsit félni ezen a helyen de nem lettem bátortalan ugyan is előttem pár méterrel egy árnyék ment lassan és komótosan. A cipője hangosan csapkodott a köves úton. Az alakjából ítélve lány lehet. Kicsi volt és koktélruhát viselt. Tudtam hogy csak ő lehet az. Elkezdtem gyorsabban lépkedni. Amint meghallotta hogy valaki - az az én - követi gyorsabban kezdett lépkedni. 

- Ariana várj meg. - kiabáltam nem túl hangosan. A lány hirtelen megtorpant és megfordult. Láttam hogy a szemei könnyesek és csillognak. Azok a zöld veséig látó szemek. Megállt ott ahol volt. Közelebb se jött és még felém se lépett. Hirtelen csak annyit láttam hogy összezuhan. Élettelenül és ájultan esett össze pont előttem. 

- Nee. - kiabáltam és azonnal odafutottam mellé. Felkaptam karjaim közé és kifelé kezdtem rohanni. Mikor kiértem az utcából lefektettem a járdára és hívtam azt az embert akit még egyszer se. 

- Angie? - kérdeztem

- Louis te vagy az? - kérdezett vissza.

- Igen én vagyok. Kérlek azonnal gyere a klub utcájának a sarkára nagy baj van siess. - hadartam. Mikor az utolsó szavakat kimondtam zokogni kezdtem és Angie lecsapta a telefont. 5 perc múlva megláttam felém futni egy szőke, irtózatosan alacsony leányzót. 

- Louis mi történt? - fékezett le mellettem. 

- Nem tudom egyszerűen csak összeesett. Érted? Pont a szemem előtt. - zokogtam még jobban. - Hívd a mentőket. Kérlek. - kértem még mindig zokogva. Azonnal tárcsázott. Elmondta hol vagyunk és hogy mi történt. 

- 10 perc és itt vannak. - mondta és leguggolt mellém. A mentő tényleg 10 perc múlva itt is volt. Azonnal felrakták Ariana-t a hordágyra és én beültem mellé és Angie is jött velünk. Mikor odaértünk a kórházhoz minket megkértek arra hogy maradjunk kint. Ez a 20 perc idegőrlő volt. Mikor a doki kilépett nem tudtam az arcáról leolvasni semmit. 

- Nos Miss Styles-ról kiderült miért ájult el. - kezdte az orvos és belebambult a papírjaiba. 

- És megtudhatnánk hogy miért? - kérdezte Angie kicsit ingerülten. 

- Nos arról van szó hogy a kis asszony nagyon sokáig - feltételezésünk szerint - hánytatta magát illetve erős drogokat szedett. - mondta az orvos. Mi? Hánytatta magát? Ezt nem hiszem el. 

- És ezt honnan tudták meg? - kérdeztem.

- Onnan hogy ma sem találtunk semmit a gyomrában. Innen következtettünk hogy ez még mindig tart. Ha ezt nem fogja abba hagyni akkor annak súlyos következménye lesz. Kérem ha felébred a kis hölgy beszéljenek vele mert ez senkinek nem lesz jó. - mondta a doki.

- Rendben köszönjük. - mondta Angie mivel én még mindig le voltam sokkolva. Visszaültem a székembe és megint sírni kezdtem. 

- Miért? Miért pont ő? - kérdeztem hangosan. 

- Lou, figyelj amint felébred beszélek vele jó? - guggolt le elém. 

- Annyira örülök hogy itt vagy velünk. Hogy már a csapatunkba tartozol. - mondtam és magamhoz öleltem. Ő is alacsony volt talán még Ari-nál is alacsonyabb. 

- Örülök hogy ilyen hamar beilleszkedtem közétek. - mondta és szorosan ölelt. 

Nem tudom hány óra lehet de kint már korom sötét van. Az orvos még mindig nem szólt hogy mi van vele. A telefonomat kikapcsoltam nem akartam hogy bárki is elérjen. Szerintem Angie is így tett ugyan is neki se csörgött a telefonja. Olyan 3 óra múlva jött hozzánk az orvos. 

- Miss Styles felébredt bemehetnek hozzá. - mondta mi pedig azonnal felpattantunk és besiettünk hozzá. Egy steril hófehér szobába léptünk be és a gép pittyegéséből azt vettem le hogy életben van. A szeme csukva volt, szőke haja szétterült a párnán. Arca hulla sápadt volt. Odasétáltam mellé és leültem a székre. Angie megállt mögöttem és a vállamra rakta a kezét. Megfogtam Ariana kezét és óvatosan megszorítottam. Erre kinyitotta a szemét. A mindig csillogó élettel teli smaragd szemek most álmosan és kimerülten csillogtak. 

- Szia Tommo. - mondta halk rekedt hangon. Rá mosolyogtam halványan. 

- Szia Szépség. - mondtam és nem engedtem el a kezét. 

- Louis nagyon sajnálom. - mondta rekedt hangján. 

- Figyelj nem neked kell sajnálnod. Ha nem nekem. Én.... elmondtam mindent Liam-nek. - hajtottam le a fejem. Ahogy vártam az volt a reakciója hogy elhúzta a kezét. Tudtam hogy ez lesz. 

- Miért? - kérdezte halkan.

- Fogalmam sincs. De nagyon nagyon megbántam. - mondtam és a szemem újra könnyes lett. - Csak annyit mondj el nekem miért hánytatod magad? - kérdeztem rá a nyilván valóra.

- Louis ezt nagyon nehéz elmagyarázni és nagyon hosszú. - mondta és láttam rajta hogy mindjárt elalszik. 

- Rendben ha haza mentünk akkor elmeséled? - kérdeztem. Megenyhült az arca és mosolyogva bólintott. 

- Louis beszélhetnék Ariana-val? - kérdezte a hátam mögött álló másik szőke ciklon. 

- Persze akkor magukra hagyom a hölgyeket. - álltam fel és kimentem a szobából.