2.rész

Látogató!

Zene!

Sziasztok olvasók!! Remélem tetszett az első rész ha igen akkor íme itt a második is remélem ez is tetszik majd nektek!!!

*Ariana*

Reggel laposakat pislogva nyitottam ki a szemem a félhomályba burkolózott szobában. Hány óra lehet? Lekaptam a telefonom az éjjeli szekrényről és meglestem az órát. Fél 12 van! Te jó ég rendesen elaludtam. Kikászálódtam a pihe-puha ágyból. Lassan de biztosan elindultam lefelé. A konyhába érve megint mint minden reggel egy cetli volt az asztalon. A nappaliból mintha halk Tv hangokat hallottam volna. Felkaptam az első tárgyat amit találtam - egy vágódeszkát. Halkan belépdeltem a nappaliba és észre vettem egy göndör hajkoronát a kanapén. Azonnal leengedtem a kezem és még mindig halkan sétáltam a kanapé mögé. 3,2,1 számoltam fejben és rávetettem magam a személyre. 

- Jesszusom. - kiáltott a rekedt hang.

- Szia bátyus. - öleltem meg.

- Ari, istenem de hiányoztál. - ölelt vissza szorosan. 

- De hogy-hogy itt vagy...és mikor jöttél.... ugye tudod hogy majdnem fejbe vágtalak egy vágódeszkával? - értetlenkedtem és felültem mellé a kanapéra.

- Úgy vagyok itt hogy most idejöttem mert egész nyáron semmi dolgom. Mikor jöttem? Hát kb. úgy 5 órája. - ingatta a fejét. - Csak azt a deszkás dolgot nem értem. 

- Azt hittem betörő vagy. - vihogtam a saját hülyeségemen. 

- Ja és a betörők leülnek Tv-ni mi? Te sem változtál sokat. Csak külsőre. - nézett rajtam végig. 

- Te viszont számomra semmit mivel nap mint nap láttalak. Ne érts félre így is marhára más vagy de akkor is. - néztem rá.

- És mi van a sulival és a pasikkal? - kezdett bele a csevegésbe.

- Suli most lett vége. - nyammogtam a szavakat mikor eszembe jutott valami illetve valaki. - Várj egy kicsit felhívom Cher-t. - indultam az emeletre. Berontottam a szobámba és ugrottam is a telefonomért. Tárcsáztam a jól ismert számot. 3 csörgés után felvette. 

- Azt hittem nem is fogsz hívni . - mondta csalódottan.

- Neked is szia. Amúgy nem rég keltem és arra sem volt időm hogy lezuhanyozzak ugyanis majdnem leütöttem a bátyám egy konyhai eszközzel. - hadartam. 

- Hé lassíts levegő ki-be, ki-be. De mit mondtál? Harry otthon van?

- Ahham. Nem tudom minek jött haza. Anya nem is szólt.

- Vágom, figyi viszont most le kell tegyem mert most szállunk fel. Szeretlek puszi szia majd hívj.

- Oké. Szeretlek. - köszöntem el és bontottam a vonalat. Lementem a rám váró tesómhoz. 

- Szóval hol tartottunk? - ültem vissza mellé.

- Ott hogy, hogy állsz a pasikkal. - igazította meg a haját. 

- Sehogy. - összegeztem a mostani állapotom. 

- Ja oké. - rántott vállat.

- Meddig maradsz? - emeltem rá a tekintetem.

- Még 2 napig. Aztán megyek vissza Londonba.

- Oké. Nem akarunk elmenni valahova? - kérdeztem.

- Hova akarsz menni?

- Vidám Park? - csillantak fel a szemeim.

- Benne vagyok. Na menj készülődni addig én behozom a táskámat. - indult ki.

Rekord idő alatt kész lettem és már indultam is. Fél óra múlva már jegyért álltunk sorba. Harry kifizette és már be is mentünk. Emlékszem azelőtt sokat jártunk ide anyuékkal. De azóta sok minden változott.

- Mi legyen az első állomás? - állt meg Hazza.

- Hullámvasút? - vontam fel a szemöldököm.

- Jól van. Gyere törpilla.

- Tudod hogy utálom ha a magasságommal viccelsz. Ezt még megbánod. - tettem sértődést.

- Na, ne haragudj rám. - kérlelt.

- Rád? Soha. - nevettem fel. - De gyere már. - kezdtem rángatni a játék felé. Felültünk és ekkor rájöttem valamire. 

- Harry nekem tériszonyom van. - bújtam közelebb bátyámhoz.

- Nyugi húgi nem lesz semmi baj. - karolt át. 

Végig csukott szemmel ültem és remegtem hogy meg fogok halni. Végre vége lett. Mint akit seggbe lőttek úgy pattantam ki a kocsiból és rohantam el onnan. Harry lassan de biztosan jött utánam. 

- Húgi nem ilyennek ismertelek. - karolta át a vállam. 

- Azt akarod hogy lehánnyalak? - emeltem rá a tekintetem. 

- Kösz kihagynám. - lépett 2 méterrel arrébb.

Mikor végre helyre jött az egyensúlyom és elmúlt a hányingerem tovább sétáltunk. 

- Éhes vagyok. - jelentettem ki.

- Te mi van átmentél írbe vagy mi? - nézett rám.

- Nem de rohadt éhes vagyok. Együnk hot-dogot. Légysziiii. - nyújtottam el a szót.

- Az én húgom. - puszilta meg a fejem. - De már nem vagy rosszul?

- Jól vagyok. De nagyon éhes.

Maga után kezdett. A kijárat felé vettük az irányt. 

- Nem eszek Vidám Parkban utálom. - tuszkolt bele a kocsiba.

- És akkor? Nando's? Azt szeretem. - jelentettem ki.

- Mint Niall ez kész. - ingatta a fejét. - Jó legyen.

A kocsiban a rádió nem zavaróan ment mi pedig mindenről beszélgettünk. Mesélt a srácokról hogy milyen London és milyen a sztárok élete.
- Azt hiszem Louis-t ha látom tuti bírni fogom. Olyan mint Cher csak fiúban. - vihogtam.
- Tényleg Cher-el mi van? Rég láttam már őt is. - kérdezte rám nézve egy pillanatra.
Végre elértünk a Nando's-hoz. Boldogan és éhesen pattantam ki a kocsiból és indultam a bejárat felé.
- Várj már meg hallod? - lihegett. Lelassítottam és bevártam göndör tesómat. - Egyébként miért vasalod a hajad olyan szép hosszú és göndör.
- Sok baj van vele. Kivasalva jobb. - zártam rövidre a témát. Beléptünk az étterembe és egy eldugott kis asztalhoz ültünk. Az étlapot vizslatva azon gondolkoztam hogy mikor látom Harry-t megint.
- Sziasztok. Választottatok már? - jött egy vörös hajú velem egyidős csaj hozzánk.
- Igen. Én kérek egy trippla sajt burger menüt és egy fantát. - tettem le az étlapot.
- Én pedig egy cézár saláta menüt kólával. - mondta bátyám.
- Oké. Ha elkészült hozom. - ment a dolgára a csaj.
- Mit csináljunk kaja után? - kérdezte Hazza.
- Mi lenne ha haza mennénk és punnyadnánk? - doboltam az ujjaimmal az asztalon.
- Nekem jó. - mondta és végszóra jött a pincér csaj a kajával. Neki álltam enni de észre vettem hogy Harry nem eszik. Nem akartam vele foglalkozni de engem nézett egy folytában.
- Miért nézel? - tettem le a hambim és ittam bele a fantámba.
- Azon gondolkoztam mit fognak hozzád szólni a srácok. - amint kimondta félrenyeltem a fantám és köhögni kezdtem. - Azért ne fulladj meg.
- Miért látnának engem és mikor? - tettem fel a magától értetődő kérdést.
- Az most mindegy. - mondta és végre enni kezdett.
Ezek után csöndben ettünk és élveztük a csendet. Lassan mindketten végeztünk és kezdtünk szedelőzködni. Hazza fizetett és ki felé indultunk volna ha nincs az ajtó előtt egy tucat rajongó.
- Asszem én megyek sétálok, addig rendezd le őket. - paskoltam meg a vállát. Elindultam a park felé mikor hallottam egy érdekes kérdést.
- "Ő a barátnőd?"  -erre csak mosolyogtam és sétáltam tovább. Már fél órája csatangolhattam mikor meguntam ezt és írtam egy SmS-t a bátyámnak mi szerint haza mentem majd jöjjön ő is. Sétálva indultam haza mikor elkezdett szakadni. Nem lepődtem meg hisz ez Anglia. Kisit gyorsítottam a tempómon de nem rohantam. Végre beértem az utcánkba mikor olyat láttam amit már rég nem.


Remélem tetszeni fog ez a rész is!!!!
Puszi:Angi